Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 2. szám - Vélemény a 'fogházjavítás' ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez

14 csak egy neme van a' gyilkolásnak, 's hogy nagyobb kegyetlenség nincs, mint raellyet gondatlanság szül, mert ezt még az egyes' lelkíösmőretc sem korlátolhatja. — Mit Apert olly szépen mond a' franczia tumlőczökről irt munkájában, azt hazánkról ezentúl ne mondhassa senki: — ,,A' királyi kegyelem, melly életre „akarná fentartani a' szerencsétlent, csak vesztését halasztja, mig az embereknél kegyesebb halál föl nem „oldja bilincseit." — Es ha meggondoljuk, hogy nem csak gonosztévők töltik tömlöczeinket, hanem hogy> bár mennyire tökéletesüljenek is büntető törvényeink, soha annyira nem haladhatnak, hogy egy ártatlannak büntetése általok egészen lehetetlenné válnék, 's hogy gyanúsok is elzáratnak, sőt néha tanúk, valyon nem borzasztó a' gondolat , hogy ezeket ill3r társaságba hozta a' törvény, 's hogy egykor rajtok büntetni fogja, mit talán csak ön maga okozott. Rosz véget jósolunk olly iíiúnak (igy szól ismét Apert ugyan azon munkájában) ki rosz társaságban jár, 's valyon mi leend annak következése, ha hozzá lánczoltatik ? Biztosítani a' rab személyét, hogy azt nagyobb, 'é más szenvedések ne érjék, mint mellyeket a' törvény vétkének büntetésül szabott, 's biztosítani erkölcsiségét, hogy az legalább a' büntetés által ne romoljon még inkább, ezek az új rendszer' czéljai. A' jobbulás mindig csak remény, melly szép, 7s fönséges de bizonytalan, mint azt Beaumont, és Tocqueville az americaí javításokról irt munkájokban legjobban kifejezik e' szavakkal: „Ne veszítsük soha szellmeink elöl azon szomorú ignzságokat , hogy az