Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Kereskedelem és ipar

A vasútépítés, a hajózás és a gépépítés csupa olyan faktor, amelyek egymásra való hatása következtében a kereskedelmi berendezések segítségével az ipar fejlődése egyre rohamosabb, mondhatni mértani arányokat ölt, amelyeket természetesen az elektromos áram felhasználásának a felfedezése még megsokszorosított. Egész természetes, hogy az ipari gépekben beállott nagymérvű gyártás magával hozta, hogy ezek nem csupán a belszükséglet, hanem más országok számára is készültek és így megkezdődött Angliában a termelő eszközök exportja, miáltal azonban elhelyeztetett a világ új Pandora szelencéje, melyből szömyű viharok keletkeztek és az azok által okozott pusztítások szintén magvát alkotják a mai krízisnek. A nagyarányú ipari fejlődés a kereskedelmet nyomta és űzte, hogy új piacok után kutasson. Ez az új piac utáni kutatás leghathatósabb eszközei a leggyakrabban a hadihajók voltak. Sőt, ha a német flottaépítési programra gondolunk, azt kell mondanunk, hogy 1914-ben kitört nagy háborút legalább is indirekt módon előidézték. Kétségtelen, hogy amíg egyfelől a jelen gazdasági rendszere a nemzetek egymástól való függését mutatja, másfelől az önmagától értetődő konkurrenciális törekvéseket. Fogyasztjuk egymás javait, igyekszünk azonban ezt a minimumra redukálni és ugyanakkor termékeinket a legnagyobb mértékben eladni. Ez nem új jelenség, de soha az erre való törekvés olyan erős nem volt, mint napjainkban. A merkantilizmus idejében is meg volt ez, azzal a lényeges különbségééi, hogy a termelési eszközökben, különösen a közlekedési eszközökben említett fellendülés megváltoztatta a világ képét és remélhető, hogy ezen utóbbi kapcsok erősebbeknek fognak bizonyulni, mint az autárkiával összefüggő törekvések, melyeket az emberiség úgylátszik azért talált ki, hogy a találmányok által okozott egységesítést megint apró részekre szedje. És ép ezért itt vár nagy szerep a kereskedelemre. A modern kereskedelem metódusai az árukvak nagy távolságokon keresztül való kicserélését lehetővé tették és nem hihető, hogy a természetes evolúciónak ezen vonala sokáig elbarikádozható legyen. A történelem tanulsága azt mutatja, hogy a korlátozó intézkedések hosszabb perióduson keresztül mindig cz állapotok rosszabbodására vezettek és ezért bátran merem hangoztatni azt az álláspontomat, hogy egyenlő felételek mellett szívvel-lélekkel állok sorompóba azon elvekért, amelyek a kereskedelem szabadsága mellett szólnak és meg vagyok győződve arról, hogyha a kereskedelmi szabadságnak elősegítésére szolgáló intézkedések, mint a behozatali korlátozások és tilalmak eltörlése, kölcsönösen minden oldalon egyidőben történnek, úgy hazai iparunk legnagyobb része, mégpedig az, mely tudott a korral haladni, mely nem elégedett meg a pillanatnyi konjunkturális haszon elkönyvelésével, megfogja ilyen változott körülmények között is a világversenyben a helyét állani. Nem képzelhető el, hogy azok a nagy fogyasztási területek, amelyek különböző okoknál fogva a világ árucseréjének normális forgalmából és ezzel a szükségletek természetes kielégítésének módjából ki vannak zárva, állandóan ebben az állapotban maradjanak. Kína, India és Oroszország, a föld lakosságának több mint 50%-át alkotják, nem hiányozhatnak örökké a nagy fogyasztók rendjéből. Ha ezek az országok a jövő termeléséből nagy részt is fognak kérni maguknak, egyrészt az ipari eszközöknek felfokozásának meg vannak a korlátozásai, amint ezt éppen az oroszországi ötéves terv gyakori zökkenései mutatják. Mi sem jellegzetesebb erre, mint az, amit egy amerikai író mond el látogatásáról a liftkészülékek gyárában, ahol gyalog voltak kénytelenek felmenni a harmadik emeletre, mert a lift géphiba folytán nem működött. Másrészt nem felejtendő el, hogy a termelés természetes rendje szükségszerűen a szükségleteknek mennyiségileg állandó emelkedését, minőségileg folytonos javulását mutatja. A kereskedelem feladata lesz tehát egyre nagyobb távolságokon keresztül a kínálatot a kereslettel összekapcsolni. Tagadhatatlan, hogy a kereskedelem az utóbbi évtizedekben b izonyos szervezeti eltolódásokat mutat. A termelésben állandóan folyó egyre nagyobb méretű munkamegosztás magával kell, hogy hozza a kereskedelmi tevékenységnek munkamegosztás differenciálódását. Ott, ahol nagyobb fogyasztótömegeket kell ellátni, tehát külföldi nagyobb városokban, ennek számtalan példáját látjuk. Még egy oka van ennek és ez összefügg a modern detailkereskedelem legfőbb feladatával, amit nem tudok elégéé erősen hangsúlyozni, t. i. a következővel: a modern termelés nagy fogyasztást igényel, nagy fogyasztás azonban csak megfelelő szükségletek fennforgása esetében képzelhető el. Ezeknek a szükségleteknek a felkeltése, fokozása és ha szükség van rá, létrehozása, a mai és a jövő detailkereskedelem feladata. Eszközei elsősorban a reklám annak minden formájában, továbbá a fogyasztóközönség ízlésének, kívánságainak analitikai tanulmányozása, de nemcsak ez, hanem ezen ízlés és ezen kívánság irányítása — sőt mi több, ennek felkeltése is. Egy amerikai statisztikus állapította meg, hogy a detailkereskedelemben az áraknak mint egy 8 százaléka az, amit csak úgy vásárolnak, a többit el kell adni. Ebben a kérdésben helyesnek tartom, ha a gyáros a detailkereskedelemmel együtt dolgozik. A fejlődés másik vonala, amely az erők egyesítését és a nagyobb tőkét veszi igénybe, az áruházak felé és a bevásárló egyezmény felé mutat. Mint ismeretes, Németországban egy egész sereg bevásárló alakulat működik, amelyek feladata a bennük tömörült detailkereskedő számára egységes bevásárlás eszközlése és azáltal állítólag nagy előnyök elérése. Nálunk azonban ennek talaja nincsen, sőt az áruházak szaporítása sem indokolt. A Gazdaságkutató Intézet utolsó jelentése mintha a hajnalhasadás előjeleit mutatná. A világ gazdasági helyzetének kedvezőbb tüneteit látjuk. Mutatkozik ez a világ kereskedelmi forgalmában, amely jelentékenyen nagyobb, mint a tavalyi év ugyanezen periódusában. Esnek a bankkamatlábak és a tőkében gazdagabb országokban megélénkül az emissziós tevékenység. Javul nemcsak a részvények, de a kötvények árfolyama is. Egy-két balkán államtól eltekintve, 28