Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A cserék válsága 2. [r.]

kapóit 100 pengős bankjegynek ugyanazon eszmei hányadrész aranyfedezete van a jegybankban) és nem lehet más aranydarab, mert A. nem fogadna el annál kisebbet. De a frakknál nem is gondol és nem is gondolhat arra A., hogy ugyanazt a frakkot kapja vissza, pedig akkor is kap egy pluszt, amit ugyan nem kamatnak nevez, hanem használati díjnak, miközben A. sem tudja, hogy mi is a különbség a kamat és használati díj között, de valahogy érzi, hogy használati díja mégsem lehet másnak, mint csak az ami elhasználható. A háztulajdonos is más lakást kap vissza bérlőjétől annak eltávozásakor, mert egy használt lakást kap vissza, noha valami pluszt is kap. De a plusz nélkül kapja a mást vissza. A frakknál is ugyanez történik. A pénz kölcsönzésnél ugyanazt kapja vissza, meg valami pluszt, vagyis a 100 pengő erejéig nem történt csere. De az se tévesszen meg senkit, hogy esetleg B. már cserébe használja a pénzt, mert itt kizárólag az A. és B. közötti viszonyról van szó. (Egyebekben a használati díj és kamat fogalmáról bővebben tárgyalunk az „Érték és értékmérés" című tanulmányunkban.) Itt csupán minden további nélkül mellékesen csak annak a leszögezése volt szükséges, hogy a pénzkölcsönzés nem csere és a pénzkölcsönzés műveletei, mint alább látni fogjuk részese a cserék válságának előidézésében, amennyiben ennek túltengése igen sok olyan cserétől fosztja meg a társadalmat, melyek különben létre jöttek volna és melyek annyira hiányoznak a társadalomnak. Itt csupán szabadjon annyit megjegyeznem, hogy a bankoknak ezt a „nagy" érdemét, mely szerint a kis tőkéket egyesíti és lehetségessé teszi a nagyválalkozások előnyének élvezetét és mely érdemre oly előszeretettel hivatkoznak a bankok tulajdonképen nem is a bankok érdeme, hanem nélkülük is éppúgy létrejöhetnek a nagyobb ipari és kereskedelmi részvénytársaságok és a pénzkölcsönzésre sincs ekkor szükség, mert tudvalévőleg a részvénytársaság nem kölcsönt vett a részvényesektől, hanem az egyetlen részvénnyel rendelkező is társtulajdonosa a nagy társaságnak, ha az üzletvezetésben maga nem is vesz részt, és a társasággal együtt sír és nevet. Az egyetlen érdeme a bankoknak a klíring intézménye, mely tagadhatatlanul meggyorsítja a pénz útját. Mármost térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz, összefoglalva az eddigieket leszögeztük, hogy a munkamegosztás több érték előállítását eredményezi, ennek élvezete feltételezi a cserék megfelelő végbemehetését, megállapítottuk a csere, a pénz fogalmát és célját, majd a pénz igazi hivatásától való eltérő gyakorlatot és ezt visszaélésnek minősítettük. Hogy miért tekinthető ez visszaélésnek, világosabbá teszik az alábbiak. Előre bocsátjuk, hogy nem akarjuk a banális kamatellenes és a kamat jogosságát tagadó elméletek számát eggyel szaporítani, mert az előbbiekből is már kivehetően a használati díj fogalmát elismerjük és annak jogosságát fenntartóan csupán a pénzkölcsönzést tartjuk visszaélésnek azzal a céllal szemben, amely cél elérésének segítségéül született meg a pénz fogalma. Köralakú épületünk köralakú udvarára gondoljunk, ha a pénzről van szó. A társadalmi munkaprodukció folytonosan gyorsuló sebességgel szaporította az értékek mennyiségét, vagyis épületünk kifelé óriási mértékben megnagyobbodott. Csakhogy ezalatt az udvar nem nagyobbodott korántsem abban a mértékben, mint amennyire szükség lett volna abból a célból, hogy a megszaporodott mennyiségű érték forgalmát rajta keresztül lebonyolítani lehessen. Minthogy a pénz az aranyban testesült meg, már pedig nem utolsó sorban a ritkasága miatt vált fikciónk aranytestté, és így az udvar megfelelő, majd későbben még feltétlenül szükségessé váló fokozottabb nagyobbítása ez ok miatt előre is kilátástalan. Hogy közvetlenül az ipari gépek első nagyobb tökéletesedése idején miért nem volt azonnal érezhető, az a bankoknak az ipari tökéletesedéssel egyidejű fejlődésének köszönhető, illetve főleg az ezúton tökéletesedő klíringintézményeknek. A klíringintézmények udvarunk falát, mintha azok gumiból lettek volna, szétfeszítették és azt eképen kitágították, miáltal valóban nagyobb forgalom volt lebonyolítható. Ám mint ahogyan a gumi sem tágítható tetszésszerinti mértékben és hogy használata tartós legyen, időnkint szükségessé válik a még megengedhető feszültség időnkinti enyhítése. Szórói-szóra eképen történik a valóságban a pénz forgalomlebonyolító képességével. Időnkint összecsuklik és ezáltal igen sokan elesnek a cserék lehetőségeitől. Igen sokan képtelenek saját értékeiket (munkaerejüket, nyersanyagukat, készáruikat stb.) más értékekre elcserélni és ilyenkor a tehetetlenségben nagyobb veszélyt hord magában a tídtengö pénzkölcsönzés, mely hosszú időkig nem csere, hanem egyéb funkciót végeztet 'a pénzzel, mint amennyi előnyt néha rejt is magában (de csak a mai idők tökéletlen pénze idején) normálisabb keretek között. TÖRVÉNYHOZÓK LAPJA II. évfolyam. 1933 február—március 2—3. sz. Szerkesztésért és kiadásért felel: CSÁK ISTVÁN Nyomatott a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában 'Budapest, VIII. kerület, Múzeuimkörút 6. (F.: Czakó Elemér dr.) - 18.587 44