Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A nemzetközi kereskedelmi szerződések alapelvei

reciprocitásoa, kompenzációs vagy feltételes legtöbb kedvezményi szerződés tipusa, mellyel még később foglalkozunk. Az egyenlőség, paritás elvének célja azon jogi hátrányok elhárítása, melyek az idegent az állampolgárral szemben érhetik. Az egyenlő elbánás elve szintén természetszerűleg csak a hasonló jogrendű államok viszonyainak szabályozására alkalmas. Merev és százszázalékos alkalmazásában a paritás elve nem az idegen és a saját állampolgár egyenjogúsítását, hanem az idegennek a saját állampolgárral szemben való kedvezményben-részesítését jelenti.4 Az állampolgároknak ugyanis vannak oly speciális kötelezettségei, pl. honvédelmi kötelezettség, melyek idegenekre természetüknél fogva nem terjeszthetők ki. Teljes mértékű kereskedelempolitikai alkalmazása a vámok, prémiumok stb. teljes leépítését jelentené. Ennek következtében a paritás elve csupán bizonyos vagyonjogi vagy munkajogi viszonyok rendezésével kapcsolatban fordul elő. A paritás elvének általánosabb alkalmazása esetén a felek a fenti fogyatékosságokat vagy bizonyos jogoknak a paritás alól való kivételével (liste des droits réservés) vagy az egyenlő elbánásnak a viszonosság elvével való kombinálásával (réserve générale de reciprocité) igyekeznek kiküszöbölni. Ezen utóbbi a paritás elvének leggyakoribb alkalmazási formája. A nemzetközi kereskedelmi szerződés legáltalánosabb elve a feltétlen legtöbbkedvezmény elve. Az ezzel szemben megkülönböztetendő feltételes legtöbbkedvezmény elvének kérdését már a viszonosság elvének tárgyalásakor érintettük. Az egyenjogúsítás összehasonlítási pontja a kedvezményben részesített harmadik állam vagy ennek polgárai, illetve elméletileg kielégítőbben meghatározva egy oly eszemi harmadik személy, mely mindazon jogok alanya, melyeket különböző államok polgárai külön-külön, esetleg csak bizonyos vonatkozásokban élveznek, de amelyek összességének igénybevételére ad jogot a legtöbbkedvezmény. A legtöbbkedvezmény elvének tartalmát egy pozitív és egy negatív kötelezettség adja. A pozitív kötelezettség tartalma, hogy a szerződő felek egymásnak minden előnyt megadnak, amelyet bármely harmadik fél élvez. A legtöbbkedvezmény negatív oldala az államokat arra kötelezi, hogy azok egymást semmi olyan hátránnyal ne sújtsák, mely kivétel nélkül ne érvényesülne minden harmadik féllel szemben.6 Némelyek ezt disztinkciót feleslegesnek tartják azon indokolással, hogy a pozitív és negatív kötelezettség megkülönböztetése csupán ugyanazon kötelezettségnek más-más oldalról történő megvilágítása.6 A két kötelezettség különböző jellege akkor válik nyilvánvalóvá, ha a feltétlen legtöbbkedvezményt összehasonlítjuk feltételes legtöbbkedvezménnyel. A két elv közötti különbség ugyanis az, hogy a kedvezmény kiterjesztésének előfeltétele, hogy a harmadik állam ugyanazt az ellenszolgáltatást nyújtsa, mint amely eredetileg a kedvezmény elnyerésének alapja volt. Emellett azonban érintetlenül fenáll — a feltétlen legtöbbkedvezmény tartalmával egybehangzóan — az államoknak az a kötelezettsége, hogy egymást oly hátrányokkal sújtsák, mely minden más harmadik állammal szemben egyaránt nem érvénye4 Némely esetben maguk a szerződések biztosítanak az idegeneknek a saját állampolgárokkal szemben kedvezményeket. Itt különösen a kapitulációk és azok a rendelkezések említhetők, melyek iparpártolás vagy a vasúti transitforgalom emelése céljából idegen vállalkozónak, illetve idegen árúnak oly előnyöket biztosítanak, melyeket melyeket saját állampolgár nem élvezhet. s V. ö. Eiedl: id., munk. 7—8. 1. « Bonnhöfer: Die Meistbegünstigung. 1929. Berlin. 8. 1. sülne. A feltétlen és feltételes legtöbbkedvezmény közt tehát különbséget csupán a kedvezmény pozitív tartalmát illetőleg állapíthatunk meg, amiből a fenti megkülönböztetés indokoltsága következik. A feltételes legtöbbkedvezmény a viszonosság elvének általánosabb jellegű, a legtöbbkedvezmény elvének pedig megszorított értelemben való alkalmazása. Az által, hogy részben harmadik személyek helyzetére irányul és egy szerződés által az illető államnak valamennyi más államhoz való kereskedelmi viszonyának irányt ad, a feltétlen le<ítöbbkedvezmény elvével mutat rokonságot viszont ennek az általános rendelkezésnek alapelveként a viszonosságot érvényesíti. A legtöbbkedvezmény e két alakjának éles elválasztása úgy elméleti mint gyakorlati szempontból rendkívül fontos. Az elméleti különbségeket már érintettük. Gyakorlati szempontból a feltétlen legtöbbkedvezmény előnyei közé kell sorolnunk, hogy bizonyos vonatkozásban technikailag megkönnyíti a szerződéskötést és bizonyos stabilitást adó ugyanis egy szerződés által sok viszonyt rendez. Továbbá kedvezőleg hat a termelés területi megoszlásának racionálizálása szempontjából, mivel a vámokat illetőleg minden állam számára egyenlő versenyfeltételeket teremt. Egyszerűsíti az exportőr és a vámkezelés munkáját. A feltétlen legtöbbkedvezmény hátrányai közé taartoznak, hogy a kedvezményt gyakran nem az élvezi, aki azt esetleg jelentékeny ellenszolgáltatások árán megszerezte. Ebből a szempontból hátráltat ólag hat a nemzetközi kereskedelmi viszonyok stabil kibontakozásáraó minden állam ugyanis először a legerősebb behozatali állammal igyekezik a vámtételekről megegyezni, mivel a legnagyobb engedményeket is ezektől várja és egyéb államokkal mindaddig nem szerződik, míg az előbbiekkel való tárgyalásai eredményre nem vezettek. Továbbá hátránya a feltétlen legtöbbkedvezménynek, hogy elhanyagolja az államok közt fenálló tradicionális kapcsolatokat, melyeknek fentartása érdekében aztán az államok oly klauzúlákhoz és egyéb eszközökhöz folyamodnak, melyek mellett az illető államok szerződéseinek feltétlen legtöbbkedvezményi jellege korlátozódik vagy csupán véglegessé válik. A feltétlen legtöbbkedvezménynek ezek a fogyatékosságai nyilvánvalókig bizonytalanságot és bizalmatlanságot eredményeznek, ami különösen gazdasági depresszió idején elzárkózási politikában nyilvánul meg, holott a legtöbbkedvezmény doktrinális célja épen a vámok teljes leépítése lenne. A feltétel nélküli legtöbbkedvezménynek ezen fogyatékosságait különböző eszközökkel igyekeztek korrigálni. Ezek között elsősorban a legtöbbkedvezménynek már ismertetett feltételhez kötött alakját kell megemlíteni. Ennek kétségtelen előnyei, hogy lehetségessé teszik egymásra utalt államok között valóban jelentékeny behozatali előnyök biztosítása és egyúttal hatékony eszközt nyújt a retorzióra. Előnye továbbá, hogy nem ad lehetőséget esetleg igazságtalan általánosításokra. Hátránya azonban, hogy úgy szerződéskötés-technikailag, mint a kiterjesztés (kompenzáció) feltételeinek megállapítása szempontjából rendkívül komplikált. A feltétel nélküli legtöbbkedvezmény egyéb korrektumai a kivételklauzúlák. Az általános, minden újabb szerződésnek elemét képező, szokásos kivételeken kívül (határzóna, vámunió, stb. klauzúla) legnagyobb jelentősége a prei'erenciás klauzúlának van. Mely szerint bizonyos államoknak tett engedmények ki vannak véve a legtöbbkedvezmény alól. Mivel ezt a záradékot legtöbbször szomszéd államoknak .harmadik államokkal kötött szerződései tartalmazzák, gyakran azonosítják a szomszéd klauzúlával, pedig ismeretes sok olyan eset is, melyben a preferenciális záradékot nem szomszéd államok emelik, (pl. Portugália, Brazília.) A preferenciális klauzúlát általában a preferencián 66