Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 21-22. szám - A középiskola reformja

meg. Ha a középiskola reformjáról beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a jó és az élet követelményeinek megfelelő középiskola mellett kell egy jó és az élet követelményeinek megfelelő elemi iskola, noha az elemi iskola nem tekinthetők ugyan a középiskola előkészítő tanfolyamának, — ugyanis az elemi iskola kell hogy befejezett egészet nyújtson, — öncélú iskola legyen, — hanem, hogy az egész oktatási politika egy olyan vonalban haladjon, mely kielégíti úgy az egyéni, mint a nemzeti érdekeket. Másfelől pedig a nemzeti kultúra mellett nyújtson egy általános európai kultúrát és alkalmas legyen arra, hogy a középiskolából kikerült ifjúság a gyakorlati pályák iránt megfelelő fogékonyságot tanúsítson és a gyakorlati pályákon is beváljon. Ha a középiskola reformjáról beszélünk, mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, mit várunk a középiskolától és mit nyújtson a középiskola. Nyilvánvaló, hogy az ifjúság a középiskolában életének azt a részét tölti, mely legfogékonyabb az ismeretek szerzésére, a gondolkodásra, de és elsősorban a jellem és emberképzésre is. A középiskolába a gyermek tíz éves korában kerül tehát olyan korban, amikor a tárgyak reális értéküknél fogva érdeklik őt és a tíz és tizenöt éves korban, legnagyobb a gyermek megfigyelő képessége, ebben a korban tudja legjobban lekötni állandó érdeklődését a tudomány, tehát az ismeretszerzés. Ebből következik, hogy a középikola céljául azt jelölhetjük meg, hogy nyújtson olyan képzettséget, mely az ifjú életpályájának megválasztására egyfelől, a főiskolai tanulmányok elvégzésére, másfelől alkalmassá tegye és a gyakorlati pályák iránt fogékonnyá. Ennek megfelelően kell, hogy a középiskola az ember természete szerint tanítson meg gondolkodni, alkotni és akarni. Ami már most a gondolkodást illeti elsősorban az a fontos, hogy a középiskola tananyagának és a tananyag beosztásának olyannak kell lenni, mely megfelel a gyermek fejlődő szellemi képességének és az elsajátítás módjának is ehhez kell alkalmazkodni. Mik tehát azok az eszközök, melyek alkalmasak arra, hogy a középiskola megtanítson gondolkodni? A természettudomány és a klaszszikus nyelvek látszanak legalkalmasabbnak arra, hogy gondolkodni megtanítson. A klasszikus nyelv főleg azért, mert miután további fejlődése nincs, a nyelv megismerése és a nyelv szabályai annyira logikusak, hog a fordítás a legalkalmasabb eszköz a gondolkodásra. Természetes azonban, nem szabad, hogy a klasszikus nyelv tanítása a természettudományok rovására történjen. Sokan vannak, akik a középiskolában a klasszikus nyelvek tanítását elvetendőnek tartják, mert véleményünk szerint nincs gyakorlati értéke, s mindig a természettudományokat tanításának fokozatos kimélyítésére hivatkoznak. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a klasszikus nyelvek tanításának a gyakorlati életben nincs haszna. Igaz ugyan, hogy készpénzre nem váltható fel, de az a gondolkodási készség, amivel rendelkezik, az aki a klasszikus nyelvet megtanulta, az ami a gyakorlati életben készpénzre már felváltható és hasznosítható. Hiszen azok a természettudományi szabályok és természettudományi törvények, amelyeket a középiskolában elsajátítanak, az sem váltható készpénzre a gyakorlati életben, hanem az is csak eszköz arra, hogy gondolkodni megtanítson. Nálunk azért is jelentős a latin nyelv tanítása, mert a magyar kultúra alapja latin nyelvű. Nem akarok ezen cikk keretén belül, a tananyag részletezésével foglalkozni, inkább csak rá akartam mutatni arra, mely eszközök állanak rendelkezésre, hogy a középiskola gondolkodni megtanítson. A középiskola alsó négy osztálya kell, hogy olyan általános ismereteket nyújtson, mely ismeretek önmagukban bizonyos műveltséget jelentsen annak a tizenöt éves fiúnak, aki a középiskola négy alsó osztályát elvégezte és azután szakképzettséget valamely szakiskolában akar szerezni, mert hiszen a szakiskola túlnyomóan gyakorlati kérdésekkel foglalkozik és nem lesz alkalom az ismeretszerzésre, A középiskola négy felső tanfolyama nem annyira az ismeretszerzésre kell hogy fektesse a súlyt, mint inkább arra, hogy a tanuló önálló gondolkodás, bizonyos mérvű önálló tudományos kutatás után önmaga jusson az ismeretekhez és a megismeréshez, mert ilyen kutatás mellett az ifjú alkalmas lesz arra, hogy ő önmaga is alkosson. Minden körülmények között azonban az szükséges, hogy az, aki a felsőbb négy tanfolyamot elvégezte egyrészt, egy nagyobb általános műveltséghez jusson, másrészt pedig alkalmassá legyen arra, hogy a főiskolában önállóan tudjon gondolkodni helyes ítéleteket alkotni és tudományos munkában önálló kutatással elmélyedni. Kell azonban az is, hogy a középiskola felső négy tanfolyama olyan ismereteket is nyújtson annak, aki azt elvégezte, ami a gyakorlati életben feltétlenül szükséges, mint bizonyos mértékű közgazdasági és jogi alapismeretek. Általában kell, hogy aki a középiskolát elvégezte olyan gondolkodó egyén legyen, aki alkalmas önálló világnézet kialakítására. A középiskola reformja kell, hogy maga után vonja a felső oktatás reformját is és ha a felső oktatást megfelelően reformálják, akkor a napjainkban annyit emlegetett szelekció kérdése is feleslegessé fog válni, mert nem minden a középiskolából kikerülő tanuló lesz alkalmas önálló tudományos kutatásra, tudományos elmélyedésre, ezt ő maga is észre fogja venni és nem fogja idejét feleslegesen az egyetemen tölteni, mert ő maga is meggyőződik arról, hogy erre alkalmatlan. Másfelől pedig a középiskola felső négy tanfolyamán szerzett általános és tudományos műveltsége olyan lesz, ami, — minthogy befejezett egészet képez — alkalmassá teszi a gyakorlati életre. Nemzeti érdek, egy művelt középosztály. Nemzeti érdek az, hogy nemcsak a szellemi pályákon működő, de a gyakorlati ipari és kereskedelmi pályákon is művelt és bizonyos fokig tudományosan képzett egyének működjenek. Összefoglalva a mondanivalómat megállapítható az, hogy a középiskolának a nemzeti kultúra mellett általános európai kultúrát kell nyújtani éspedig egy kísebbfokut azoknak, akik tanulmányaikat tizenöt éves korukban befejezik, azoknak, akik szakiskolát végeznek, nagobb fokút azoknak, akik tanulmányaikat 18—19 éves korukban befejezik, illetve olyan fokút, mely alkalmas arra, hogy a felső tudományos oktatás alapja legyen. 178