Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - A magyar külpolitika uj utjai. Eckhardt Tibor országgyülési képviselő előadása a Cobden Szövetségben

saját idézetcikkel jellemzi. De nemcsak az államférfiak, hanem a tömegek is mindigi ugyanazok marad nak minden korban. A történelem tanúsága szerint minden eszme egyetemességre törekszik és az egész történelem nem más, mint egy hatalmas drámai mü; és ennekfolytán a történelem pszihológusa a torténeleim dramaturgja. A karizmatikus államférfiben meg van a sugallt végső cél tudata, melynek teljesítését feltétlenül kötelességének tartja, melyért küzd és szenved. Ezi a hivatástudata egész ié letét egységesen fogja át. Nietzsche szerint a hivatás az élet gerince, igazán vonatkoztatható a nagy államférfiakra. Különösen akkor lobban fel nagyobb lánggal ez a hivatásérzés, ha 3 nemzet veszélyben forog, ilyenkor azután a vox populi és a vox ducis összeforrnak. Az államférfinek a holtak, az élők és a meg nem születtek szemével kell látni. Széchenyiről adott jellemzése a könyv egyik legszebb fejezete. Naplóiból napról-napra mutatja ki, miként érlelődött meg Széchenyi hivatástudata. A Nagy államférfi mellett jellemzi az: ügyes államférfit, a napról-napra való élés művészét, aki uj ideákért nem lelkesedik, alkalmi céljai vannak és jgy eszközeiben sem igen válogatós. Ez utóbbi a politikáját az emberek gyenge oldalára épiti fel. Az igaz államférfi olyan, mint az építész: amit géniusza teremtett, az megmarad, mert nem a pillanat számára dolgozott. Az ügyes államférfi viszont olyan, mint a színész, alkotás nem marad utána, mert csak a jelent szolgálta. Az államférfiak politikai programja Üjöhbéi-kejvésbé alkalmazott vilájgnézer. A poliij'kaj idealizmus és realizmus nincs egymással ellentétben. Az eszmények a teremtőerők a politikában is. A mai politikai életben mind nehezebbé válik az egyetemes államérdek szolgálata, mert ma az államban centrifugális erdekeket kell összhangba hozni és ehez kell az erős államférfi. A magyar külpolitika uj utjai •CIHARDT TIBOR országgyűlési képviselő előadása a Cobden Szövetségben 'A! helyzet eddig az volt, hogy egyedül lehetséges külpolitikát csak a népszövetség keretén belül tudtuk elképzelni, a népszövetség keretén belül mérkőzött meg1 az a két irány, amelyik köizül azt egyik1 a szerződések eredeti formájához ragaszkodott, a másik annak megváltoztatását tűzte ki céljául. Nálunk tizenöt év alatt jogos ellenszenv fejlődött ki a népszövetség eredménytelen munkásságával szemben, mégse szabadna azonban elfordulnunk a népszövetségtől, mert ha nem is alkotott sokat, de sok konfliktust, háborús veszélyt akadályozott meg. A népszövetségi politikát az elmúlt évben két katasztrófa érte: az egyik a londoni konferencia bukása, a másik a németek kilépése a népszövetségből. A londoni konferencia bukása előrelátható volt. Ahol olyan nivókülönbségek vannak, mint a 4 pengős önköltségem búzát termelő Argentína és a 42 schillinges önköltségem búzát termelő Anglia ,azt egyhamar bajos összeegyeztetni. Japán és Németországi otthagyta a népszövetséget, Olaszország is csak súlyos feltételeinek teljesítése után lesz hajlandó annak munkájában tovább résztvenni. A politikai organizmus megvitatására e pillanatban a népszövetség teljesen alkalmatlan. Mégis mi az uj helyzet, amely az elmúlt évek negatív eredményével szemben kibontakozik. ? A legfontosabb, hogy már látszanak az uj kontúrok. A legtöbb bajt idáig ugyanis a félig elgondolt gondolatok és a tó nem vont konzekvenciák okozták. Az uj gazdaság) keret a nagy egységekre való áttérés lesz azl autarchiIkus berendezkedések jegyében. Ezen bélül pedig tervgazdálkodás, illetve irányított gazdálkodás, amely ezeken a területeken a termelés és fogyaszttás egyénsulyát lesz hivatva összehangolni. Ilyen nagy autarchikus berendezkedések az Egyesült Államok, amelyek bankés kartelszervezetükkel Dél-Amerikára is kiterjeszkednék, a második a szovjet, a harmadik, amely naprólnapra mindjobban kiépül, az ottawai konferencián megalapozott brit államszövetség. A negyedik a sárga világ. Egyedül csak az elöregedett Európa az, amely mind a mai napig nem tudta megtalálni ezt az? egységet. Ezek a kis középeurópai agrárországocskák bukásra vannak kárhoztatva, ha nem fognak össze a tengerentúli olcsóbb termeléssel szemben. Briand Paneurópája elbukott a német—francia ellentéteken, de a másik ok, amiért nem sikerülhetett Európa összefogása, az az, hogy idáig csak az agrárországok szenvedtek. Ma már azonban az európai ipari államok is szenvednek a tengerentúli konkurrenciától és reméljük, hogy ,a nyomorúság és szenvedés nyomása alatt fogják megtalálni az európai iparállamok az agrár országokkal közös érdekeiket. Először is a defenzív európai vámokat kell életbeléptéim, hogy a kontinens egységesen védekezhessen a tengerentúli vérsenyttyel szemben s azután kerülhet majd sor a belső ejurópai vámfalak leépítésére. Ez a politikailag uf gondolat dupla vágányon ha2