Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Kereskedelmi külképviseletek reformja

arányban a várható sikerrel, a momentáni eredményességgel. Megfontolás tárgyát képezheti, vájjon melyik lenne az a külügyi probléma, melyiknek nyújtandó* a pálma? Szerte az egész világon, a politika és az egyes nemzetek szorosan vett külpolitikájának súlypontja, a kereskedelmi, gazdasági, közgazdasági és talán technikai kérdéseken nyugszik, amiből következik, hogy ezen problémákkal foglalkozó külkereskedelmi képviseletekre, gazdasági és közgazdasági külképviseletekre kell elsősorban a reformnak vonatkoznia. Kereskedelmi, gazdasági és közgazdasági kérdéseknek ez idő szerint külföldön nemzetközi jogilag elismert képviselői legnagyobbrészt, de nem mondhatni hogy kizárólagosan, a konzuli szervezetek: ezek a konzulátusok tekintik feladatuknak a keresztesháborúk kora óta, hogy az egyes államok között a kereskedelmi, gazdasági és közgazdasági összeköttetést fenntartsák, kimélyítsék, esetleg ú] kapcsolatok létrehozásán tevékenykedjenek. Feladatuknak régente az egyszerű kereskedelmi és gazdasági forgalom közepette többé-kevésbé megfeleltek, de kérdés az, hogy a mai komplikáltabb, ezer és ezer más problémával át és átszőtt forgalmi és kereskedelmi életben változatlan szervezetben megfognak-e felelni, különösen nálunk, különösen a mi konzulátusaink megfognak-e felelni annak a nehéz és felelősségteljes hivatásnak, melyet az államok mai bonyolult kapcsolatai raknak a vállunkra? A kérdésre a nemzetközi hírneves szakértők már megadták a választ, — ez reánk is áll teljes mértékben; — a konzuli szervezetek reformra szorulnak! Vita tárgyát képezi, hogy nem volna-e helyesebb a kereskedelmi, gazdasági és közgazdasági képviseletekkel felruházott konzulátusokat, külkereskelmi ügynökségekkel helyettesíteni? Miért volna szükség az évszázadok óta a nemzetközi köztudatban már elterjedt, percipiált konzulátusi elnevezés helyett, a szovjet külkereskedelmi képviseletéhez hasonlító ügynökség elnevezésre áttérni, minden változtatás nélkül, ez valóban megmagyarázhatatlan és elvetendő, már csak azért is, mert keresztülvihetetlennek látszik, nehezen menne át a köztudatba és ez a céltalan átmázolása a szervezeti elnevezésnek, nem jelentene lényegileg semmit, csak a mult időkből törne le indokolatlanul egy darabot! A reformnak első és legfőbb sorban árral kellene irányulnia, hogy a konzuli szervezeteknek mai alá- és fölérendelt viszonya gyökerében megváltoztassék. A mai helyzet az ,hogy a konzulátusok a külügyminisztériumnak vannak alárendelve, a közbeneső követségek útján, mert az uralkodó felfogás szerint a konzulátusok merőben diplomáciai szervezetek és így helyük a diplomáciai hierrarchia korlátai között van. Ez a felfogás elavult, igenis a fejlődés oda tendál, hogy a konzulátusok ne deklaráltassanak merőben diplomáciai szervezeteknek, ne csak kizárólag a külügyminisztérium gyakoroljon befolyást a konzulátusok ügymenetére, hanem adassék mód és lehetőség, hogy a kereskedelmi és a földmívelésügyi, valamint az igazságügyi tárca is döntő hatású beleszólást kaphasson a konzulátusok ügyvitelébe. Fontos volna azért is ennek biztosítása, hogy a konzulátusok a diplomáciai hierrarchia mázsás súlyától, ha csak részben is, szabadulhassanak; ez biztositaná a kereskedelem, gazdaság és közgazdaság érdekeinek megfelelő, gyors és korlátnélküH ügyvitel mozgékony funkcióját, 10 Megfontolás tárgyává teendő, vájjon nem volna-e célszerű a konzuli bíráskodás visszaállítása, részünkről a nem keresztény államokban és ezzel kapcsolatban a konzuli főtörvényszéki felsőbb bíráskodás helyreállítása? Ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia korában, a nem keresztény államokban működő konzult megillette saját államának alattvalói feletti bírásko dási jog, — a fellebbviteli a konstantinápolyil konzuli főtörvényszék gyakorolta; természetesen a Monachia megszűntével részünkről ez a jog nyugszik, miután nincs nem keresztény államban kinevezett és ott elismert exequaturált konzulunk. Feltétlenül és elengedhetetlenül revízió alá veendő a konzulátusok felállítása és .különböző államokban való elhelyezése. A helyzet ebben a tekintetben! valóban siralmas. A mai Magyarországnak az ujjakon megszámlálható csekélyszámú önálló konzulátusa működik, a karrierbeli, azaz a hivatalnoki konzuli karra értem, az oroszlánrészt kitevő nagyobb számú tiszteletbeli konzulátusok, melyek egyáltalában nem tekinthetők egyenrangúaknak és melyek nem is tölthetik be, különböző nyomós okokból a hivatásbeli konzulátusok jog- és hatáskörét, — ez nem vonatkozik. Már pedig, addig, míg megfelelő számú konzulátus fel nem állíttatik, addig irott malaszt marad minden javaslat, minden reform és a kereskedelmi forgalom fokozására irányuló szándék, valamint jámbor óhaj a gazdasági produktumok intenzivebb és kedvezőbb értékesítése. Statisztikák légióját lehetne citálni, miképpen függ valamely állam konzuli szervezetének hálózatától, ugyanazon állam kereskedelmi forgalma, gazdasági és közgazdasági vérkeringése. Könnyen állapítható meg, hogy a konzuli szervezet kiterjedettségének arányában a kereskedelmi forgalom és a gazdasági élet produktum-értékesítése majdnem négyzetesen nő, nem is említve a külkereskedelmi mérleg aktivitását. Számításba veendő az a nem kevésbé fontos* körülmény is, hogy hány olyan magyar állampolgár él olyan országban, hol nincs hivatásos konzul és érdekei kellő megvédéséről nem gondoskodik senki: a konzuli bíráskodás hiányában hányan szenvednek jogsérelmet. Hány állammal léphettünk volna intenzív kereskedelmi kapcsolatba, mennyire növelhettük volna a kereskedelmi csereforgalmat, végeredményben mennyi haszna, előnye származott volna az országnak, a széles' körben elterjedt, korszerűen szervezett konzulátusok működéséből. Tapasztalat mutatta meg, azon államoknál, melyeknek számos konzulátusai működnek a glóbuson, hogy az államháztartás megterhelése, ezeknek kiadásaival, összes különböző költségeivel, nem szolgál improduktív, soha vissza nem térő kiadásokat, hanem az állam külkereskedelmének, gazdasági és közgazdasági élet pulzusának emelkedésével, éppen ellenkezőleg, az államháztartás rentabilitáást célozza! Számtalan esetben lehetne demonstrálni, hogy a korszerűen szervezett és kellő számú konzulátusok milyen fontos, elengedhetetlenül szükséges faktorai az állam gépezetének; az emberi organizmushoz hasonlítva, mennyire töltik be az érzékek szerepét az által, hogy felveszik kereskedelmi, gazdasági, közgazdasági és a feladatukhoz tartozó többi terrénumon, a külföldi ingereket, azokat lokalizálják és közlik az anyaországgal.