Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1934 / 21-22. szám - A kereskedelempolitika új útjai
A kereskedelempolitika új úrijai Irta: Csák István I. A világháború második évében, amikor már kézenfekvő volt az, hogy a háború és a háborús gazdálkodás elsősorban is a 6zabadkereekedelemre mér halálos csapást és amikor jelentkeztek ennek a gazdálkodásnak a tünetei, akkor Párizsban összeültek tanácskozásra az angol és francia szabadkereskedelmi liga tagjai. Ez a tanácskozás 1916. június 14—17 napjain folyt le és ezen a gazdasági tanácskozáson újra hitet tettek a szabadkercskedelem mellett. A vérzivataros háború akkor tombolt teljes erejéből, az emberi tudás minden energiája a gyilkolás mechanizmusának fejlesztésének a szolgálatában állott. És ekkor ültek le az angol és francia gazdasági élet szabadkeres<kedelmi hívei tanácskozni. Ekkor szövegeztek meg egy kiáltványt a világ népeihez, amely kiáltvány egyik pontja így 6zólt: „Es mi, a szabadkereskedelem hívei, tanulságul hívjuk a sok millió megölt embert, s mindörökre megsemmisített tőke sok-sok milliárdját..." Kiáltványuk üres szó volt a pusztában. Idézték a londoni Cobden-Club jelmondatát: ,,Free trade, peace, goodwill among nation" (Szabadkereskedelem, béke, jóakarat a nemzetek között) és hivatkoztak a franciák egyik klasszikus gazdasági miniszterére, Turgot-ra, aki így fogalmazta meg véleményét a szabadkereskedelemről: ,.A felek elhatározása, mely cseréhez vezet, akkor áll elő, mikor a két fél előnye kölcsönösen egyforma." Turgot 1774-ben volt kereskedelmi miniszter Franciaországban . . . Ez a gazdasági konferencia erősen megbélyegezte a védvámos politikát, mint a szabadkereskedelem legnagyobb ellenségét és nagyjából a következő megállapításokat szögezték le: „Minden vám adó ós minden adó teher annak aki fizeti. De a védővám abban a különbözik a pénzügyi vámtól, hogy a népesség bizonyos csoportjának hasznára van akkor, amikor az összes fogyasztók terhére kivetett adónem." Leszögezi továbbá, hogy a védővám tagadása a szabadságnak — egy állam belpolitikájánál — miután a kereskedelem és ipar irányítását politikai befolyásoknak szolgáltatja ki, melyeknek nincs más cselekvési kritériuma, mint azoknak az embereknek előítéletei és érdekei, akik irányítják. De tagadása az államügyek nyilvános megvitatásának i6, mert a védővámrendszer a hivatali szobák rejtekeiben születik meg . . . Körülbelül ebben az időben jelent meg Friedrich Naumann dr. híres könyve a „Mitteleurópa" és ennek nyomán indult meg a központi hatalmak hivatalos és< nem hivatalos helyein a Középeurópa gazdasági vitája. A cél az volt, hogy Németország, Ausztria-Magyarország vámunióban egyesüljenek ós ezzel olyan egységes gazdasági erőt fejtsenek ki Európa közepén, amely kényszeríteni fogja a többi áülamokat is vagy hasonló vámuniós blokkok életbehivására, vagy pedig csatlakozni a meglévőhöz. Ez az irányzat a szó szoros értelmében arra törekedett, hogy az államhatárokat ,,spiritualizálja" gazdasági szempontból. Az impulzust azonban a központi hatalmaknál az adta meg, hogy a háborús gazdálkodás mindinkább éreztette a termelés és fogyasztás zavarát, ami szokatlan volt a béke gazdálkodás viszonyaihoz mérve. Óriási irodalma támadt ennek az eszmének és egész komoly stádiumba jutott már, olyannyira, hogy az érdekelt kormáínykörök elvben meg is egyeztek ennek a középeurópai vámuniónak a keresztülvitelében. Űgy a német, mint a bécsi és a magyar kormány között előzetes megállapodás jött létre. A fentemlített két fontos momentum — a párizsi Szabadkereskedelmi Liga gazdasági tanácskozásai, valamint a központi hatalmak középeurópi vámuniós törekvései 1916-ban — 18 évvel ezelőtt játszódott le Európa gazdasági életében, amikor még javában tombolt a háború. S mi van ma? Ma, másfél évtizeddel a párizskörnyéki békekötések eltelte után újra háborús veszélytől tartanak és a szabadkereskedelem még mindig csak illúzió. Ma Németországban újra a háborús gazdasági rendeleteket léptetik életbe és az ország pénzügyi és gazdasági diktátora- Hjalmar Schacht így nyilatkozott a szabid versenyről: „A szabad verseny: visszaélés..." Ez az ő felfogása. Sajnos, minden tárgyilagos gazdasági szakember, aki ismeri Schacbt múltját, tudta, hogy ő ebben az esetben egy revidiált felfogást hangoztat, mert a múltja egész mást mond. így aztán nem kell azon csodálkozni, hogy ma Németországban egyre-másra jelennek meg a rendeletek, amelyek a fogyasztók vásárlási kedvét akarják korlátozni, a ryersanyag hiányokat igyekeznek pótolni és ki kell, hogy terjedjenek ezek a rendelkezések a gazdasági élet legapróbb és legválogatottabb ágazatára is. A most fellépett vásárlási kedv nem természetes, hanem csupán következménye annak a tömegbizalmatlanságnak, amely a német gazdasági politikát követi. Mert az ő gazdasági politikájuk teljesen összeforrt a pártpolitikával. Sajnos, ezeket a következményeket nem lehet rendeletekkel eliminálni, mert ha ki is adnak rendelet arra pl. hogy a kakaó-behozatal nehézségei miatt a most közelgő mikulás-ünnepre a csokoládéfeldolgozó-ipar a mikulásokat tejcsokoládéból készítse el, ez még meg semmiként sem fogja helyreállítani azt a megnyugvást és bizalmat, mint amilyent a teljes;, minden korlátnélküli kereskedelmi szabadság tudna produkálni. A tömegpszichózist rendeletekkel nem lehet gyógyítani. A német pártpolitikának mindenesetre nagy nyeresége volt Schachtnak a behódolása, azonban csak egy embert kaptak vele, aki lehetett nagy és produktív addig, amíg nem kellett neki gazdasági elveit is revidiálni a behódolásánál. De attól a pillanattól kezdve egyedül áll a tömegpszihózissal szemben. Ez ma a helyzet Németországban, a gazdasági elzárkózás politikáját akarják keresztül vinni tűzzel-vassal és háborús rendeletekkel. A gazdasági élet vastörvényeit nem lehet pártpolitikai keretbe beletörni, főleg nem lehet függetleníteni a világgazdaságtól. Nálunk jobb a helyzet jelenleg. A kormányzat igen nagy erővel, fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a jelenlegi megcsonkított határokon belül is egyensúlyban tartsa az ország gazdasági életét és nem tagadta meg a szabad kereskedelem elvét. Egy súlyos örökséget azonban vett át a GömbÖ6-kormány is az elődeitől, amely örökség most kezdi éreztetni kellemetlen hatását a gazdasági élet további alakulásában és ez a túltengő védőváos-rendszer. Valamint a védővámos rendszeren felépült gyáripar, e ennek természetes szülötteként felvirágzott kartel-hipetrófia. Egy kimondottan agrárors2ágban csupán a védővámok segítségével megvalósult gyáripar, amelynek a legnagyobb része nélkülözi az ú. n. telephely-indikációt, ott 179