Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Kereskedelem és ipar

közgazdasági könyvek leírják. Kossuth Lajos irataiból veszem a következő passzust: „Egy amerikai előtt valaki bosszankodva említé, logy az angolok kereskedési szabadságot kezdenek tanítani, miután a vámok s tilalmak által oly magas fokra emelték müiparukat, miszerint szabad piacon hasonló körülmények között velük senki sem versenyezhet, az elménc röviden azt feleli: nincs a dolgon mit csudálkozni, az angolok politikai gazdaságtanjok teóriáját ép úgy, mint gyárműveiket nem belfogyasztásra, hanem kivitelre fabrikálják." Nagyon vigyáznak ők a vevők erkölcseire is. A XIX. század első felében az angol pamutszövők a külföldre exportált szövetekhez két könyvet is hozzácsomagoltak: a bibliát és Smith Ádám müvét. Az elsőt azért, hogy a vevők megtanulják belőle a jó erkölcsöket, békében éljenek, ne háborúskodjanak és főként, hogy rendben fizessék meg tartozásaikat az angol gyárosoknak. Az utóbbit pedig azért, hogy megtanulják belőle, hogy nem helyes, ha Anglián kívül más állam is ipart létesít. A szabad kereskedelem legnagyobb úttörője, Smith Ádám, nagy eréllyel tör lándzsát az úgynevezett Navigation Akt mellett, amely tudvalevőleg megtiltotta, hogy Angliába jövő áru más hajókon szállíttassék, mint angol hajókon. A merkantilista rendszer szem előtt tartja a nemzeti imperializmusát és ebben bennfoglaltatik a magva annak a nagyarányú fejlődésnek, amely tulaj donkép a kereskedelem új korát készíti elő. Ezt a fejlődést másképen az ipar forradalmának szabad nevezni. A merkantilizmus a kereskedelmi mérlegben látva a nemzet gazdasági boldogulásának a lehetőségét, fokozza az exportot és így öntudatosan, vagy talán a véletlen folytán a technikai felfedezések az ipart a fejlődésnek előbb soha el nem képzelt fokára emelték. Az így kifejlett iparok termékeik számára elhelyezést keresnek és így áttörik azokat a határokat, amely határok szükségesek voltak, hogy szülessenek. A fejlődéssel azonnal új piacok feltárása válik szükségessé. Mindez azonban csak a szabad kereskedelem zászlaja alatt lehetséges. Ha ennél a gondolatnál egy pillanatra megállunk, úgy azt kell mondanunk, hogy ebben már nem emberi elgondolások, hanem a természet erői nyilvánulnak meg és ebben fekszik a reménye annak, hogy a világ jelenlegi katasztrófája, mely semmikép sem hasonlítható az elmúlt krízisekhez, mert azt mondhatnók, hogy a mai katasztrófa strukturális változás képét mutatja, talán hamarosan el fog múlni. A XVIII-ík század második felében bekövetkezett technikai felfedezések és találmányok azok, amelyek a javak előállítását előmozdították és a világ képét teljesen megváltoztatták. Végeredményben az történt, hogy az ipari forradalom által azok a népek ós nemzetek, melyek addig főképen mezőgazdasági foglalkozást űztek és forgalmukat kis rádiusban bonyolították le, átváltoztak olyanokká, amelyek egyrészt az iparűzés igen sok ágával intenzíven foglalkoztak, de egyúttal és ez vet fényt a kereskedelem és ipar organikus vonatkozásaira, a világ minden részével igen szoros üzleti összeköttetésbe jutottak. A következő jellegzetes képet olvasom egy régi német közgazdasági könyvben, mint eme változás következményét. Azt írja ez a könyv, hogy nem magától értetődő és természetes jelenség az, hogy este, amikor napi munkánk után hazamegyünk, kezünket az angliai Twyfordban készült fayence mosdóban megmossuk, fogainkat a Grünberger-féle pozsonyi fogkefe gyárban készült fogkefével megtisztítjuk, ezután rumburgi vászonnal megterített asztalhoz leülünk, az asztal drezdai porcellánokkal van megterítve, a kést és villát a londoni Mappin & Web cég szállítja, az üvegszervíz egy jó cseh gyárból ered. A marhahús anyagát a magyar hízóökör szoléáltatja, a zsemlye a legfinomabb magyar nullás lisztből készült, a kávét Kubából hozták, a szivar hazája Havanna, a ruha szövete Angliában készült, a cipő tán Amerikából importáltatott. Szóval az ipar és kereskedelem és mezőgazdaság együttes munkájának az eredménye, hogy a civilizáció, melynek egy atomszerű képét nyújtja a fenti példa, odafejlődik, hogy az egyszerű polgári osztály mindennapi szükségletének fedezésére az öt világrész minden termékéből használhatja fel szükségleteit és az olcsó transportlehetőségek következtében még megfizethető áron. Ez a példa mutatja a kereskedelem és ipar teljes koordinált együttműködését, amely az említett ipari forradalom nélkül elképzelhetetlen. Ez az ipari forradalom Angliában vette kezdetét, valószínűleg azért, mert Angliának volt a legkiterjedtebb kül- és belkereskedelme, talán azért is, mert ott kedveztek leginkább a bel- és külpolitikai viszonyok, hiszen a spanyol ármádia legyőzésével Anglia a világ legnagyobb tengeri hatalma !ett; melyet a nagy Napóleon blokádja sem tudott meggyengíteni — gazdasági szempontból azért, mert szénben gazdag volt. Ámbár az első nagy találmányok a széntől függetlenek voltak. A XVIII-ik század elején a vasöntéshez faszenet használtak. Akkor fedezték fel a lehetőségét annak, hogy a vasöntéshez kőszenet használjanak és ez volt az oka, hogy 1788tól 1839-ig, tehát 50 év alatt az Angliában előállított nyersvas mennyisége 68.000 tonnáról közel 1.5 millió tonnára emelkedett. A Watt által 1769-ben felfedezett kondenzáló lehetővé tette a gőzerőt cirkuláris mozgásra felhasználni, amivel a gőz az ipar szolgálatába állíttatott. A textilipar a gőzgépet azonnal átvette, ennek segítségével a pamutipar szenzációs méreteket ölt. Bizonyítékául 1764-ben Anglia 4 millió font pamutot importál, 1833-ban már 300 milliót. Ellátja a világ pamutáru-szükségletének 60 százalékát, mivel ott állott mellette a hatalmas kereskedelem és a nagy hajózási park. Különben, hogy a pamutnál maradjunk: Horváth Mihály szerint a napóleoni háborúk következtében a gyapotszállítás a török tartományokon és hazánkon át vette útját. A rendkívüli magas ár felkeltette az egyszer megkísérelt és nem sikerült gyapottenyésztés iránti buzgalmat. Az új kísérletek, amelyek 1808-ban Temesvár és környékén és főképen a Bánságban folytattak, eleinte nagy reményekkel kecsegtettek eme fontos mezőgazdasági ágazatban. Mihelyt a napóleoni blokád végetért és felszabadult a kereskedés rendes útja, a gyapot ára is esett és nálunk megszűnt a termelési lehetőség. 27