Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A bankkérdés Magyarországon

kívül eső harmadik államokkal kötött szerződések foglalják magukban lehet, hogy egy maguk az illető preferenciát tartalmilag létesítő és az ebben közvetlenül érdekelt felek által előzőleg kötött szerződés kötelezi a feleket, hogy harmadik államokkal kötendő szerződéseikbe a töredéket felvegyék egyes esetekben pedig retorzióképpen bizonyos államok egyoldalúlag léptetik életbe, (Japán, Keletázsiai klauzula, 1911. bolgár klauzula 19306 az előbbi a Középamerikai klauzúlák, az utóbbi a skandináv klauzula retorziója). A preferenciális záradék statuálása még nem vonja maga után feltétlenül a kedvezményes elbánást. Ahhoz, hogy egy oly záradék anyagilag is érvényesüljön, amely a lelek közt a legtöbbkedvezmény alóli kivételnek minősíti azt a kedvezményt, amelyet az egyik fél egy meghatározott harmadik félnek a jövőben esetleg adni fog, szükséges az, hogy az utóbbi két fél között ilyen kedvezményt létesítő szerződés valóban létre is jöjjön. Amennyiben ez nem történt meg, úgy a kalusulának csupán fiktív jellege van. Megkülönböztetendő végül a legtöbbkedvezménynek a preferenciális záradék által való formai és materiális sérelme. A legtöbbkedvezmény formai áttörése nem mindig jelenti a legtöbbkedvezmény anyagi áttörését is. Pl. a brazíliai kávénak adott portugál preferencia anyagilag nem sérti a norvég-portugál általános legtöbbkedvezmény szerződést. A dumpingklauzúlának, veszélyklauzúlának, reperációs klauzulának stb. nincs a nemzetközi kereskedelmi szerződések mai rendszerében különösebb jelentősége. A bankkérdés Magyarországon Irta: Dr LIPPAY BÓDOG Az általános gazdasági depresszió úgyszólván minden országban kiváltotta a hitelszervezetek, a bankok krízisét is. Az utóbbi évek folyamán majd minden állam többkevesebb erővel kényszerült beavatkozni a bankszervezet kérdésébe s ezeknél a beavatkozásoknál az alapmotívum minden esetben az volt, hogy a betétek védelmet kapjanak. Csak kevés intézkedés célozta kifejezetten a gazdasági begyújtás céljait. Tehát az állami beavatkozás mindenütt defenzív volt, főleg védekezésre irányult. Nagyobb vonalú ilyen beavatkozás történt az Északamerikai Egyesült Államokban, amikor ig32. év februárjában életrehívták a Reconstruction Fináncé Corporation-t, 5oo millió dollár állami tőkével. Ennek célja nemcsak a betétesek védelme volt, hanem részben a hitelélet alátámasztása is. S mégsem tudta ez sem megelőzni azt a bizalmi válságot, amely ezév februárjában Michigan állam néhány bankjánál indult meg és terjedt át a többire olyannyira, hogy Roosevelt kénytelen volt bankzárlatot elrendelni. Pedig egyévi működése alatt a R. F. C. 16/18.6 millió dollár kölcsönt folyósított s ebből 85o milliót a bankoknak fizetett, likviditásuk érdekében. A lépten-nyomon fellépő bankrun-ök igazolják azt, hogy végeredményben a likviditás elmélete a gazdasági helyzethez mérten alakul. Elég volt Fordnak egy kijelantése, hogy megindítsa a bankbukásos feltartózliatatlan lavináját. Jólehet, az amerikai bankok a gyakorlati likviditásnál elegendőnek tartották a 20—3oo/o-os színvonalat, süt némely kisebb vidéki intézet a 100/0-ot sem érte el. Az új gazdasági felfogást igazolja, hogy nem a likviditás százalékának az emelése fontos, hanem a struktúrának az egészsége. Mert miként a modern bankszervezet képtelenségnek minősítheti joggal pl. a száz százalékos likviditást, épígy egész természetes, hogy a kihelyezéseknek teljes mértékben a termelést kell szolgálniok. Ez adja meg azt az egészséges szervezetet és egyben baj esetén az állam jogos beavatkozásának a kritériumát. Ha a bankpolitika lelép arról az útról, amely a termelés céljait közvetlenül szolgálja és inkább a kétes értékű spekuláció szolgálatába áll, akkor nemcsak hivatásától tér el, hanem illuzóriussá teszi létjogosultságát is. Ha egész röviden visszatekintünk az utóbbi évek külföldi bankügyvédelmi intézkedésekre, amit egyes államokban a kormányok rendeltek el, akkor azt az érdekes eredményt kapjuk, hogy azok sorozatából Magyarország hiányzik. Az ig3i. évi bankzárlatot kivéve, amely mint gyors preventív intézkedés jött, nyoma sincs az intézményes átszervezésnek. Pedig erre múlhatatlanul szükség lenne. Mert az a tény, hogy a bankszervezetet romboló hullám ezideig csonkaoi szagunk határainál mindig megtorpant, nem mond semmit. Mintahogy helytelen az állami beavatkozást arra az időre halasztani, amikor már a baj akuttá vált. A háború alatt történt az első intézményes állami kezdeményezés az ország hitelszervezetének ellenőrzésére a Pénzintézeti Központ felállításával. Ez a szerv nagyszerűen bevált, rövid másfélévtizedes működése sokszorosan igazolta létjogosultságát, sőt nagy szerepe van abban, hogy nálunk az eddig európaszerte észlelt és fellépett anomáliák a hitelszervezetben nem jelentkeztek és a bankválságok eddigi hullámai hozzánk nem tudtak átcsapni. A Pénzintézeti Központ vezetősége éberen figyeli a külföldi eseményeket, tudományos és gyakorlati rátermettségével kezét állandóan az ország hitelszervezetének a pulzusát tartja és az utóbbi évek megfigyeléseiből azt a következtetést vonta le, hogy. nálunk is rég megérett a helyzet az organikus átszervezésre. Azonban sem a Nemzeti Rank, sem pedig a Pénzintézeti Központ nincs felruházva azokkal a törvényes eszközökkel, amelyek segítségével végre tudná hajtani a szükséges átszervezést. Önként adódik tehát az újraépítés lehetősége, ép országunk eme két nagyszerű intézménye segítségével. Az a látszat tehát, hogy nálunk nincs szükség semmi olyan intézkedésre, amely a jelenlegi hitelszervezetet reorganizálná, miután a válságok az ország bankjait megkímélték. Azonban, ha a kérdés mélyebb vizsgálatába megvünk, akkor feltétlenül előttünk áll a beavatkozás szükségessége. Mert nemcsak azt kell vizsgálni, hogy milyen az ellenállóképessége hitelszervezetünknek, hanem azt is, hogy milyen mértékben tudja ellátni gazdaságilag az ország szükségletét. Ez utóbbi kérdésnél pedig erősen kiütközik egész bankszervezetünk életében az abszolút immobilitás. Minden kérdésre igen érdekes feleletet ad az a kimutatás, amit legutóbb tett közzé a Pénzintézeti Központ az ország pénzintézeteiről, összehasonlítva az 1913. évi állagot a jelenlegivel, egész ig32. év december végéig. Ebből kivonatosan két évnek a kimutatását közöljük az alábbiakban. 67