Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Gazdavédelem

tétesen más áláspomna helyezkedett, felmerül a feltétlen szüksége annak, hogyha a kormány a védettbirtokká nyilvánítással a bajbajutott gazdáknak komoly segítséget kíván nyújtani, a 38. §-nak ezt a vitát nyújtó homályossságát eloszlassa és egy pótrendeletben mondja ki azt, hogy a védettbirtoki minőség törlése csak akkor foghat helyt, ha a gazdaadós a rendelet második fejezetében irt (1934 január 1-től kezdődő) kötelezettségeit nem teljesíti. 2. Egy második nagy hiányossága a rendeletnek, amelyet ismét a gyakorlati élet vetett fel, hogy semminéven nevezendő rendelkezést nem tartalmaz azon gazdaadósok számára, akiknek ingatlana a védetté nyilvánítás idejében zárgondnoki kezelés alatt állott. A tényleges helyzet az, hogy e zárgondnoki kezelés a gyakorlatban mindezideig megszüntetve nincs. A közfelügyeleti hatóság csak most van megalakulóban, s amíg ezek meg nem alakultak, a bíróságok a zárlatokat meg nem szüntetik. Ha pedig egy birtok zárlati kezelés alatt all, hogyan lehet akkor megkívánni a gazdaadóstól, hogy a rendeletben előírt kamatfizetési kötelezettségeit teljesítse. A zárlat lényege, ha csak büntetendő cselekményt a gazdaadós el nem követ, nyilvánvalóan az, hogy neki seinminéven nevezendő jövedelme nincs és nem lehet s így elképzelhetetlen, hogy ő kötelezettségeit teljesíteni tudja. Különösen így van ez azokban az esetekben, amikor nem maga a gazdaadós a zárgondnok, hanem a hitelező által kijelölt egyén neveztetett annakidején a bíróság által zárgondnokul ki. Ismét, ha a kormány komoly segítséget kíván nyújtani a bajba jutott gazdáknak és nem akarja azt, hogy ez a végtelenül értékes gazdavédelmi rendelkezés csak irott papiros maradjon, ugyancsak pótrendeletben kellene kimondani azt, hogy az a gazdaadós, akinek birtoka védetté van nyilvánítva, de birtoka zárgondnoki kezelés alatt áll, a zárlat megszűntét követő évnegyedig a rendeletben előírt kötelezettségeit teljesíteni nem tartozik, hanem a zárlati jövedelem fordítandó e kötelezeitsegek teljesítésére. De ha ily messzi az ebből előálló esetleges bizonytalanság elkerülése miatt a kormány el nem mehetne, ebben az esetben is legalább az volna kimondandó, hogy az a gazdaadós, akinek birtoka zárgondnoki kezelés alatt állott a védetté nyilvánítás idejében, mindaddig nem tartozik a zárlat megszűntét követő évnegyedig esedékes kötelezettségeit teljesíteni, amíg a zárgondncki számadás eredményéhez képest a bíróság meg nem állapítja azt, hogy a zárlati jövedelem mily mértékig fedezi az addig esedékes kötelezettségeit a gazdaadósnak és az esetleg nem fedezett részt pedig a gazdaadós a most következő gazdasági év végéig, tehát 1934. október 1-éig jogosult pótolni. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy a gazda terményeinek értékesítéséből kifolyóan az év vége felé tud oly bevételhez jutni, amelyből kötelezettségeit teljesítheti. Ha már most ennek a gazdának minden birtoka zárgondnoki kezelés alatt állott, nincs miből, a zárgondnoki jövedelmet kivéve, teljesíthetni kötelezettségeit. Végül is a kormány nem azokon a gazdákon kívánt a védettbirtoki minőség létesítésével segíteni, akiknek betéteik, nagy tőkéik vannak, hanem azokon, akik önhibájukon kívül bajbajutván, nem tudnak kötelezettségüknek megfelelni, mert nincs miből azt teljesíteni. Hogy lehet az ilyen gazdától elvárni és megkívánni, hogy teljesítse kötelezettségét, ha az 1933. termelési év minden jövedelme a zárgondnok kezéhez folyt be. Minthogy pedig éppen ezek a gazdák azok, akiken elsősorban kell és nyilván kívánt is a kormány segíteni, ezt a zárlati jövedelemé miként való felhasználása kérdése nélkül igazságosan és az önhibáján kívül bajbajutott gazda ily irányú megsegítése nélkül elintézni lehetetlen. 2. Még egy kirívó hiányosságra kell a rendeletnek reámutatnom, és ez az úgynevezett egyfokú felfolyamodásban nyilatkozik meg. A védettbirtoki minőség megadása vagy törlésének kérdésében a királyi járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság dönt, akinek határozata ellen a törvényszék, mint felfolyamodási bírósághoz lehet jogorvoslattal fordulni, akinek határozata végérvényes és megdönthetetlen. Akkor azonban, amikor a védettbirtoki minőség fenntartása vagy megszüntetése az illető gazdaadós exisíencialis kérdése, léte függ attól, hogy vájjon a mai nehéz helyzetben kilábolhat-e, igen-e vagy sem, lehetetlenség megvonni azokat a lehetőségeket, amelyek éppen legfőbb bíróságunknak, a Kúriának átfogó, bölcs és meggondolt intézkedésein alapszik. Akkor, amikor ma egy 6000.— P értékű ügyben, amely megindul a királyi törvényszék előtt, felebbezni lehet a királyi ítélőtáblához és felülvizsgálati kérelemmel élni a végső döntés kieszközlése végett a Magyar Királyi Kúriához, akkor érthetetlen, hogy a védettség fennmaradása vagy törlésének kérdése, amely 100.000.— P, sőt millió pengős vagyonok felett dönt végérvényesen, hogy itt a kir. törvényszékek döntése legyen az a megmásíthatatlan határozat, amely ily nagy vagyoni érdekeket végső fokon eldönt. Nem akarom én bíróságaink működését a legkisebb mértékig sem kifogásolni és teljes tudatában vagyok annak, hogy a másodfokon eljáró királyi törvényszékek a legteljesebb lelkiismeretességgel és a jognak legalaposabb tudásával döntik el a kérdéseket, de mégis éppen az egységes joggyakorlat kialakulása érdekében és a nagy érdek megóvása végett mellőzhetetlen a legfelsőbb bíróság döntési lehetőségének a kizárása. Végeredményében ma a helyzet az, hogy ugyanazt a kérdést a legkülönbözőbb törvényszékeink a legkülönbözőbb módon dönthetik el, és így a rendelet lehet az egyik gazdaadós számára, aki tegyük fel a szegedi királyi törvényszék területén lakik, jó, és a másik gazdaadós számára, aki a szolnoki királyi törvényszék területén lakik, ugyanazon tényállás mellett káros. De helytelennek tartom ezt a rendelkezést azért is, mert ezáltal éppen a legjobban megterhelt bíróságok, a királyi törvényszékek munkája szaporodott meg. Köztudomású, hogy az ítélőtábláink ma alig vannak foglalkoztatva. Vájjon nem lett volna-e helyesebb, ha ezekben az ügyekben a királyi járásbíróság mint telekkönyvi hatóság végzése ellen a felfolyamodás közvetlenül a királyi ítélőtábla döntése alá került volna és innen az esetleges további felfolyamodás a királyi Kúriához. Jól tudom, hogy ennek ellentmond a végrehajtási eljárásunk mai rendszere, amely szerint a járásbíróságok határozataival szemben a felfolyamodásokat ma is a királyi törvényszékek intézik el ezek ellen a határoza32