Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 11-12. szám - Nemzetgazdaságtól világgazdasághoz. Vajúdás vagy kórság? 3. [r.]

küldtek a lapoknak pár hasbólszedett statisztikai adatot, mégsem fog elaludni az érdeklődés abban az irányban, hogy mi is fog történni ezzel a jövőben. Először is több terv áll elkészítés alatt, amely azt célozza, hogy a vásár rendezését vegyék ki a kamara kezéből és azt elsősorban is a főváros és az állam, valamint a nagyobb érdekképviseletek kiküldötteiből újonnan alakított bizottság fennhatósága alatt létesítendő vásár-egyesület rendezze meg. Ennek célja lenne az, hogy ne fordulhassanak elő olyan eltévelyedések, mint amilyent az idei vásár produkált nívóban, külső megjelenésben. A másik főcél pedig az altruizmus tényleges érvényrejuttatása lesz. Ki akarják kapcsolni azt az üzleti szellemet, amely az utóbbi tíz évben honosodott meg a vásárnál. Ez az üzleti szellem olyan erősen kifejlődött a kamara vásár-osztályánál, hogy végül is az egész intézmény hitelét rontotta meg, valamint eltérítette attól a céltól, amit ilyennek tulajdonképen képviselnie kellene állandóan. Mert az semmiesetre sem lehet cél, hogy minél nagyobb bevétele legyen a vásárirodának, hogy titkos tartalékokat létesítsenek, vagy hogy néhány embernek nagy jövedelme legyen belőle. Érthetetlen az, hogy ilyen intézménynél, amit történetesen a kereskedelem és ipar kamarája rendez évről-évre abból a célból, hogy hasznára legyen a kereskedelemnek és iparnak, hogy minden igyekezetük az legyen, hogy a saját bevételeiket fokozzák. Tűrhetetlen, hogy a folytonosan hangoziaiott közérdek csak takarója legyen olyan manipulációknak, amelyek szöges ellentétben állanak a kamarai intézmény etikai hivatottságával. így aztán nem is csoda, ha a vásár külső képe hasonlatossá vált egy közönséges búcsúhoz, ahol a hangos kikiáltók igyekeztek mindenkire értéktelen árúikat rátukmálni. De nemcsak a kiskereskedőktől szedett nagy helydíjakat a vásár, hanem a bérlőktől is. Például a vendéglőtől 10 napra 10.000 P, a Fővárosi Hirdetővállalattól pedig 6000 P bért! Háí mit kezdjen a vendéglős, akinek csak helydíja napi ezer pengő és hol van akkor még a sok, ugyanennyit kitevő egyéb költsége (építkezés, alkalmazottak serege stb.)? Hát csoda, hogy akkor magas árakat keli neki szednie a látogatóktól? Mire való ez az árdrágítás? Mire való az, hogy ma is annyi beléptidíjat szedjenek, mint tíz évvel ezelőtt? A'lire való az és kérdezzük, minek minősíthető, hogy az ügynökök révén behozott kiállítók helydíja után 10% jutalékot térít a vásár az ügynököknek? Miért? Mire való a közvéleményt így félrevezetni? Miért szed a vásár 50%-os felárat azoktól, akiknek megengedi a detail-árusítást? Tehát mi is a nemzetközi vásár mérlege? Ők azt mondják, hegy „70.000 idegen jött Budapestre" (hogy számították ezt ki?!) és „600.000 ember látogatta a vásárt" (ez egy kicsit sok!) és így tovább. Az objektív szemlélő más „mérleget" csinálhat. Mégpedig azt, hogy a legóvatosabb számítások szerint is 6—700.000 pengő nyers bevételük volt s azt hova tették? Arról kellene pontos mérleg, hogy hol van ez a pénz? Még mindig 140.000 pengő a „tisztviselői" fizetés, mint volt előző évben? Most is kapott a kamara főtitkára 10.000 pengőt, mint előző évben? Hol mutatják ki a vásár 500.000 P-ös tartalékalapját, ami az évek folyamán a vásár hasznából rekrutálódott össze, ugyanakkor, amikor a szánalomkeltés céljából veszteséget mutattak ki! Miért nem tesznek közzé igazi mérleget? Pedig ez illene, mert elég áldozatot hozott úgy az ipar, mint a kereskedelem, valamint az állam és a főváros, hogy a vásár sikerüljön. Egy ilyen altruista intézménynek nem lehetnek titkai az elszámolásnál és azt kellene közhírré tenni, nem a „hetvenezer idegent", mert ez nagyon megnyugtatná a közvéleményt, hogy jó irányban halad a vásár-ügy. Csak helyeselni tudjuk, amikor értesültünk arról, hogy készül ennek az ügynek is a likvidálása és olyan útra terelik, ahol nem kell majd a vezetőségnek fakirmentalitást felölteni a jogos kritika miatt. — A KISBIRTOKOSOK MILLIÓS KÁRTÉRÍTÉSI PERE. Nagy feltűnést keltett Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő szerkesztésében megjelenő „Szabadság" című lap cikke a Szemerédy-féle egy millió pengős kártérítési per a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete ellen. A per anyaga is igazolja, hogy elérkezett az ideje ezeknek az altruista intézetek ügyvitelének az átvizsgálására és megreformálására, mert az állam, amely nagy összegekkel van érdekelve a KOF-nál is, nem teheti ki magát annak a veszélynek, hogy a helytelen üzletpolitika folyományakép, többek között ilyen váratlan károsodás is érhesse, mint amilyen például a Szemerédy-féle ügyből könnyen érheti. A Magyar Ruggyantaáiiigyár Rt. június 19-én tartotta meg 43-ik évi rendes közgyűlését. A mérleg 14.6 millió pengő vagyont mutat ki, amelyben az ingatlanok cs épületek 2.9 millió, a gépek 3.1 millió, az adósok 6.5 millió, a készletek 1.7 millió pengővel szerepelnek. Az értékcsökkenési alap 2,578.765 pengő, az idei dotáció 316.612 pengő. Az 1933. évi tiszta nyeresége 307.402 pengő. A Magyar Cukoripar Rt. az 1934. március 31-ével lezárt üzletévben 1,455.494 P tiszta nyereséget ért el. Az üzemi bruttó jövedelem 2,940.092 P-t, a kamat- és osztalékbevétel 106.561 P-t, a házbérjövcdelem 14.988 P-t tett ki, úgyhogy az előző évi áthozatallal együtt a bruttó nyereség 3,112.942 P, amiből a kiadások, költségek és adók 887.250 pengőt emésztettek fel, mig 770.198 P-t értékcsökkenési leírásra fordítottak. A vállalat vagyona 43.4 millió pengő értéket képvisel, amivel szemben a nyugdíjalapokat is beleszámítva, 6.7 millió pengő az összes tartozás. A Magyar-Francia Biztosító Rt. mérlege kedvező üzleteredménnyel zárult, amennyiben a biztosítási üzlet szempontjából kedvezőtlen viszonyok ellenére 50.709 P az intézet tiszta nyeresége. A készpénz- és bankkövetelések 1.034.331 P, az értékpapírok 1.687.065 P, az. ingatlanok 3,761.920 P-vcl szerepelnek a mérlegben. A kötvény- és jelzálogkölcsönökre folyósított összeg 2,507.998 P, a viszontbiztosítók tartozása 2,229.796 P. A díjtartalékok öszszege az elemi ágazatban 976.932 P, az életágazatban 7,018.504 P A Budapestiidéki Kőszénbánya Rt. most tectte közzé a brüsszeli főtelep és a magyarországi fióktelep 1933. évi mérlegét. A főtelep 40,462.500 belga frank alaptőke mellett 2,601.731 belga frank tiszta nyereséget ért el. A magyarországi fióktelep üzemi, részvény- és egyéb jövedelmeinek bruttó összege 1,043.758 P-t tett ki, amiből 416.277 pengő a tiszta nyereség. A fiókteelep vagyonának főbb tételei: bányabirtok 109.391 P, bányaművek és berendezések 2,867.935 P, ingatlanoké gépek, vasutak és feelszerelések 2,249.401 P, értékpapírok 4,328.766 P, adósok 14,038.543 P, készpénz- és bankkövetelések 855.641 P. Az összes aktívák értéke 24,449.675 P. 111