Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 21-22. szám

NAPIRENDEN VAN: 1. A kormányzó jubileuma 2_ Külpolitikai sikereink 5- Vreme és Társai 4. Kartfelpolitika í. A KORMÁNYZÓ JUBILEUMA. Most tizenöt éve annak, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós a nemzeti hadsereg élén bevonult Budapestre és meg­kezdette az építő munkát a vörös uralom rombolása után. Neve és személye már akkor sem volt ismeret­len, hiszen az ő nevéhez fűződött a monarchia ten­gerészetének legszebb haditette, hősi teljesítménye, az otrantói ütközet. Ügy ismerték már akkor is, mint a közös hadsereg legszebb pályát megfutott hősét és aki a forradalmak alatt erős kézzel igyekezett össze­gyűjteni a magyarság szétbomlaszíott erejét, akkor még mint csak katona. Az elmúlt tizenöt év alatt pe­dig bebizonyította, hogy nagy államférfi is. Ma pe­dig, ezen az évforulón, úgy hódol előtte az egész or­szág, mint a legelső magyar ember előtt. Az ő szemé­lye már a történelemé, ő történelmet csinált. Egy nemzet életében minden kor elhozza az ő emberét, a nemzet vezérét. A gondviselés őt küldte ennek a nem­zetnek s meg kell állapítani, hogy hihetetlen nagy ér­demei vannak a magyar nemzeti élet helyreállításá­ban és a mai légkör megteremtésében. Az ő személye felette áll minden kicsinyes csoportérdekeken, felette minden napi politikán. Az ő személye már tizenöt éve az a szikla, amelyre építeni lehet. S az ő szemé­lyére épült fel a mai Magyaország az utolsó tizenöt évben. 2. KÜLPOLITIKAI SIKEREINK. Varsó-Bécs-Róma útvonallal jelezhetjük a miniszterelnök utóbbi kül­földlátogatásait és tagadhatatlan annak teljes sikere. Ezek a sikerek ellensúlyozták Benesék kiugrását a marseille-í gyilkosság alkalmával, amikor is megindí­tották ellenünk a rágalmak hadjáratát a külföldi saj­tóban. Hihetetlen, hogy agyonsanyargatott, megcson­kított kis országunk milyen higgadtan, nobilisán vi­selte el eddig ezt a hadjáratot és a kormányzat is mi­lyen úri gesztussal tért felette napirendre. De ugyan­így felemelő érzés az is, hogy a Duce milyen tántorít­hatatlanul áll mellettünk és a római orientáció telje­sen intaktul áll fenn ma is. Óriási jelentősége van an­nak a kijelentésnek is, amit az olasz sajtóban olvas­hattunk, hogy a kisantant részére az út Rómába Bu­dapesten keresztül vezet. Ez mind nagyon szép és jó. Azonban, valahogyan mégis csak kényszeríteni kel­lene, hogy a kisantant Rómába menjen. Ennek azon­ban csakis egy módja lehet: Berlin. Nem hallunk sem­mit Berlinről. Márpedig Berlin nélkül mi nem mehe­tünk előre. Németország sokkal fontosabb része a Duna-medence gazdasági kérdéseinek a megoldásá­nál, mint akármelyik más állam. Ha áll is az a tétel, hogy Magyarország nélkül nem lehet Közép-Európá­ban külpolitikát csinálni, még fokozottabban áll az a szabály, hogy Németország nélkül egyáltalán nem lehet Közép-Európában gazdaságpolitikát csinálni. Közép-Európában csak egy elképzelhető erős gazda­sági és külpolitikai front emelhető, mégpedi: Ber­lin—Bécs—Varsó—Budapest. Ez az egyetlen elkép­zelhető reális út, s csakis ennek a felépítése hozhatja meg részünkre a legfontosabbat: a revíziót. Eltekintve attól, hogy ma Németországban milyen a belpoliti­kai irányzat, eltekintve attól a mumustól, amit úgy szoktak hangoztatni, hogy „Drang nach Osten", vagy a híres „Ostraum" és eltekintve attól, hogy már két­ezer évvel ezelőtt is minden út Rómába vezetett, a mi utunk is odavezet és mégsem csinálhatunk igazi és jó külpolitikát és gazdaságpolitikát Németország nélkül. És Ausztria sem. Lehetünk olaszbarátok, le­hetnek köztünk hívei a franciabarátságnak, vagy akár az angolbarátságnak is, de csak egy reális utunk le­het nyugat felé: Berlin és kelet felé: Ankara. Csakis egy ily formában megkonstruált „Mitteleuropa' kény­szerítheti ki a nyugati nagyhatalmak szintén reális csoportosulását és tüntetheti el azt az egészségtelen atomizálást, amit a párizs-környéki békék hívtak életre az utódállamok formájában. Csakis egy ily „Mittel­európa" tudja visszaadni azt az egyensúlyt és azt a megérdemelt helyzeti nagyságot azoknak az új ,,nagy­hatalmaknak'/, amit ma Prága, Belgrád és Bukarest játszik. Békediktátumokkal lehet határokat húzni, de történelmet és elhivatottságot nem lehet ,,gyár­tani". Ezer év leszűrte gazdasági eredményeket nem lehet békediktátummal máról-holnapra megváltoz­tatni és átszállítani Úgy hisszük, hogy külpolitikai sikereinkre a koronát mégis csak Németországgal való szoros gazdasági kapcsolat tenné fel. Németor­szág, Lengyelország, Ausztria és Magyarország szo­ros együttműködése tudná csak a kisantantot rászo­rítani arra, hogy Budapesten keresztül igyekezzék Rómába eljutni, ha ugyan akkor még beszélhetnénk a mai értelemben kisantantról.... (cs. i.) 173

Next

/
Oldalképek
Tartalom