Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Kereskedelem és ipar

kompenzációs primitív üzletekhez hasonlóan történt, nekik jó aranypénzük volt, melyet az egész világon szívesen fogadtak el. Justinianus már vámokkal openált, viszont az exportot különböző intézményekkel támogatja, pl. a vásárok megtartásával, amelyeken a résztvevőknek nagy kereskedelmi szabadságot biztosít. Bizánc bukása után a következő mértföldkő az olasz kereskedelmi városok fejlődése. Itt is a kereskedelmi tevékenység az, amely vörös fonalként mutatja a fejlődés útját. A velenceiek a bizánci kereskedelem örökösei, átveszik tőlük a hajózás vezetését, ezenkívül fekvésük kedvező volt a Középeurópát behálózó szárazföldi utak szempontjából is. Gondoljunk csak a Brenner-hágóra, a Pó áldott völgyére és a régi szt.-gotthárdi útra, amelyen keresztül a Rajna vidékre egészen Hollandiáig eljutottak. Viszont Istrián keresztül a Duna medencéje is előttük feküdt. A keresztes hadjáratokkal összeköttetésben biztosították maguknak a Kelet felé vezető utat. Ne felejtsük el, hogy eme utak biztosítása adja meg mindig a kereskedelmi fejlődés lehetőségeit, mondhatnók a fejlődés első impulzusát is, mármint ipari vonatkozásban, mert e kölcsönhatás következtében fejlődik Firenze, Lucca és a többi olasz ipari város, amelyek a velencei kereskerelem hatása alatt virágzó textil, díszmű és üvegiparra tesznek szert. Ezzel kapcsolatban mint harmadik a szövetségben, fejlődik az olasz bankárszisztéma. A középkorban Firenze bankárjai Nyugateurópa összes fontosabb gócpontjaival összeköttetésben voltak. További etappe a Hansa-szövetség. Ezek is bizonyítják a kereskedelem irányító hatását az emberiség fejlődésére. Eredetileg Észak kereskedővárosainak szövetsége azzal a céllal, hogy védekezzék az útakcn a rablás, a tengeren a kalózkodás ellen, de ebből a szövetségből hatalmas raktárak létesülnek, a különböző külországokban és később kereskedelmi kiváltságokra tesznek szert. A Hansa-szövetség tagjai az olasz árut eladják, az orosz nyersanyagot megvásárolják, kereskednek Izlanddal, Angliával, szóval az egész akkori világot behálózzák összeköttetéseikké'. A középkor kereskedelme is inkább luxuscikkeket közvetít és míg a római kortan a detailísta volt a kevésbé tisztelt kereskedő, addig a középkorban egyre nagyobb súlyt kap, egyre fontosabb szerepet tölt be olyannyira, hogy később a deíaiikereskedelem joga bizonyos privilégiumot jelentett. Kereskedő céhek is alakultak, amelyben a kicsinyben való eladás jcgát, mint exclusiv jogot gyakorolták. Pedig ebben az időben is a kereskedés a nehézségek egész sorával küzdött meg. Az utak, a közlekedés bizonytalan és életveszélyes, de találkozunk a korlátozások divatosabb formájával is. Behozatali és kiviteli vámok mellett ismeretes az átmenő áruk vámja is. Súlyos kalamítást okozott a pénzkivítel tilalma, amely emlékeztet a mai devizakorlátozásokra. Nem volt ismeretlen a vízumkényszer sem, idegen kereskedő 40 napnál tovább idegen városban nem tartózkodhatik. Elő van írva, hegy helybeli kereskedőnél kell megszállnía és ennek az üzleti ügyeiről referálnia. A közlekedési eszközök szerény volta kifejleszti a vásárok intézményét és ezzel kapcsolatban bizonyos nemzetközi kereskedelmi jog fejlődik ki. Egyben látjuk, hogy mindjobban fejlődik az utalvány- és váltórendszer, természetesen a pénzkölcsönzéssel és így a hitel bevezetésével. Nem irok monográfiát és inkább csak jelzem a kereskedelem fejlődésének mértföldköveit, amikor megemlítem Nürnberg és Augsburg kereskedelmét, a Fuggerek világot átfogó hatalmát, akiknek megbízottai Antwerpenből, Kölnből, Velencéből, Madridból. Lissabonból, Rómából, Konstantinápolyból, Marseilleből küldenek az augsburgi háznak tudósításokat éspedig nemcsak a gazdasági eseményekre, hanem történelmi politikai és kultúrális eseményekről is. Ismeretes, hogy ez a kereskedőház világtörténelmet csinált. Hiszen V. Károly Fuggerek pénzével lett császár, ők bonyolították le a szent római birodalomnak Németországban a pápaság bűnbocsátó céduláinak az árusítását, ők aknázták ki a magyar rézbányákat és a spanyol híganybányákat. Mindez nemcsak a Fuggerek hatalmát jelenti, hanem azt is, hogy a kereskedelem iparfejlesztő volt és a kultúrát is terjesztette. Anglia már korán felismerte azt az erőt, amely a kereskedelmi téren az egyesülésben rejlik. Ezt bizonyítja az 1600. év végén alakult Kelet-Indiai társaság, amely fűszert hozott a távoli szigetekről, selymet Perzsiából és indigót Keletindíából. Ezen árukért olcsóbb pamutszövetekkel fizettek, de érdekes, hogy ezeket nem Angliábna, hanem magában Indiában szerezték be. Az Indiában vásárolt pamutszövetekért ezüstöt adtak, vagy Angliából hozott árukat, Az angol textilipar már akkor panaszkodott, úgy mint ma Japánra, az indiai áru versenyére, úgy, hogy ezt az anyaországba belozni tilos volt. Az az állítás, hogy Anglia a világ kalmára, ebből az időből származik. Azonban az angol kereskedelem predemináló szerepe a Holland kereskedelem fejlődésével gyengül. Ennek kitűnő bankán szisztémája volt és elsőrangú crganizált hajózásával erősen veszélyeztette az angol pozíciót, Thomas Mun a XVIII-ik század merkantilistája egyik könyvében a következőképen ír: ,,Egy ország gazdagságát a leghelyesebb a külkereskedelem útján gyarapítani, amikor egy szabályt kell állandóan szem előtt tartani, még pedig azt, hogy évenként többet kell az idegennek eladni, mint amennyit mi az ő javaikból értékben elfogyasztunk." Erre van alapítva a merkantilista rendszer. Érdekes, hogy manapság is az összes államokban pontosan ezt a rendszert kívánják elérni a lehető leg mesterségesebb eszközökkel. Ezt a rendszert gyakorolta Colbert és megkísérelte redukálni az Angliából és Hollandiából származó behozatalt. — Ugyanez a rendszer vezetett Angliában, de Pitt már a liberális gazdaságpolitikát alapozta meg a XVIII-ik század végén. Ugyanerre az időre esik a gyarmatosítás előnye abból az elgondolásból kiindulva, hogy a saját gyarmatokból hozott áru nem rontja a kereskedelmi mérleget. Ebben az elgondolásban már meglátjuk az atomjait annak a gazdaságpolitikának, melyet az angol impérium alatt álló területek két évvel ezelőtt az Imperial Policy jelszava alatt vezettek be és amelynek szabványai az ottawai konferencián jegecesedtek ki. Az angolok szabad kereskedelmi rendszere a gyakorlatban nem úgy fest, mint ahogy azt a teoretikus 26