Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A cserék válsága 2. [r.]

A csere fogalma alatt értjük azt a jelenséget: midőn valaki egy adottért, egy mást kap. A hangsúly azonban azon van, hogy mást kap az illető a nyujtottért. Nem csere tehát az a jelenség, midőn valaki ugyanazt kapja az adottért. Ha például egy cipőért kalapot adunk, ez csere. De ha például egy-egy színre, súlyra, kerületre, minőségre és alakra nézve ugyanazonos vasgolyó kerül A-tól B-hez és viszont, ez nem csere, mert a csere fogalma feltételezi, hogy más, tehát különböző dolgok változtassanak helyet. Azonosak az olyan dolgok, amelyeket megkülönböztetni nem lehet. A példabeli vasgolyók helytváltoztató jelenségét nevezhetjük felcserélésnek vagy ahogy akarjuk, de nem cserének. Ne felejtsük el tehát, a cserének tárgyai csak más, vagyis különböző dolgok lehetnek. A munkamegosztásos társadalomban a különböző helyeken előállított értékek cserefolyamatok alatt kerülnek el rendeltetési helyükre és abban a társadalomban, ahol a cserefolyamatok tökéletesen bonyolódnak le, ott az , n , o , p ra+Y+y+4 ••••Q0 valóban az ebben számszerűleg kifejezett értéket képviseli, vagyis az m-en felül további értéket képvisel. Jelöljük azt az értéket, ami az előző képletben foglaltatik, tökéletes cserefolyamatok után M-nek. Jól tudjuk, a fejlődöttebb munkamegosztásos társadalomban a cserék nem közvetlenül mennek végbe, hanem egy értékmérő csereeszköz segítségével, pénz útján, illetve legalább is túlnyomórészt eképen. Próbáljuk következőképen elképzelni a munkamegosztásos társadalom értékeinek a cserefolyamatát. Gondoljunk el egy köralakú épületet, melyben ugyanolyan köralakú udvar van. Ebben az épületben száz és száz szoba van, melyekből egyegy ajtó vezet az udvarra. Mindenik szobában más és más érték van felhalmozva, illetve amelyekben más és más értékeket állítanak elő. Ebben az épületben éppúgy, mint a munkamegosztásos társadalom gyakorlati életében az értékek nem úgy cserélődnek, hogy köralakban végigmegyünk az összes szobán keresztül, míg eljutunk például az épület szembenlévő szobájába, hogy ott cseréljünk, hanem mindenki, aki ebben az épületben cserélni akar, kimegy az udvarra és onnan közvetlenül abba a szobába megy be, ahol a szükséges értéket megkaphatja. A munkamegosztásos társadalomban a pénz végzi azt a funkciót, amit az épületünkben az udvar. Egy ilyen udvar a pénz. Ez a hivatása a pénznek. A forgalomnak, a cseréknek megteremtője és teljesítője. Ez a munkamegosztásos társadalom conditio sine qua non-ja. Hivatása teljesítésének mikéntjétől függ elsősorban az adott társadalom gazdasági helyzete. A pénz tehát: a munkamegosztásos társadalomban az egyes helyeken létező és előállított különböző dolgokat értékben egy nevezőre hozza, majd szétválasztja. Vagyis a cserét két részre osztja. A csere első fele megtörténik, midőn valaki ad valamit, de még nem kapja azonnal a „mást". A „más" helyébe lép ilyenkor a pénz. Kitölti ilyenkor azt az ürt, amit az eltávozott érték eltávozása okozott. Majd később átadja a helyét a „másnak". Ezt a funkciót hívjuk: pénzi funkciónak. Ez a hivatása. Ezért jött létre és nem más célból. Vagyis nem pénzi funkció az a jelenség, mely cserét nem teljesít. A cserék szükségessége, a szükséges cserék végbemehetése hívta létre, teremtette meg a pénz fogalmát. Ennek a fogalomnak a megtestesítője ma az arany. Az arany ruháztatott fel a pénz fogalmával, hogy cserét bonyolítson. Az arany anyagának tulajdonsága mindeddig legalkalmasabbá tette arra, hogy benne a pénz fogalma megtestesüljön és a pénzi funkciót elvégezhesse. De sohasem szabad elfelejtenünk, hogy más fogalom az arany és más fogalom a pénz. Csak a cserefunkciót, csak a pénzfunkciót végző arany a pénz. A pénzi funkciót nem végző, cseréket nem teljesítő arany, még ha külsőleg pénzi formában is jelenik meg, akkor sem pénz, hanem csak arany. Az arany csak cserék teljesítésében pénz, csak akkor élvezheti pénzi előnyét, midőn cserét teljesít. Ha mégis pénznek „adja ki magát", midőn cserét nem is végez, akkor visszaél helyzetévél és nem adja meg az ellenszolgáltatást, az ellenértékét annak, amiért a pénzi fogalommal felruháztatott. Ha például A. kölcsönad B.-nek egy frakkot használatba és később B. visszaadja ezt A.-nak, akkor A. és B. között csere történt, mert B. nem ugyanazt a frakkot, hanem más frakkot juttatott vissza A.-hoz, ugyanis egy használt, illetve használtabb frakkot. Ha ugyanekkor A. kölcsönad B.-nek 100 pengőt is, majd azt később B. visszaadja A.-nak, akkor B. ugyanazt adta vissza A.-nak és akkor nem történt csere. Tudjuk, hogy az első pillanatra is sokan készek lesznek a válaszadással, amennyiben azt felelik, hogy A. nemcsak 100 pengőt kapott vissza, hanem a kamattal többet, mondjuk pld. 110 pengőt, tehát többet és ennélfogva mást és ezért ez is csere volt. De nem ilyen egyszerű a dolog ám! Vizsgáljuk meg csak közelebbről a dolgot. Tekintsünk el egyelőre attól a plusztól, attól a kamattól. Az a 100 pengős teljesen ugyanazonos aranydarab (vagy ha papírpénzre gondolunk, a kölcsönadott és vissza13