Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 11-12. szám - A helyes közlekedésügyi politika és közlemény

főn pedig IS65 utas, a ráfizetés 540.80 pengő volt, ami egyszerűen horribilisnek mondható. Mindezek ellenére is azt hisszük, hogy az autobuszforgalmat fenn kell tartani, legalább is a nyári hónapokban, mert ezt követeli a közlekedéspolitika ée a közérdek, mely egyet jelent Bizonyíték azonban arra, hogy ugyanolyan viteldíj mellett, ugyanolyan utazási lehetőség mellett a közönség egyáltalán nem igazolja az említett fantasztikus számokat, pedig a kettős ünnep minden lehetősége adva volt, de a közönség a rendelkezésre bocsátott 5S55 férőhelyből csak 1288-at Vett igénybe. Viszont az ünnepek után való kedden, teljesen tiszta szép időben, mindössze 75 utas volt 68 pengő ráfizetéssel! Ez mindennél többet mond. Ez eléggé cátfolja a télen is elérhető 2500 állandó uta6t, a nyári hétköznapokon elérhető 15—20 ezres utasszámot és cáfol minden érvet, ami a vasútvonal megépítésének múlhatatlan szükségességéről az érdekeltek terjesztettek. Lehetetlen tehát ennek alapján egy félmillió pengős passzív vállalkozásba fogni, mert ami a beérési teóriát illeti, azt el lehet érni az autobuszforgalom állandó beállítáJsával is, minden különösebb nagy invesztíciók nélkül. Fentiekből látható tehát, hogy ez a kérdés szerencsétlen módon dobatott a közvélemény elé, senki komoly rentabilitási számítást nem végzett, egyesek ügyes propagandi-:ztikus működése gyorsan keresztül akarta hajszolni a dolgot, abban a tudatban, hogyha a szárnyvonalon a kocsik üresen szaladnak és irtózatos deficit lesz, akkor a legjobb esetben hallgatnak, vagy a támadásokat átengedik másoknak. A közönség tehát — fenntartva a vasút vitális érdekeit is — semmit sem veszít, ha megfelelő autóbuszjárat fogja igényeit kielégíteni és ez a szárnyvonal egyelőre nem épül meg. Az ÚJ FŐPOLGÁRMESTER. Fordulópontjára érkezett az új fővárosi törvény, amidőn annak végrehajtására Borvendég Ferencet nevezte ki a kormány. Soha ilyen szerencsés kézzel nem választottak még, mint ebben az esetben. Mert eltekintve most attól, hogy Borvendég Ferenc immár 37 éve áll a főváros szolgálatában, de az ott eltöltött idő legszebb bizonyítéka volt elhivatottságának, hozzáértésének, s ami ebben az esetben igen fontos: a politikamentes munkájának. A közel négy évtizedes munka legszebb bizonyítéka az ősmagyar talajból fakadt self made man érvényesülésének, akit nem tolt előre összeköttetés, politiki érdek, hanem kizárólag a legszebb érték, a munka. A kormány igen szerencsésen választott, amikor Borvendégre bízta az új fővárosi törvény végrehajtását. Szerencsés volt azért, mert nem politikai embert hozott, hanem igenis abból az adminisztrációból emelte ki ezt az embert, amelyet az utóbbi hónapokban olyan sokat és tsokszor támadtak és amelyre sokan szerették volna hibáikat áthárítani. Ebben a választásban legnagyobb sikert aratta a fővárosi polgárság érdeke, azé az adófizető polgáré, akinek érdekeiért olyan sokan harcoltak az utóbbi években hiába. Az új fővárosi törvény igen nagy munkalehetőséget és teljesen szabad kezet biztosít a főpolgármesternek, ez nagy felelősséget is jelent és nem hisszük, hogy más vállalkozhatott volna rá, mint olyan ember, aki a főváros szolgálatában nőtt fel, azzal összeforrott. Az autonómia sokak szerint csorbát szenvedett, de kérdjük, vájjon lehet-e jobb kezekben a főváros ügye, mint olyanéban, aki 37 évet töltött el az autonómia szolgálatában? Ezért is szerencsé:; volt a kormány választása. Az utóbbi hetekben felviharzott fővárosi deficit, vagy nem deficit most már egész bizonyosan a legjobb mederbe terelődik, Borvendég múltja garancia arra, hogy nem lesz deficit, sőt az egyensúly mellett még fejlődés is lesz, ami igen fontos. Az új főpolgármester fogadtatása kielégítő volt a politikai pártok részéről, akik ugyan várakozási álláspontra helyezkedtek, azonban az ennél fontcsabb faktor, az adminisztráció szívvellélekkel áll mögötte, mert közülük való ember került föléjük, aki által örömmel hagyják magukat vezetni, mert ismerik, mert bizalommal állanak mögéje. (T. R. dr.) — A FŐVÁROSI GÁZ- ÉS ELEKTROMOS MÜVEKET EGYESÍTENI KELL. Most, hogy Borvendég Ferenc nemsokára hozzákezd munkájához, aktuálissá válik ismét ez a kérdés, ami már oly sokszor felmerült. S ez a két legnagyobb üzemnek az egyesítése. Sok vélemény hangzott már el ebben a kérdésben, sőt azt is hangoztatták, hogy ez a két üzem nem veszteséges, tehát nincs szükség arra, hogy hozzányúljanak. Először is tisztában kell lenni azzal, hogy nem szanálni kell, hanem racionalizálni, mégpedig úgy, hogy nem csökkenteni a munkáskezeket, hanem igenis szaporítani. Ez pedig iskolapéldaként lenne elsősorban is keresztülvihető a fővárosnak ennél a két legnagyobb üzeménél. Most csak nagy általánosságban, egészen felületesen akarunk ezzel a kérdéssel itt foglalkozni, egykét fontos momentumra rámutatni. így például teljesen lehetetlennek tartjuk azt, hogy ez a két üzem különkülön fejlesztessék, akkor, amikor ma már az elektromos-kor legszebb részénél tart a világ technikai fejlődése és ép ilyen lehetetlen az, hogy állandó gondot okozzon a gázmüveknél a szénkérdés megoldása. A kérdés lényege adva' van: fokozatosan vissza kell fejleszteni a gáztermelést és fogyasztást és hatványozott mértékben, ezzel egyidejűleg, fokozni kell az elektromosáram fogyasztását és ennek összes lehetőségeit. Amíg pl. Budapesten 32 filléres az áramfogyasztás, addig Újpesten 64 fillér! Mit jelent ez? Hogy Pestkörnyéket bele kell vonni az áramfogyasztásba, még akkor is, ha ez jelenleg magánvállalkozás monopóliumaként szerepel. Ezt hatalmi szóval kell elintézni, amit szankcionál a közérdek. Itt tehát már olyan óriási munkakomplexum mutatkozik, amely igenis a munkakezek szaporítására nyújt feltétlen alapot és nem a leépítésnek. De ez csak a távolabbi része lenne. A közelebbi, legsürgősebb része volna villanyáram használatának erösebb propagandája szemben a gázzal, mely utóbbit, ép a külföldi szénbeszerzés kiküszöbölése szempontjából, teljesen le kellene állítani. A gázvilágítás, a gáznak háztartási célokra való felhasználása a múlté, ezzel le kell számolni, ezt ma propagálni, forszírozni anakronizmus, erre áldozatot hozni pedig végtelen könnyelműség. De áldozatokat hozni arra, hogy olcsóbb villanyárammal szolgáljanak, az nemcsak kötelesség hanem óriási jövedelmi lehetőség is. Azokat a súlyos milliókat, amiket a külföldi szénért kell kiadni, csakis az elektromos áramon keresztül lehet a magyar szénre átvinni és itthontartani. Ebben a kérdésben nem lehet dogmákhoz ragaszkodni, hanem fel kell ismerni a kor szavát: olcsó villanyáramot nagy fogyasztással az egész vonalon, és csak annyi gázt, amennyi a legszükségesebb. Ezért kell egyesíteni a fővárosnak ezt a két fontos közüzemét. 113