Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - Az államférfi

Az államférfi* Irta: PRESZLY ELEMÉR dr.f főispán A világháború és a forradalmak utáni a történelmi érzék erősen megnövekedett, igen sokan érdeklődnek a mult után, a történelmi összefüggéseket kutatják. A tömegek ma történelmi könyveket szeretnek olvasni. Ezt a szükségletet iparkodik kielégíteni elsősorban a memoirirodaiom és az emlékiratok legujabbkori özöne. Sok esetben ezek az emlékiratok iróik utólagos igazolása akar lenni a történelmi felelősség előtt. Ez utóbbiak között egyike a legjellemzőbbeknek Bülow önéletírása, aki azért, hogy saját szerepét kedvező világításba helyezze, a kötelező diszkréció rovására sárral keni be császárát ési a központi hatalmaknak minden vezető politikusát, katonáját és államférfiát. Igen helyesen mondotta egyik bírálója, hogy Bülow eme posthumus könyvével halála után követett el önmagán öngyilkosságot. A történelmi érdeklődést iparkodnak kielégíteni a gyári módon előállított, romantikus életrajzok, életrajzi regények, melyekben nem a történelmi adatok súlyossága dominál, hanem a szenzációkeresés, soksok intimitás, 1 eentve a sexualitás, titkos szerelem generálszószával. Ebbe a kategóriába tartoznak André Maurois, Stefan Zweig, Emil LuóVig, Paleologuestb. gombamódra termő munkái. Előnyösen különbözik mindezektől Kornis Gyula kétkötetes munkája. Valóságos Ember tragédiája ez. Elvonulnak előttünk a képek, emberek, nemzetek, népek, államférfiak. Rengeteg anyagot halmozott össze, olvasottsága imponáló, lenyűgöző. Nemcsak a mult tárul elénk, hanem a jelen is. Nemcsak a világháború előtti idők és népek, hanem a világháború alatti és utáni események is. Nemcsak Európa népei, és államférfiai, hanem Ázsia, Amerika nagy államférfiai. A bölcselet három ága nyer munkájában gyakorlati alkalmazást: a pszihológia, logika és etika. A politikus, a tudós bölcselő és a költő alkotta meg ezt az értékes, hatalmas munkát. Egyszer ez, egyszer amaz érvényesül jobban, de sohasem válik;egyi!k a másik kárára, vagy szégyenére. Élvezetessé teszi a mélységes munkát pompás stílusa, melynek eredménye, hogy érdeklődésünk, míg olvassuk, egy percre sem lankad. S ami legfőképp dicsérendő benne, szigorúan tárgyilagos marad mindvégig, csak néha-néha csillámlik elő szimpátiája, amikor Bismarckról, Cavour*) A váci Jskolaiórsak Egyesüleléhen Kornis; Gyula kétfcöl^t,u.s müvéről tartott előadásából, ról, Mussoliniról, Széchenyiről és Tisza Istvánról ir. Bátran állithatjuk, hogy az egész világirodalomban nincs ehhez hasonló pragmatikus munka. Macchiavelli az II Principe-ben tárgyalja az itt felvetett kérdéseket, de erről a munkáról tudjuk, hogy kizárólag az Itália Unita igazolására íródott. Macaulay pompás életrajzaiban fejti ki nézeteit az államférfiakról. De Kornis munkája egyetemes, minden részleteire kiterjedő. Bizonyos lehangoltság kiérezheíő a munkából, a mely az elvasót elfogja. Hiszen olyan sokan foglalkoznak politikával, melyről mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá és épp azért sehol sincs annyi dilettáns, mint a politikában. Pedig nincs nehezebb ,mint az emberek kormányozása. Mert nincs két ember, aki egyforma lenne, sem fizikailag, sem lelki összetételében. A tömegről is elmondja Kornis, a maga véleményét és visszatérő eszme nála, hogy minden mindennel összefügg. Jelenkori hazai példát érthető okokból soha nem idéz. Idézi Aristotelest, aki szerint az államférfinél három jellemző tulajdonság kell, hogy meglegyen: a fennálló alkotmányhoz való ragaszkodás, a vezetés feladataihoz szükséges legtteljefslebb képesség, jellemesség és igazságérzet. Szerinte az igaz, nagy államférfi nem lesz, hanem születik. Államférfiú csak az, akiben él a hivatástudat, mely feltételez egy eszményt és ekkor elkezd benné dolgozni a politikai erő. Szívós akaraterőre és felelősségtudatra van szüksége az államférfinak. A nagy államférfi egyben ember is és a tett embere. Az államférfi eszménye vagy szabadságeszmény, vagy demokratikus eszmény, vagy szociális eszmény, vagy Ihumanitárius eszmény. Szerinte a homo politikus minden korban ugyanaz marad, idő és faj feletti. Politikai barátok és ellenségek is mindig egyformán viselkedtek. A tömeg is időtlen idők óta ugyanaz maradt. A történelem folyamán tagadhatatlan hasonlógot találunk Demosthenes és Clemanceau, Ceasar és Napóleon, Cromwell és Lenin, Bismarck és Ito, Tisza István és Li-Szung-Csang, Mac Mahon és Hindenburg között. Ma sokkal súlyosabb az államférfi helyzete, mert nagyobbak a világpolitikai, gazdasági, társadalmi, világnézeti ellentétek. Ma a kis nemzetek vezetőinék is állandóan világpolitikát kell űzni. Ma főinditék a gazdasági szempont, ma pdackeresés uralkodik és igy a mai politikai vezetőknek erős gazdasági tudással kell birniok. Itt-ott patalógikus esetekre is kiterjeszkedik Kornis müvében. A forradalmár lélekre, az intrikus politikai Jágóra, a politikai gyujtogatóra, a piromanikusokra. 'A történelem nagy államférfiait igen találóssá I