Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - A magyar parlamentarizmus

— különösen tekintettel a földadóba. — domborították ki. A két új gazdasági ág, a kereskedelem és ipar fejlődésével megszületik a jövedelmi adó, az egyre erősbödő polgárság beleszólási jogot kér a bőrére menő jogalkotásokba, így tebt a polgársiág vagyonosodása a parlamentarizmus létrejöttének főoka. Abban az országban, ahol a középosztály nem erős, soha nem lehet a parlamentárizmus igazi alakjának meghonosodásáról beszélni. Az angol törvnyhozás szerve a parlament, mely jogi nyelven a királyt, a lordok házát ós az alsóházat jelenti. Eredetileg a jog a király és a titkos tanács kezében volt, mely később is, bár igen erősen korlátozva, a parlamenti rendszer alatt is megmaradt. A parlament alsóházainak képviselnie kell a népet, vagy legalább többségének akaratát kell megvalósítania, mert ellenkező esetben nem teljesítené többé feladatált. Azér nincs olyan törvény, melyet a parlament meg nem változtathatna. Az angol parlammt két házra oszló tanácskozó testület, melyet eredetileg a Stuart dinasztiához húzó tory ós az ellentétes wigh-pártok vezettek. Az angol lélek konzervativizmusára jellemző, hogy még mai napig is a két párt-rendszer az angol parlamentárizmus alapja és ennek köszönhető, hogy akkor, mikor az egész világon a parlamentek inognak és a parlamentárizmus válsága elvitathatatlan lett, az angol parlaimentárizmue kifejlesztve, ki8ebb-nagyobb zökkenőkkel, de még ma is szilárdan állL Az idők folyamán a tory a konzervatív, a wigh a liberális pártlett és ez a két párt az angol pari áment áirizimus kiinduló pontja. Ezek közül az egyik kormányoz ós azt a ténykedését az ellenzék éber szemmel figyelemmel kiséri. Az uralmon lévő párt érezvén az állandó ellenőrzést és tudva azt, hogy minden erőszakos intézkedés megtorlást vonna maga után a másik párt uralomra jutása esetén, — mindig nyugodt és megfontolt politikát folytat, így a két kormányzat közöt alig van különbség. Az ellenzék is oly elemekből tevődik össze, akik már maguk is kormányoztak és ismerve a kormányzás nehézségeit, nem támasztanak könnyelmű és szélsőséges feltételeket, de viszont nem tesznek felelőtlen Ígéreteket sem. Ez az ideális helyzet azonban a kontinensen egyetlen egy államban sem valósult meg. A parlamentárizmus Angliából Franciaországot át jött Európába. A forradalom előtti francia parlamient csupán ellentábor a király önkényes uralmával szemben, de nem igen jut szóhoz a kormányzásban. A forradalom után a nemzetgyűlést — ahogy a francia alkotmány nevezi — tisztán demokratikus alapon választották és mindkét kamara a nép fiaiból került ki. A főrendi házat az ily demokratikus parlament esetében szenátusnalk hívják, így az Egyesült Államokban is. Franciaországban a végrehajtó hatalom a köztársasági elnök kezében van. Maga a parlament nem hasonlítható a nyugodt, mérsékelt angolhoz. A törvények hozatalán kívül szeret a kormányzásba beleavatkozmi, sőt a bírói függetlenséget sem igen tiszteli. A kormányok igen könnyen vesztik el a bizalmi alapot és néha egy év leforgása alatt 4—5 kormány is felváltja egymást. Érdekes formáját látjuk még a parlamentarizmusnak: Svájcban. Az úgynevezett szövetségi gyűlés szintén két házra oszló törvényhozó hatalom. A felsőház a rendi tanács, melynek tagjait a kantonok választják, az alsóház pedig a nemzeti tanács, melyet maguk a svájci polgárok 36 választanak. Ez a paríáíment igen ritkán ülésezik, évenként 2—4 hétig. Magában a törvényhozásban az úgynevezett referandum jog alapján a választó polgárság is nagy szerepet játszik. Ha ugyanis 50.000 választó kívánja, úgy a meghozott határozatot a nép elé kell tárni és az népszavazás útján dönt annak elfogadásáról. A kétkamarás rendszer mutatkozik a legmegfelelőbbnek, mert elhatározásai és tárgyalásai leghigiadtabbak és meghozott törvényei a több szempontból való megvitatásuk miatt a legegészségesebbek. Látva az angol parlament rövid történetét és lényegét, valamint annak hatását a többi parlamentre, kérdés merül fel, hogy vájjon milyen a magyar parlamentárizmus. A magyar parlament nagyon sokban hasonlít az angol parlamentre, hiszen tulajdonképen ez a mintaképe, dé olyan tökéletes: mint az, soha sem volt. Angliában a hatalom a parlament kezében van és a király csupán reprezentatív egyén. Nálunk azonban a megalakulástól, 1867től 1918-ig, a királyi hatalom erős és parlamenttel szemben túlnyomó. Az 1848-as független minisztérium megkísérelte a monarchiának ilyen reprezentatív királysággá történő átalakítását. Megállapították a házszabályokat, melyek a kormány és a parlament viszonyát igyekeznek tisztázni, hiszen a parlamentarizmus első és legfőbb tétele a kormány és a parlament közötti megértés. Az 1867. évi országgyűlés legnagyobb eredménye, a felelős magyar minisztérium, a legerősebb pártból alakult meg és így első megnyilvánulásában követi az eredeti parlamentáris eszmét. Hiányzott azonban az angol parlamentnek sarkalatos ismérve, melyet a kétpárt rendszerének neveznek (torywigh). Nálunk ez nem volt meg és így az Angliában alig érezhető kormányváltozások itt már zökkenéseket eredményezett. Igaz, hogy nálunk nagy nehézség volt a nemzetiségi kérdés is, ami természetesen Angliában alig jött számításba. A főtörekvés nálunk is az volt, hogy a kormány a mindenkori többségből kerüljön ki. A parlamentárizmus nálunk, nem úgy mint Angliában, az évszázadok fejlődésének eredménye volt, hanem a viszonyoknak és körülményeknek megfelelően átültetett idegen rendszernek hazai alkalmazása. A fejlődés folyamán az eddig igen távol álló pártok közeledni igyekeznek egymáshoz, és a vezetői az ország létérdekét helyezik előtérbe. Majd a szabadelvű párt kerül pozációba, ami a további fejlődésre reányomja bélyegét. Igen nehezítette a parlamentárizmus fejlődését, hogy a parlamentárizmus tulajdonképeni előfeltétele, a vagyonos és erős középosztály teljesen hiányzott nálunk. Azonkívül nemzetiségi állam is voltunk és ezért a parlamentiátrizmus reánk nézve sok veszedelmet jelentett. A nemzetiségiek saját eszméiket kívánták keresztülvinni, képviselőiket minél nagyobb számban behozni és ezáltal veszélyeztették a nemzeti egységet. * A mai parlamentárizmus gyakorlati hibái mindinkább kidomborodnak ós arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ez sem az az ideális kormányforma ma már, amely minden állmügyet és ezzel a közélet problémáit úgy ós olyan gyorsan oldja meg, ahogyan arra szükség lenne. Lehet, hogy ez ma átmeneti jelenség, miután túlontúl a gazdasági problémák nyomultak előtérbe. Ennek oka pedig egyik államban a vesztett, más államban pedig a nyert háború. Már pedig a gazdasági kérdéseknek a sürgős meg-