Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Eugenika és sterilizáció. (Hozzászólás Zilahy Lajosnak, a kitünő magyar írónak, a Pesti Napló-ban tartott ankétjéhez.)

a kormány figyelmét arra, hogy feltétlenül szükség van az alsóbb néposztályok táplálkozási és lakásviszonyainak a megjavítására. Az eredmény tehát szociális reformok ajánlása volt. Ebből kézenfekvő az egész eugenikának és az ezzel kapcsolatosan felmerült sterilizáció kérdésének az egész alapja. Megállapította ez a bizottság, hogy amig a tehetős néposztályoK családjaiban csak egy-két gyerek van és ezek megfelelő nevelésben, táplálásban részesülnek, addig az alsóbb néposztályoknál nem ritka a tizgyermekes család, ezek ellenben satnyák, betegségre hajlamosak a rossz táplálkozástól, a szörnyű tömeglakásoktDl. Különösen rossz a helyzet a gyárvárosokban. Ez utóbbiakban külön tanulmányra nyílt alkalom az egyes ipari munkák káros hatását illetőleg a családok fejlődésére, pl. a szervezet mérgezése, ami minden esetben örökölhető. Ezek az úgynevezett csiramérgezések.' Tehát az alkoholon kivül az egyes ipari foglalkozások is károsan befolyásolják az öröklődést. A régebbi szociológusok a faj javítást rábízták az úgynevezett természetes kiválasztódásra, mondván, hogy az élet küzdelmeiben a gyengék, a satnyák elhullanak, ezek úgysem alkalmasak a faj továbbvitelére. Ma természetesen ez is megfordítva működik, mert mégis csak túlzás lenne belenyugodni abba. hogy a világ harmincmillió munkanélkülijének a struggle Tor life-ben ki kell választódnia a nirvána szent mezeire, mint olyanoknak, akik úgyis képtelenek a faj egészséges továbbvitelére. A súlyos kérdés megoldási lehetősége tehát minden esetben a gazdasági élet és ezen keresztül egy egészséges szociálpolitikán keresztül vezet. Tehát a sorrend kérdése nem tévesztendő össze: előbb gazdasági rend , aztán társadalompolitika. Ebben a sorrendben helyet talál az orvosi tudomány fejlődése, a higiéné emelkedése mely utóbbinak elvitathatatlanul sokat köszönhet egy társadalom statisztikai életgörbéje. Es a sterilizáció? Az életben a változatoknak olyan tömegével állunk szemben, egészséges szülőknek satnya gyermeke, beteg szülőknek egészséges gyermeke, harmadik generációban teljes elváltozás, rosszabbodás vagy javulás — (szinte a mendelizmus jelenségei mutatkoznak sokszor az embernél is) — tehát olyan kiszámíthatatlanságokkal találkozunk, hogy erre egy sterilizációs törvényt felépíteni nagyon problematikus és veszélyes. Szinte sokszor a véletlen szeszélvének tudnók be, ha fel szabadna tételeznünk, hogy a természet ismer véletlent. A természetben nincs véletlen, mint mindennek, ugy az átöröklésnek is meg van a szigorú törvényszerűsége. Csak erről a törvényszerűségéről tudunk nagyon keveset. Miként ködbevész előttünk a mult, ugy a jövőt sem láthatjuk. Mindig csak pár évszázad áll mögöttünk, ebből sem rendelkezünk pontos biometrikai mérésekkel. Hipotéziseink vannak csak arról, hogy a csiraplazma gyógyithatc-e és igy tovább. De ha pozitívum gyanánt fognánk is fel azt, ami ma még csak hipotézis, akkor még mindig marad egy másik rettenetes bizonytalanság: az épelméjüség és az elmebetegség között éles határ nem létezik! Tudományos megállapítás szerint a csiramérgek legnagyobbikba közé tartozik az alkoholfogyasztás. Helyszűke miatt csak röviden idézünk itt egy kis statisztikai felvételt, amely szerint a nem szokásos ivó 300 esetében történt megfigyelés szerint a született gyermekek 6.4 százaléka volt tuberkulotikus és 4.3 százaléka pedig ideg és elmebeteg. Iszákosoknál pedig 100 esetben a született gyermekek 24.2 százaléka tuberkulotikus és 22.2 százaléka elmebajos. A sterilicizáó hivei szerint tehát az iszákosok feltétlenül alávetendők lennének a vesectomiának (a szaporodási képességtől való megfosztásnak.) De akkor miért harcolunk szinte állami asszisztenciával az antialkoholismus ellen? Kinek van igaza? Miért nemzeti érdek a borfogyasztás emelése? Hiszen nem is olyan régen az egész társadalom szinte osztatlanul méltatta Lázár Miklós érdemeit a tokaji szép napok életrehivásáért. Előttünk játszódott le az amerikai nedves és szárazpártiak harca, az előbbiek győzelmével. (Pedig az Északamerikai Egyesült Államok egynéhány tagállamában már 20 évvel ezelőtt törvénybe lett iktatva a sterilizáció. A kórházokból,tébolydákból, vagy fegyházakból elbocsájtottakat egy arra rendelt szakbizottság vizsgálja felül és ha valakinél az átörökölhető degeneráltság, vagy terhelt bűnözési hajlam kétségtelenül (?!) megállapítható, akkor hivatalból sterilizálható. Ennek gyakorlati alkalmazásáról tudomásunk nincsen, pedig törvényben van, ugylátszik megelégedtek azzal, hogy kodifikálták, de alkalmazásra már nem került a sor, vagy csak olyan ritkán, hogy a közvélemény nem értesült róla.) Amikor az egyik oldalon megállapítható, hogy az átlagos emberi élet korhatára a korábbi évszázadokéhoz viszonyítva lényegesen kitolódott, kétségtelenül az orvosi tudomány és az általános higiéné fejlődése folytán, mégis sokszor hallunk arról, hogy az emberiség degenerálódik. Ezt sok esetben azzal támasztják alá, hogy például egyes államokban a sorozás alá kerülő emberanyag olyan silány volt, hogy meg a testmagassági méretet is le kellett szállítani. Arra persze nem gondolnak, hog yszáz évvel ezelőtt kevesebb katonára volt szükség, mint ma és igy tartható volt a légi méret, pláne az általános kötelező katonai szolgálat behozatala előtt. Szó sem lehet degenerálódásról. Sőt a világháború okozta 10 milliós emberveszteség is* okszorosan megtérült. Azt is tudjuk, hogy a lues és az alkoholizmus régi pusztító betegség, régibb, mint amilyen az irott történelem s a kereszténység elterjedésével a társadalmak mégis kiküszöbölték a taygetos hegységet és a tarpéji sziklát. Sokak szerint ez bizonyos álhumanizmus, amikor még a nyomorultak életét is tiszteletben tartják, sőt mja ^.kádnak olyanok is, akik azt hangoztatják', hog> lemondanak egy esetleges második Beethovenről, vagy más zseniről, de újra helyet kell adni a tarpéji sziklának, most már a modern társadalomban sterilizáció formájában. Költői ábránd indult útnak, minden ludományo: megalapozottság nélkül, amikor a természetes fejlődésbe való beavatkozást tűzi ki célul, fajnemesités címén végső célul és a sterilizációval mint elhárító, közelebbi preventív intézkedéssel, akkor, amikor teljesen ismeretlenek előtte a természetes fejlődés utjai. A Teremtő munkájába nem kell és nem is lehet beleavatkozni. A tudomány tagadja, a szerzett tulajdonságok átöröklését az egyéni szervezetben, de vájjon tagadható-e egy társadalom keretében az előző nemzedék 15