Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 11-12. szám - A helyes közlekedésügyi politika és közlemény

FŐVÁROS iiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiim A helyes közlekedésügyi politika és a közvélemény Irta: VÉRTES ISTVÁN a HÉV igazgatósági tagja A rómaiparti villamosvonal megépítéséről már igen eok szó esett a közvélemény előtt és ma már joggal érdekli azt a nagy társadalmi réteget, amely a kirándulókból, weekendezőkből, evezősökből áll, ha már teljesen eltekintünk attól a számra nézve lényegtelen csoporttól, amelyet magánérdekek, elismerjük, jogos magánérdekek, tettek a vasút megépítésének hangos szószólójává. Tisztában kell azonban lenni, hogy egy vasút megépítését, illetve ennek szükségességét másként látja a nagy közönség, mely semmi áldozatot nem tart soknak, amíg nem érzi, hogy az áldozatok tulajdonkép az ő zsebéből hozatnak. S másként bírálja el a társaság, amely a vasútat megépíti. Tisztában kell lenni azzal Í6, hogy minden vasútnak van egy ú. n. beérési folyamata, mely rendszerint a helyzettől függően, különféle és hosszabb-rövidebb ideig tart, tehát a rentabilitástól az első években el is tekinthetünk. így tehát aki hozzáértéssel akar ezzel a kérdéssel foglalkozni, tudnia kell, hogy megvannak-e mindazok az adottságok, amely reményt nyújthatnak egy ilyen beérési folyamat megtörténésére. A rómaiparti villamos megépítésének hívei azzal érveltek, hogy hallatlan nagy tömegek mozgópontja ez a rész s a pesszimisták 40—50 ezer emberre tették az ott közepes jó vasárnapon megfordultak számát. Ezek a számok számítás nélkül, statisztika nélkül, tehát felelőtlenül dobattak bele a közvéleménybe, de sok felé hitelre találtak. Attól eltekintve, hogy itt nem számokra, hanem utasközönségre van szükség, nézzük meg, hogy hogyan fest az egész Budapest—szentendrei forgalom, amely tehát magában foglalja a főváros környékének nyári forgalmát, mert hiszen a strandfürdők túlnyomó része a Csillagheggyel az élén, ezen a vonalon fekszik. E vonalnak legforgalmasabb hónapja 1933-ban július volt 336.622 utassal, augusztusban már csak 312.491 utas volt, míg októberben, mikor a nyári élet megszűnik, 284.101, s áprilisban, mikor még el nem kezdődött, 263.985. Már ezekből a számokból is megállapítható, hogy az egésa vonalnak a forgalma a két nyári főszeszónban az őszies októbertől a júliussal szemben 52.521, az augusztussal szemben mindössze 28.390 utas különbözetet mutat fel, ami túlságosan kedvezőnek valóban nem mondható. De ha figyelembevesszük, hogy a többi vonalakon, a Ráckevei vonalat kivéve, a két nyári hónapban erősebb a forgalom, akkor csak a strandokra alapozott optimizmus valóban semmivel sem indokolható. így a gödöllői vonalon augusztusban 633.603 utas volt szemben, pl. az áprilisi 615.314 utassal. Még különösebb, hogy az októberi forgalom a vasút összes vonalán lényegesebb nagyobb volt, mint a kánikulai augusztusban, mert az összforgalom 2,100.240 volt, szemben az augusztusi 1,978.604-el. Ezek a számok már egymaguk is azt jelentik, hogy bizonyos óvatosság kell, amikor a nyári lehetőségektől túlságos forgalmat várunk és amikor egy ilyen szárnyvonal megépítését azon a címen követeljük, hogy oda százezres tömegek fognak vándorolni. Ezek a tömegek sehol sincsenek. Mert, ha egy par excelence fürdőhely forgalmát nézzük meg, pl. Csillaghegyét, akkor azt látjuk, hogy az egész idény alatt alig értük el a 45 ezres utasszámot. Márpedig a Csillaghegy a maga megkedvelt és kultúrájában magasabb igényeket is kielégítő fürdőjével bizonyos, hogy nagyobb tömegeket vonz, mint a római fürdő strandja. A fenti számadatoknak megfelelően hasonlót kapunk, hogyha a vonatok számát hasonlítjuk össze, de mindennél érdekesebb, hogyha a személyszállítási bevételeket nézzük meg kissé. Az egész vonal évi bevétele 1,081.082 pengő volt. Ha a június, július, augusztus hónapokat kivesszük, akkor havonta átlag 74.360 pengő e6Ík egy hónapra, míg a három hónap bevétele ez volt: június 104.233, július 118.870, augusztus 114.372, összeséén tehát 338.475 P. A legtöbb bevételű júliusban az átlagot tehát 40.012 pengővel haladta meg. Ismétlem azonban, az egész vonalon. Ezzel szemben áll maga Csillaghegy fürdőbevétele több, mint 10 ezer pengővel, úgyhogy az egész forgalom pengőkben kifejezve, alig több, mint 30 ezer pengő. Tehát azt a túlságosan nagy optimizmust, amelyet különösen azok hangoztattak, akik a vasútnak azonnali, mindenáron való megépítését hangoztatták, sehogyan sem találjuk megokoltnak. Mert ha azok a tömegek, amelyeket ezek az optimisták beígértek, valahol meglennének, akkor ezek a Budapest—szentendrei vonalon eddig is jelentkeztek volna. Hogyha egy teljes kánikulai hónap az egész vonalra elosztva nem hozhatott 50 ezerrel több utast, mint egy normális hónap, akkor a római parti vonal építkezése osetén csak könnyelmű állítás, hogy oda vasárnap és ünnepnaponként ilyen számban fogják a vasutat igénybevenni. A mostani rómaifürdő állomás a környék tekintélyes részének utazási igényeit tökéletesen kielégíti és csakis a Nánási-út közvetlen lakóinak jelent némi kiesést. Mert ha Békásmegyer és Csillaghegy együttes forgalma 1933. évben 776.929 volt, vagyis egy napra 2128 utas esik 8447 állandó lakós mellett, egy már tényleg kifejlődött nyaraló- és fürdőhely ellenére, akkor semmiféle argumentummal nem lehet feltételezni, hogy közvetlen a dunaparti római parti villamos a szezonon innen és túl napi 2000 utast fog jelenteni és a szezonban hétköznap 10—15 ezer embert, ünnepnapokon pedig 40—50 ezret. Ezek a levegőszámok, melyek nélkülöznek minden komlyságot és ennek alapján lehetetlen az építési költség amortizációja. Más bizonyíték is van arra, hogy ezt a vonalat valóban a legmelegebb napokon vennék csak igénybe és ha a hőmérő a 30 fokot nem éri el, akkor egészen jelentéktelen forgalommá zsugorodna össze. A Hév. már a pünkösdöt megelőző héten autóbuszjáratot állított be és annak ellenére, hogy pünkösd mindkét napja verőfényes nyári nap vot, normális 25 fokos hőséggel, ez a kísérlet egész siralmasan végződött. Pünkösd vasárnapján 1288 utas volt, hét112