Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Politika és gazdasági válság

M#rt lássuk b< végre, hogy országos érdeket csak oly intézkedések szolgáihatnak, melyek közvetve vagy közvetlenül uj jövedelemforrá okat képesek megnyitni, akár azáltal hogy a termelést olcsóbbá teszik, akár azzal, hogy a termeivény elhelyezhetőségét a külföldön fokozzák. Pontosan megállapítandó volna tehát ,hogy melyek azok az eszközök, melyek általános érdekű célok megvalósítására rendelkezésre állanak. Egy uj, »nemzeti munkatervre* van égető szükség, mely felölelné az összes megvalósítandó célokat és számszerű fontossággal megjelölné az ezek részére rendelkezésr? álló anyagi eszközöket. Hiszen látjuk, hogy mikor politikai érdekről van szó, tudunk pénzt előteremteni, holott mikor a Máv. rekonstrukciójáról, országos úthálózat kiépítéséről, csatornázásról, fásításról volt szó, mindig arra történt hivatkozás, hogy az ehez szükséges fedezet hiányzik. Pedig bármennyire is elcsépeltnek 1 átszó frázisnak tűnik is, mindig igaz marad,, hogy minden befektetés csak akkor igazolt és indokolt, ha ideális vagy reális értékű hozadéka mutatkozik. Ha vasúti felszerelésünk modernebb, biztonságosabb, ugy jobb és olcsóbb az áruszállítás, ez pedig jobb és közelebbi piacot, jobb árat jelent. Ugyanez áh az utakra, csatornákra, ha ott és ugy létesülnek, hogy országos viszonylatban a befektetés legjobb gyümölcsét hozzák. Nem véletlen az, hogy épen azokban! az országokban látunk javulást, a termelés menynyiségében, áraiban, a munkanélküliség leküzdése terén, ahol a napi pártpolitika részrehajló részérdekeit egyetlen akarat diktatúrája váltotta fel. Mert afelől lehet teoretikus vitát provokálni, hegy • német kényszertársulás vagy az olasz szindikalizmus dogmái örökérvényüek-e és átültethetők-e más országok speciális viszonyaiba, de el nem vitatható érdeme ét eredménye ezeknek az elgondolásoknak az, hogy a termelést racionálisabbá teszik és minden ország közös betegságén : a munkanélküliségen enyhítenek. Ezt az enyhülést pedig nem oly eszközökkel érték el; mint például a gépek kivonása a termelés folyamatából vagy a munkaidő átmenetnélküli erőszakos csökkentése, — melyek kétes értéke közgazdász előtt nem képezi vita tárgyát — hanem a termelés rendjének okos szabályozásával, a túltermelés elhárításával és a termelŐK erői oly irányba terelésével, melyek az épen szükséges terrénumra szorítják a termelésben résztvevő egyedeket. Lehet afelől is vitázni, hogy a Nemzeti Banknak a devizagazdálkodás terén mindinkább liberális politikája helyes-e és hogy nem aggályos-e, hogy a rendelkezésre álló devizák összege állandóan csökkent. Amit kifogásolni kell és ami, — ha. folytatódik — pénzpolitikánk csődjéhez fog szükségszerűen vezetni, hogy nem átfogó elgondolások eredménye mindez a könnyítés, hanem lépésről-lépésre kikényszeritett, kikenvörgött eredmény, amely azonban nélkülöz minden rendszert, illetve semmiféle rendszerbe szervesen bele nem illeszthető. Céltudatos, összefogó, bel- és külpolitikára varj szükségünk, melynek az ország egyetemes érdekeivel szabad csupán számolnia. Bármennyire is fájdalmas azokra nézve, akiket érinteni fog, még 's em kerülhető el a mai állami és közületi költségvetés erőszakos lefaragása és összhangba hozatala a termelő-osztály teljesítő képességével. Ez történhet további fizetéscsökkentés tormájában, vagy a pénzérték devalorizációja utján, de semmi esetre sem uj adókkal, vagy a meglévők kulcsainak emelésével. El kell határozni, egy nagyszabású, átfogó munkaprogramot, mely a termelő rétegek teljesítőképességének emelését tűzze ki feladatául. Nem incidentaliter elhatározott inségmunkákra van szükség, hanem az egész országot átszövő épitőtervre. Az ehez szükséges eszközöket az ország összességének kell rendelkezésre bocsátania, de nem csupán a ma élők, a ma termelők vállaira nehezedjék a teher, hanem osztassék el évtizedekre s érintse mindazokat,, akik az eredményekben részesülnek. A kormány szerezzén belső kölcsönt, akár a még rendelkezésre álló transzfertartalékoknak, — ha szükséges, erőszakos — igénybevételével, akár oly módon, hogy évtizedekre elosztott visszafizetés terhe mellett, hitelt vesz igénybe. El kell hallgattatni az aggodalmaskodókat, az inflációt, csődöt emlegetőket ;ezek nem látják, hogy amikor ellenkezésükkel, kicsinyes doktrínáikkal, uj, frisebb utak megnyitását teszik lehetetlenné, a kapitalista világrend alapjait támadják meg általa, melynek pedig rosszul felfogott érdekében állták útját a reformgondolatoknak. Külpolitikánknak egyetlen gondolat szolgálatában kell állnia: hogy agrártermelésünk eredményességét fokozza. A mai szük határokat ki kell szélesítem, utat kell vágni termeivényeinknek a volt monarchia telvevőképes országai felé. Ebben a célkitűzésben nem vezethet bennünket más eszme, mint mindnyájunknak egyetemes önzetlen érdeke. Revíziós törekvéséinknek. — amelyek évezredes tradíciókon, egy honfoglaló nemzet ősi jogán épültek fel — feláldozása nélkül egy nagyobb egységbe kell törekednünk nyugat telé és fel kell adnunk a teljes önállóság légüres térben mozgó gondolatát ;mert ez nem jelent mást, mint teljes elzárkózást' az éltető levegő elől, amely nélkül élnünk, dolgoznunk nem lehet. Ha -legitimizmus célkitűzései azok, amelyek — megfelelő politikai atmoszférában — egyedül teszik lehetővé a mai határok kiszélesítését, ugy ennek a szolgáaltába kell állanunk és le kell számolnunk mindazokkal az ellenérdekekkel, amelyek az ország egyetemes boldogulásának útját állják.