Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - A magyar külpolitika uj utjai. Eckhardt Tibor országgyülési képviselő előadása a Cobden Szövetségben

és ezer család nem tudja még a legelemibb életszükségletét se kielégíteni. Akkor megállapítani egy magas tejárat, melyből a termelőnek semmi haszna nincs, a fogyasztó pedig azt nem tudja megfizetni, nagyon merész és antiszociális intézkedés, melynek következményei kiszámíthatatlanok. A gazdák megsegítésének ez a módja teljesen indokolatlan és érthetetlen, mert kérdem, mi kormányintézkedés történt, mondjuk akkor a gazdák érdekében, mikor a búza ára leesett 30 pengőről 10 pengőre? Ugyebár csak a boletta jött! És most, mikor a baj még súlyosabb, mikor úgy a termelési, mint az értékesítési válság még nagyobb arányokat öltött, akaz ilyen megsegítés csak zsonglőrködés a számokkal, de semmiképen sem megsegítése a gazdatársadalomnak és az ország szarvasmarhatenyésztésének. Már maga az a tény, hogy az első tejrendeletben a leszállított és fogyasztási tejnek elfogadott tej literje után csak 0.8 fillért kellett az árkiegészítő alapba fizetni és most, 1.7 fillért, világosan mutatja, hogy a tejrendelet eme rendelkezése nem a gazdatársadalom megsegítését célozza, hanem azokat az ipari tejvállalatoknak használ, melyek ebből az összegből részesedést, illetve prémiumot kapnak. Hangoztatják, hogy a tej kérdését nem szabad és nem lehet Pest környékének szemszögéből nézni, mert annak a Baranya-megyei gazdának is olyan árat kell kapnia a tejéért, mint bárkinek. A tejtermelé'st nem lehet monopolizálni — szokták mondani — és csak egyes vidékeknek adni annak a hasznát! Teljesen igazat adok azoknak, akik e mellett az érv mellett vannak, de ... tessék akkor ezt a kiegyenlítettséget más téren is érvényesíteni és lehetővé tenni, hogy itt Pest környékén is 10 mázsás rozstermés l:gyen holdanként, mint a Tiszán túlon. Tessék kiegyenlíteni a munkabéreket, melyek Pest környékén jóval magasabbak és tessék a gazdáktói is egyforma adókulcs szerint kivetni az adókat és így végig, az egész vonalon uniformizálni, egyöntetűvé tenni mindent. Akkor jogos lesz a tejtermelésnél is az egyenlő elbírálás elve, de míg ez az intézkedés csak rés-zleges, addig az ilyen intézkedéseknek csak kára van! A Thünen-i körök valódiságának iskolapéldája, Budapestnek, mint a tej legnagyobb fogyasztójának a helyzete. Ezek a körök világosan bizonyítják, hogy a belterületen a lefejőtehenészet dominál. A lefejőtehenészet körébe sorolhatjuk az ú. n. millimárik lakóterületét: Soroksár, Budaörs, Törökbálint, Rákospalota, Cinkota, PestszenÜőrincz és Szigetszentmiklós községeket. Ezeknek a községeknek a növendék nevelésével nem kifizetődő foglalkozni, mert erre se területe, se takarmánya nincs. Bizonysiágul felemlítem, hogy Soroksár község összes területe csak 7,000 kh. föld és ezen körülbelül 18,000 ember él és a tehén állománya 2.500 volt. Világos, hogy ilyen területen csak a legszükségesebb takarmányt tudják a gazdák megtermelni, melyet azonfelül még erőtakarmánynyal kell pótolni. A második tenyészkör, Budapestet mintegy 80 kilométeres körben fogja körül és ebben a körben a távolság növekedése folytán már nem mindenütt fizetődik ki a tejtermelés és így itt a lefejőtehenészet mellett, már a borjúnevelés is szerepet kap. A körülmények kényszerítő hatása folytán a következő öv a tenyésztehenészetek öve, ahol a fősúly a tenyészanyag nevelése és töKéietesítése. Ebben a körben találhatjuk meg adottságánál fogva az utánpótlást, mely így Tolna, Baranya, Sopron, Mosón és Bihar vármegyéket foglalja magában. A legtávolabbi tenyészővben van a rideg marhatartás, ahol inkább a test, az erő kitermelése a fontos, mjnft a Itenyészkiválóság és a tejhozam. A szarvasmarhatartás kérdésénél e körülményeket figyelembe kell venni már azért is, mert e kialakult övek között az összefüggés kézenfekvő. Ha ugyanis a lefejőtehenészetek a tejterméküket nem tudják eladni, nincs szükségük a jó tenyészanyagra. Nem nézik a magas tejhozamot állataiknál és így a tenyésztéssel foglalkozó vidékek nem tudják eladni az állataikat. Mióta csak szó van a tejrendelet életbeléptetéséről, a legjobb vevők, a lefejőtehenészetbe tartozó millimárik már elmaradtak a városokról és a baranyai, meg a tolnai gazdák csodálkozva látják, hogy ezek a legjobb vevőik elmaradtak és a jó teheneik ára teljesen leesett ! És így továbbmenve az események láncolatán, még a legtárgyilagosabb szemlélőnek is el kell ismernie, hogy a tejrendelet csődöt mondott és azt vissza keli vonni! Nem lehet tovább e kérdést ezen az alapon tárgyalni és legkevésbé veszélyeztetni éppen a szarvasmarhatenyésztést azzal a bizonytalansággal, mely a rendeleti úton való szabályozással előállott. Ma a rendelet elgondolása nem kel se a termelőnek, se a fogyasztóknak, sőt a tejipari vállalatok sem igen lelkesednek már érte. Emberek vagyunk, akik tévedhetnek! Valljuk be tévedésünket és ha az állam mindenképpen figyelemmel akar lenni az állam érdekére, irányítsa csak a termelést, de ne akarja azt rendelet szerint, parancsszóra elvégeztetni. A gazdasági élet szabadságot követel meg a maga számára! Adjuk azt meg neki, mert máskülönben e nélkül élni nem tud. Ne döngessük és ne romboljuk le a nemzeti és polgári élet éltető elemét, a gazdasági szabadságot, mert akkor a számok és gépek rabszolgaságába kerülünk, ahol nincs egyén, nincs versenykészség, csak a megadott feladatok rabszolgai elvégzése. A gazdasági szabadság nevében tegyük szabaddá a tejtermelést, mely csak ezen az úton tud ismét fellendülni és a szabadverseny egészséges árkialakulásában tudja egyedül biztosítani, hogy a gyermekek, betegek és az öregek olcsó tejhez jussanak. És csak ez a szabadság tud csak újra életet adni a szarvasmarhatenyésztés felvirágoztatásának és talpraállításának, mert annak a kifejlődéséhez élet, szabadság kell. A változások e szabadság nyomán így is meglesznek, az* bizonyos, de ezt a szelekciót természetes okok fogják létrehozni és nem papiros-rendeletek és ennek következtében érvényesülhet a gazdasági élet éltetöeleme a váltógazdaság. Ne féltsék a magyar gazdát! Ezer év minden veszélyével dacolt és most is, ha látni fogja, hogy sok a tejtermelés, áttér más termelési ágra, mint ezt a múltban tette. Ehhez nem kell nagy gazdasági tudás, nem kell rendelet! Ehhez csak szabadság kell! 5