Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Vásárpénztár-ügy. A sajtó. Fővárosi törvény reformja

szellemi javainak öröklése? Egy nemzet nagyjainak szelleme átalakító, javító hatással van az utódokra, irányítja szellemi fejlődésüket, ez tagadhatatlan, te­hát az energia megmaradása a szellemi világban is érvényes, vagy tagadhatjuk-e Széchenyi és Kossuth szellemi hatását nemzetünkön? Nem kell és nem is lehet beleavatkozni a természet fejlődésébe, mintahogy a természetes fejlődés küszöbölte ki az antik kor euge­nikus intézkedéseit, amikor megszüntette taygetost, a társadalomfejlődés törvényszerűsége szüli majd az olyan gazdasági tagozódást is, amely talán egyszer a költőket is meg fogja nyugtatni, hogy ne féltsék nemzetüket az elfajulástól, elsatnyulástól. Csak meg­közelítően ideálisnak nevezhető gazdasági rendezett­ség lehet szilárd alapja a még egészségesebb gene­rációnak, ugy testben, mint szellemben. Egy, a mai helyzetben alkalmazandó, sterilizáció már bioló­giai szempontból is csak tüneti kezelés lenne, nemzeti szempontból pedig sok esetben káros, nem azért, mint­ha zseniket vetélne el, hiszen ezeknek a megszületését emberi hatalom megakadályozni nem képes még vélet­lenül sem. Hanem utat nyitna a mesterésges születés­korlátozás felé, ami viszont ép a természet szükséges bő folyamát szorítaná olyan zsilipek elé, amelyen ke­resztül könnyen elveszthetné regeneráló erejét. A pesszimista Schopenhauernek kell igazat adnunk, ami­kor a természetre bizzuk az eugenikat is, el kell fogad­nunk' megállapítását, amikor például a szerelemben nagyon mély természeti törvényt ismert fel, mond­ván, hogy a testi és lelki vonzódás már előre deter­minálja a jövő jobb, egészségesebb, tökéletesebb generációját. FŐVÁROS Vásárpénztár-ügy — H sajtó Szokatlan csend a főváros ügyei körül, olyan vi­har előtti szélcsend. A Vásárpénztár ügye elcsendese­dett, miután megállapodtak abban, hogy majd visz­szaperli a főváros azokat az összegeket azoktól, akik elpazarolták, vagy jogtalanul felvették, ha majd... Szóval elvben elhatározták ,de a gyakorlattal várni kell utóvégre nincs még semmi bebzionytiva. Politikailag is csend van. De azért most már ugy nyilatkoztak, hogy eső után mégis fel kell venni a köpenyeget. Ugyanis ál­talános óhajként 'nyilatkozott meg, hogy a sajtót be kell engedni a tanácsülésekre, mert nincs értelme a titkolódzásoknak. Pláne, amikor utólag úgyis kiderül minden és összetorlódik az anyag a sajtó részére. Mi­ért egyszerre ez a nagy nyiltkeblüség? Hát a sajtó tud segíteni a szervezeti bajokon? Vagy ellenőrként akarják a sajtót alkalmazni? Miután készül a belügyminisztériumban több ja­vaslat a közigazgatás egyszerűsítésére, ismét aktuális­sá vált az 1930. évi XVUl. t. c, az uj fővárosi tör­vény revíziója. Emlékezetes még az a nagy harc és sok vita, ami megelőzte ennek az uj törvénynek a megszü­letését annanidején és amelyben a főszólam az volt. hogy a főváros autonómiája van veszélyben. Objektíven vizsgálva a jelenlegi helyzetet, kétség­telen, hogy sok hiba van a kréta körül. Kikapcsolva i szigorúan vett politikumot, illetve azt, hogy a főpol­gármestert kinevezzék, avagy választják, lényegtelen, miután eddig is a kormány akarata vitetett keresztül ennek az áilásnak a betöltéséné!, teháft a főpolgármes­ter, amióta ezt az állást kreálták, főispán szerepet tölt be.' A hangsúlynak azon kell lenni, hogy lehető-2 egy általános szervezeti leegyszerűsítés keresztülvitele a főváros ügyvitelében, ugy anyagilag, mint szellemi­leg. Ugyanis a mai tempó már nem birja el azt az ügv­vitelt, amely már ötven éve fennáll, drága és akadá­lyozza is a fejlődést. A folvtonos báka-egér harcokban elvetélődnek — Fővárosi törvény reformja olyan fontos kérdések, mint pl. a Tabán ujraépitésie és az Erzsébet sugárút megnyitása a túlzsúfolt Er­zsébetvárosban. Azzal, hogy megszüntessék a kis­Közgvülést és visszaállítsák a hivatalnok tanácsot, még nincs megoldva az a kérdés, hogy miként kellene gyorsabbá és olcsóbbá tenni a főváros közigazgatá­sát. Mert végeredményben közigazgatási szempontból Budapest egyik megyéje az országnak, sőt a legfonto­sabb, megyéje, akkor önmagától adódik, hogy egy ál­talános közigazgatási racionalizálás minta darabját itt a fővárosban volna legkönnyebb megvalósítani. Ma, amikor autonómiáról beszélnek, egész más értelmet és tendenciát kell ennek tulajdonítani, mint például a háború előtt, amikor félteni kellett az alkot­mányosságot <a Qesamtmonarchie centralizáló tö­rekvéseiíői. Tehát akkor fokozottabb szükség volt az ellentálló autonómiára. Ma azonban egész más a hely­zet. A mai küzdelem főtengelyében az adók elleni harc áll, de tudjUK azt, hogy az adók oroszlánrészét a köz­igazgatás költségei emésztik fel, természetes tehát, hogy az autonómiáknak, amelyek és ahogyan ma még fennállanak, minden erejükkel azon kell lenni, hogy a saját portájukon csökkentsék ezeket a tehertételeket. Ezért tehát nem az a fontos, hogy mikép kerül a fő­\áros élére a főpolgármester, hanem az, hogy a pol­gárság érezze a közületi szolgáltatások olcsóságát, élvezze a g>ors elintézéseket, ne kelljen eltévednié az aruvimi erdőben és lássa fellendülni a főváros íorgal­Mert ahogy most van, az rosszul van. Túlteng az adminisztráció, amely nehézkes, kibírhatatlan és drága. A városi közüzemek mindegyike egy-egy önálló vár­megyéhez hasonló, akták és átiratok drótsövényei vei körülvéve. És igy van ez az egész vonalon. Sokáig fenn nem tartható a mai rendszer, nemcsak a fővá­rosi törvényen kell időszaki foltozásokat elvégezn.i hanem a városkormányzás szellemét is hozzá kell iga­zítani a mai időkhöz, akár az autonómia segítségével, akár anélkül. IC

Next

/
Oldalképek
Tartalom