Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1934 / 21-22. szám
NAPIRENDEN VAN: 1. A kormányzó jubileuma 2_ Külpolitikai sikereink 5- Vreme és Társai 4. Kartfelpolitika í. A KORMÁNYZÓ JUBILEUMA. Most tizenöt éve annak, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre és megkezdette az építő munkát a vörös uralom rombolása után. Neve és személye már akkor sem volt ismeretlen, hiszen az ő nevéhez fűződött a monarchia tengerészetének legszebb haditette, hősi teljesítménye, az otrantói ütközet. Ügy ismerték már akkor is, mint a közös hadsereg legszebb pályát megfutott hősét és aki a forradalmak alatt erős kézzel igyekezett összegyűjteni a magyarság szétbomlaszíott erejét, akkor még mint csak katona. Az elmúlt tizenöt év alatt pedig bebizonyította, hogy nagy államférfi is. Ma pedig, ezen az évforulón, úgy hódol előtte az egész ország, mint a legelső magyar ember előtt. Az ő személye már a történelemé, ő történelmet csinált. Egy nemzet életében minden kor elhozza az ő emberét, a nemzet vezérét. A gondviselés őt küldte ennek a nemzetnek s meg kell állapítani, hogy hihetetlen nagy érdemei vannak a magyar nemzeti élet helyreállításában és a mai légkör megteremtésében. Az ő személye felette áll minden kicsinyes csoportérdekeken, felette minden napi politikán. Az ő személye már tizenöt éve az a szikla, amelyre építeni lehet. S az ő személyére épült fel a mai Magyaország az utolsó tizenöt évben. 2. KÜLPOLITIKAI SIKEREINK. Varsó-Bécs-Róma útvonallal jelezhetjük a miniszterelnök utóbbi külföldlátogatásait és tagadhatatlan annak teljes sikere. Ezek a sikerek ellensúlyozták Benesék kiugrását a marseille-í gyilkosság alkalmával, amikor is megindították ellenünk a rágalmak hadjáratát a külföldi sajtóban. Hihetetlen, hogy agyonsanyargatott, megcsonkított kis országunk milyen higgadtan, nobilisán viselte el eddig ezt a hadjáratot és a kormányzat is milyen úri gesztussal tért felette napirendre. De ugyanígy felemelő érzés az is, hogy a Duce milyen tántoríthatatlanul áll mellettünk és a római orientáció teljesen intaktul áll fenn ma is. Óriási jelentősége van annak a kijelentésnek is, amit az olasz sajtóban olvashattunk, hogy a kisantant részére az út Rómába Budapesten keresztül vezet. Ez mind nagyon szép és jó. Azonban, valahogyan mégis csak kényszeríteni kellene, hogy a kisantant Rómába menjen. Ennek azonban csakis egy módja lehet: Berlin. Nem hallunk semmit Berlinről. Márpedig Berlin nélkül mi nem mehetünk előre. Németország sokkal fontosabb része a Duna-medence gazdasági kérdéseinek a megoldásánál, mint akármelyik más állam. Ha áll is az a tétel, hogy Magyarország nélkül nem lehet Közép-Európában külpolitikát csinálni, még fokozottabban áll az a szabály, hogy Németország nélkül egyáltalán nem lehet Közép-Európában gazdaságpolitikát csinálni. Közép-Európában csak egy elképzelhető erős gazdasági és külpolitikai front emelhető, mégpedi: Berlin—Bécs—Varsó—Budapest. Ez az egyetlen elképzelhető reális út, s csakis ennek a felépítése hozhatja meg részünkre a legfontosabbat: a revíziót. Eltekintve attól, hogy ma Németországban milyen a belpolitikai irányzat, eltekintve attól a mumustól, amit úgy szoktak hangoztatni, hogy „Drang nach Osten", vagy a híres „Ostraum" és eltekintve attól, hogy már kétezer évvel ezelőtt is minden út Rómába vezetett, a mi utunk is odavezet és mégsem csinálhatunk igazi és jó külpolitikát és gazdaságpolitikát Németország nélkül. És Ausztria sem. Lehetünk olaszbarátok, lehetnek köztünk hívei a franciabarátságnak, vagy akár az angolbarátságnak is, de csak egy reális utunk lehet nyugat felé: Berlin és kelet felé: Ankara. Csakis egy ily formában megkonstruált „Mitteleuropa' kényszerítheti ki a nyugati nagyhatalmak szintén reális csoportosulását és tüntetheti el azt az egészségtelen atomizálást, amit a párizs-környéki békék hívtak életre az utódállamok formájában. Csakis egy ily „Mitteleurópa" tudja visszaadni azt az egyensúlyt és azt a megérdemelt helyzeti nagyságot azoknak az új ,,nagyhatalmaknak'/, amit ma Prága, Belgrád és Bukarest játszik. Békediktátumokkal lehet határokat húzni, de történelmet és elhivatottságot nem lehet ,,gyártani". Ezer év leszűrte gazdasági eredményeket nem lehet békediktátummal máról-holnapra megváltoztatni és átszállítani Úgy hisszük, hogy külpolitikai sikereinkre a koronát mégis csak Németországgal való szoros gazdasági kapcsolat tenné fel. Németország, Lengyelország, Ausztria és Magyarország szoros együttműködése tudná csak a kisantantot rászorítani arra, hogy Budapesten keresztül igyekezzék Rómába eljutni, ha ugyan akkor még beszélhetnénk a mai értelemben kisantantról.... (cs. i.) 173