Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - A magyar külpolitika uj utjai. Eckhardt Tibor országgyülési képviselő előadása a Cobden Szövetségben

állatiunk és azt követelnünk, hogy at egységles területen Magyarországgal összefüggő kétmillió határszéli magyart automatikusan vsisza kell csatolni. Követelnünk kell az önrendelkezési jogot a szlovákok és horvátok számára, akik egyedül hivatottak dönteni arról, hogy milyen formában óhajtanak a jövőben élni Mi elfogadunk minden döntést. Az volt éppen a baj, az Utóbbi időben, hogy a nélkülük, sőt ellenük való kormányzás tette lehetetlenné a középeurópai helyzetet. Nem koncesszió-politikára van szükség, hanem becsületes elvek tisztességes alkalmazására. Elvi alapon olyan uj rendezésre, amely lehetővé teszi a dunavölgyi népek egészséges fejlődését. Mi nem követelünk semmi olyat, amit mi nem adunk meg másoknak. Szabad vagy kötött te/forgalom* Irta : DINNYÉS LAJOS országgyűlési képviselő Régen nem volt példa arra, hogy egy kormányrendeletnek olyan visszhangja legyen úgy a politikai, mint a gazdasági életben, — mint a tejrendeletnek. Már ide s tova két esztendeje húzódik ez a kérdés és noha ez idő alatt két rendeletet iá kiadtak, ezzel a kérdés nem ínyért elintézést, mert azokat maguk a Ikormányok se hajították végre és így elismerték, hogy a tejrendelet elgondolásai nem voltak tökéletesek. így azután előállott az a helyzet, hogy volt ugyan rendelet, de annak végrehajtására nem került sor. A rendelet ellen éppen az érdekeltek tiltakoztak a legjobban, aminek legélénkebb bizonyítéka az, hogy Pestvármegye alispánja a termelők, a főváros polgármietstere pedig a fogyasztók nevében jelentették ki többszörösen, hogy a tejrendelet nem felel meg a kitűzött céloknak és igy azt vissza kell vonni. Az Élet Szabályokat állít fel! Ezek a szabályok mutatják azt az útat, melyen menni lehet és ha ezsk keresztezik egymást, megbomlik a gazdasági törvényszerűség és ezzel együtt a termelés folytonossága jut válságba. Ez a törvényszerűség mutatkozik a tej kérdésénél is, melynél az árakat a kereslet és a kínálat viszonya állapítja meg, minden más rendelkezések dacára is. Mert az vüágos, hogy a keresletnek, a kínálatnak és az áraknak viszonya, arányban vannak egymással, mert a termelés mennyiségét befolyásolja a kereslet, illetve a közönség veivőkészsége, mely a fogyasztói árban nyüvánul meg. Ha tehát ezt a kérdést rendeleti úton akarja a kormányhatalom megoldani, úgy mind a három tényezőt kell neki szabályoznia és fix keretek közé szorítania, mert másként a beavatkozása teljesen indokolatlan. A gazdasági életnek ezt a tőrvényszerűségét már a Hanza városok korában is ismerték, sőt a föníciaiak is, ahol a kedvező értékesítési ár kivívása végett maguk a kereskedők szabták meg egymás között a piacra kerülő árúiknak mennyiségét. Ebben a gazdasági harcban a szabad kereskedelmi életnek egészséges jelensége volt azután az, hogy a vevők távolmaradása törte le mindenkoron az árakat és szállította le olyan nívóra, ahol a fogyasztók már vevőképesek voltak. A tejkérdés is ezek között a határok között mozog. De míg a szemestermények árát azok eltarthatósága és elraktározhatósága miatt a világpiaci helyzet is be*) Válasz dr. Ébner Jenő »A tejpiac és a tejrendelet* cimü eilckór*. , , , folyásolja, addig a tej már mentesíti magát ettől és ára teljesen a helyi viszonyok befolyása alatt áll. Arát a mindenkori termelés és kínálat szabja meg, mert ha egyenlő fogyasztást veszünk és azt garantálni is tudjuk, akkor az ár a termelt tej mennyiségétől függ. Ha így azután a tejnek ára van, akkor egészen bizonyos, hogy a mezőgazdasági termelés elmegy addig a határig, melynél még érdemes és kifizetődő neki a termelés. Mikor a mélyponthoz kerül, leáll, áttér más termelési ágra! A tejrendeletnek ott van a legnagyobb hibája, hogy a fogyasztást nem biztosította és az egész elgondolását egy tetszőlegesen felvett mennyiségre, Budapest tejfogyasztására alapította. Hogy pedig ez milyen labilis, azt a rövid idő is igazolta. Mindentől eltekintve, a tejrendelet végeredményben csak az árat, a tej literenkénti árát szögezte le és állapította meg a budapesti fogyasztók részére 32 fillérben, a termelők számára pedig a 18.5 fillérben. Ez a 18.5 filléres /termelői ár azonban a gyakorlatbari/ annyit jelent, hogy a fogyasztói és ipari tej kulcsa szerint a termelő a legjobb esetben a múltban csak 12 fillért kapott a termelt teje után. Az egész tejrendeletből tehát két szám lett! Harminckettő és tízenkettő! Harminckét fillért fizet a fogyasztó egy liter tejért és a termelő csak tizenkettő fillért kap a termelt teje után. A közbeeső húsz fillér az az összeg, melybe a liter tej adminisztrációja kerül. Húsz fillér sok erre. Mert akárhogyan is nézzük a kérdést, az agrár országunkban ez az eltolódás nem engedhető meg, különösen a tejnél, mely egyike a legfontosabb közfogyasztási cikkeinknek. Nem engedhető meg, hogy akkor, mikor a termelő csak 12 fillért kap a tejéért, a vajvállalataink prémiumot élvezzenek és azonfelül a külföldet lássuk el olcsó vajjal. A vajexport prémízálásából ugyanis a termelőnek semmi haszna nincs, ezzel legyünk tisztában, csupán a márkázó vajvállalatainknak és azoknak a francia és német vevőknek, akik a tejrendelet jóvoltából a magyar vajat 1 pengő és 90 filléres áron vehették akkor, mikor a magyar vevő ugyanazt a vajat 2 pengő 50 filléres áron volt kénytelen megvenni, mert annyi volt a vaj piaci ára. Ezt a luxust mi nem engedhetjük meg! Nem engedhetjük meg különösen akkor, mikor a gazdasági helyzetünk ilyen súlyos és akkor, amikor sok ezer 4