Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - Miért van szükség bankkoncentrációra és a hitelügy reformjára?

idéztünk, csak végrehajtási és perköltség címén mintegy 83 millió pengő terheli a földet, kamat és költség biztosítás címén pedig ujabb 20 millió. S ekkor még nem mutatkozik az óriási kamatteher hátrálék, ami évek folyamán szintén 75 millióra növekedett fel. Azok a tervek, amik eddig felmerültek a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban, elsősorban is a kamatterhek csökkentését célozták, azonban a helyzet ma már az, hogy ezek nem elegendők a helyzet tisztázására. Hiszen ha csak azt vesszük alapul, hogy amíg például egy évvel ezelőtt — kalkulálva az akkori értékesítési lehetőségeket, összehasonlítva a maiakkal — még elegendőnek vélték szakembereink az 5.5%-os megterhelést, mint olyant, amit a mezőgazdaság elbir, ma már ez is a múlté. Ma már ezt sem birja el. Súlyos helyzetet teremtett ebben a kérdésben a föld értékének katasztrofális esése. Mert akkor, amikor az 1928. évi földérték búsás fedezetet nyújtott a terheknek, ma mar ez teljesen eltűnt, mert sok esetben árverés útján való értékesítésnél még a bekebelezett terhek sem nyerhetnek kielégítést a befolyó összegekből, így tehát a megoldásnál most már tovább kell menni a kamatteher csökkentésénél és egy kényszeregyezségi eljárás kreálásánál bizonyos százalék erejéig ép a hitelezők érdekében az első helyen biztosított külön kielégítésre jogosult hitelezőket is bele kell vonni az egyezségi eljárásba. Ennek a százaléknak a való helyzetnek megfelelő, vagyis reális kulcsnak a meghatározása tulajdonkép az egész kérdésnek az olapja. Itt sok és fontos szempontot kell figyelembe venni, mondhatnánk vidékenként változóan, mert a biztosíték értékét kell védeni, márpedig ez vidékenként is változhatik. Tehát nagyon nehéz igazságot tenni. Mert amig például a kamatszolgáltatásnál elfogadható bázisnak látszik a föld jövedelmezősége, vagyis a terményértékesítés kulcsa, addig a tőkénél ez sokkal nehezebb. A pénzügyminiszter a földleher rendezésénél négy fokozatot jelölt meg, illetve annak négy fázisát vázolta. Ez a négy fokozatt, amit a segítés terén megjelölt, így szólt: 1. a hátrálékos kamatok és tőkerészletek újabb rendezése, 2. a kamatok redukciója, 3 a gazdatársadalom részére alkalmas kényszeregyezségi eljárás és végül 4. az árverést pótló intézkedések megtétele. Ebben bcmnefoglaltatik az egész problémának a vázlata. Ami pedig a kivitelezést illeti, vagyis a tulajdonképeni gyakorlati részt abban találjuk a nehézségeket. Csak egy egész közeli nehézséget említsünk meg, mindjárt az első pontnál, vagyis a kamatok és hátrálékos részletek kérdésénél, már itt is látjuk, hogy sehogyan sem tud ez az egész megindulni. Érthetetlen sokak előtt, hogy miért késik ennek az igen fontos és égető kérdésnek a rendezése. Természetes az, hogy a hitelező mentalitása sehogyan sem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az adós segítése a saját jólfelfogott érdekét is szolgálja, hiszen ezért volt szükség törvényes intézkedésekkel belenyúlni és a korábbi magánegyezkedések mintájára kényszeregyezkedést létesíeni. Ebben az esetben a főhitelezők a bankok és csodálatoskép minden generális rendezésnek eddig a bankok voltak és vannak jelenleg is az útjában. Hiszen ők ma még ott tartanak, hogy a kamathátralékokat tőkésíteni akarják egy húszéves amortizációs terv alapján, és tőke engedményről nem is beszélnek. Az elmúlt két év sem győzte meg őket arról, hogy még egy lényeges kamatredukció sem segít ma már a gazdák helyzetén. A termelés céltalansága, a termésért ékesítés lehetetlensége, a földárak katasztrófái is esése olyan helyzetbe hozta a gazdatársadalmat, hogy részükre a pénzügyminiszter által megjelölt négy fokozatot azonnal meg kellene valósítani. Itt nem lehet tovább várni és főleg arra nem lehet várni, hogy a hitelezői érdekeltségek jobb belátásra jutnak, ükei kényszeríteni kell a helyzet egészséges és főleg a nemzet érdekét szolgáló rendelkezések megtételére. Hiszen nem kevesebb, mint félmillió adósról a nemzet gerincét, alapját alkotó gazdatársadalomról van szó. Várni nem lehel tovább és különösen arra várni, hogy máról-holnapra javuljon a helyzet. Talán a bankok tudják a legjobban, hogy milyen veszélyt rejt magában ép közgazdaságilag mindezeknek a kérdéseknek a rendezetlensége. Hiszen már most, a költségvetési vita folyamán, olyan propozíciók merültek fel az egyes felszólalók részéről, amik devalvációt és inflációt emlegettek, mint a segílés módjait. Nekünk nem kell a bankok figyelmét felhívni arra, hogy mit jelentene a részükre ilyen megoldási mód. Már pedig az elhangzottakat a közhangulat sugallta és a közhangulatnak sokáig nem lehet ellentállani. Az is tagadhatatlan, hogy bankjainknak köszönhetjük azt, hogy még eddig nem léptünk az infláció rögös útjaira, s ezért ép a bankoknak kell a jobb belátás útjára térniök a gazdatársadalom megmentése érdekében és mindent elkövetni, hogy végre nyugalmi helyzetbe kerüljön ez az egész kérdéskomplexum. A mostani költségvetési vita alkalmával igen szépen és meggyőzően fejtette ki beszédében Dr. Pesthy Pál ny. igazságügyminsizter álláspontját e/ekben a kérdésekben, hiszen őnála szerencsésen találkozik a jogász tudása a mezőgazdasági szakértelemmel. Szerinte a legfontosabb a hátrálékok kérdésének a rendezése, majd az egyezségi eljárás folyamán egy olyan bázisnak a megteremtése, amely megfelel a mezőgazdaság jelenlegi helyzetének, ü ezt a határt 60o/o-ban látná helyesnek, vagyis a 60o/o-ig terjedő, mint külön kielégítésre jogosult hitelező szerepelne, ezen felül pedig már a többségi elhatározás keretébe esnék. Általában sok terv és indítvány merült fel ennél a nagy jelentőségű gazdasági kérdésnek a rendezésénél. Pénzügytechnikailag a legreáli59