Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - Miért van szükség bankkoncentrációra és a hitelügy reformjára?

sabb megoldás lenne egy egészséges konverzió, egy úgynevezett kényszerkonverzió. Mert egész logikus az, hogy olyan súlyos következményeket, amiket a háború és a háború utáni idők okoztak ennek a generációnak, egyedül kiheverni nem tudja. És ebből igazságszerüen juttatni kellene valamit az utódoknak is. Ennek a módja lenne egy ötvenéves amortizációs kölcsön, amely kizárólag a mai földterheket kötvényesílené megtelelő hányad erejéig. Az igazság a mai generáció mellett állana. Ez jogos megadóztatása lehelne az utódoknak, a mostani küzdő generációnak, a háborúban és az azt követő zivataros időkben hozott óriási vér és pénzáldozataiért. Egy ilyen terv keresztülvitelénél megőrizhetnék a jelzálogos követelések intaktságát — papíron és egyben nagy terhet vennének le a mai termelésről. A bankszervezet megtudná találni a módját egy ilyen kötvényesítésnek, akármilyen nagy averzióval viselteinek jelenleg a hasonló transakciókkal szemben gazdasági köreink. Érthető ez is, hiszen a tőkeképződés abszolút szünetel, tombol a bizalmi krizis. Itt csakis olyan motívumok beleszövésével lehetne operálni, amit a tőke csak ritkán ismer, amit a tőke nem szokott szívesen fogadni. Ügy hívják ezt, hogy hazafiasság és nemzeti öncélúság. Szerintúnk ez sokkal jobb és egészségesebb lehetne, mint a kényszeregyezségi eljárásnak a kiterjesztése a jelzálogilag biztosított követelésekre, miulán ez utóbbi feltéllenül ki fogja mélyíteni a bizalmi válságot. A helyzet sajnos olyan, hogy most már dűlőre kell juttatni ezeknek a függő kérdéseknek a gyakorlati megoldását, mert amidőn a gazdasági élet egyéb vonatkozásaiban, a kereskedelem és ipar terén csak az utóbbi három évben közel nég}' milliárd pengőnyi passzíva vonatott kényszeregyezségi eljárás alá, akkor az immobillá vált mezőgazdasági követelések, amelyek végösszege nem éri el a két milliárd pengőt sem, trombózist okozhatnak a gazdasági élet vérkeringésében, ha nem likvidálják valamiképen. Az állandóan tanácskozó szakbizottságok egész biztosan meg fogják találni a kibontakozás útját, hiszen a legfőbb hitelezők, a bankok is erősen dolgoznak a helyzet tisztázásán. A bankok szervezete, vagyis az ország hitelszervezete, csakis úgy szolgálhatja hivatását, ha minden eszközzel azon van, hogy ismét szolgálalába állhasson a termelésnek. És ennek egyetlen módja: a hilel visszaállítása. Ép az 1931 évi VIII. t. c. alapján adva van mezőgazdasági adósságok kényszercgyezségi eljárás alá vonásának az a szervezete, amelyik erre leghivatottabb lehet és ez a Földteherrendező Országos Bizottság, amely bizottság most már két éve dolgozik ezen és ismeri alaposan az egész mezőgazdaságunk helyzetéi. Ami az 1931. évi VIII. t. c-ből kimaradt, a kényszerítő rendelkezések, azok miniszteri rendelettel könnyen pótolhatók, inert éppen afenti lörvény erre módot nyújt, kézenl'ekvő, hogy itt a pénzügyminiszter máról-holnapra olyan kombatláns szervei tud életrehívni, amely közmegelégedéssel láthatja el ennek az ügynek helyes likvidációját. Néni mellőzhető el annak a figyelembevétele, hogy amikor közel félmillió ember cxistenciális érdeke fog egy szervezetnél majd asztaira kerülni, amikor egy olyan hivatás ügyét készülnek kényszeregyezségi eljárás alá vonni, mint a mezőgazdaságé, akkor egész más faklorok játszanak közre, mint a kereskedelemnél és iparnál. Itt nem alkalmazhatók ugyanazok a módszerek és főleg teljesen ki kell kapcsolni azt a költséges eljárást, amit az eddigi kényszeregyezségi eljárásnál tapasztalhattunk. Szó sincs róla, a F. 0. B. szervezetét ki kell terjeszteni az Orsz. hitelv. egylet eddig jól bevált, habár drága szervezete mintájára. De amikor ma egy hold tcrmésjövedelme a kamatszolgáltaiást sem bírja el, akkor ki kell küszöbölni az újabb improduktív terheket. Itt a sző legszorosabb és legnemesebb értelmében vett szanálási gesztiókat lehet csak útnak indítani, mert csonkaországunk boldogulásának útja kizárólag a gazdatársadalom jólétén keresztül vezet. Itt igenis áldozatokat kell hozni, mert nem lehet kétséges a nemzet fentartó réíegének boldogulását minden eszközzel és ép a mai súlyos időkben minden igyekezetünkkel előmozdítani. Le kell számolni ezúttal azzal a tévhittel is, hogy belátható időn belül a világgazdasági helyzet olyan fordulatot vehessen, amely önmagától oldaná meg a termelési és ériékesílési válságot hazánkban is. Ilt egyedül állunk és magunknak keil itthon a mérleg nyelvét egyensúlyba lendíteni, s ha jön javulás, akkor az csak tartaléka lehet mezőgazdasági termelésünknek. Itt a reálpolilika feltétlenül kell, hogy a reális gazdasági politikát állítsa homloktérbe, amely nem számol a messze jövővel, azt nem könyvelheti el aktívának, hanem csakis a jelent és a holnapol kalkulálja. Ezérl idézhetjük azt a közismert mondást, hogy kétszeresen segít az, aki azonnal segít.« Ezért sürgős a rendelet kiadása. 60