Themis, 1839 (3. évfolyam, 2-3. szám)

1839 / 2. szám - Vélemény a 'fogházjavítás' ügyében, ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez

13 Ezek következesei a' vegyes bezárásnak, mellyck tömlöczeinkből vétek oskolát csinálnak; 's ne gondolja senki, hogy kelletinél homályosabb színekkel festék: a' mit mondottam, azt számtalan tapasztalás igazolja, 's nem ez az egyetlen való magyar országban, mi hihetetlennek látszik. — Magános ember egészen jó, vagy egészen rosz nincsen, a' társaság azzá teheti. A' haza pillanatokra Istenné, a' tömlöcz ördöggé. Bővebben szóltam a' dologról mint talán czélom kivánná, de csak azért, mert épen e' két hiba1 elkerülése az, mi az új tőmlöczi rendszernek fö czélja, 's tökélye, — ez, miben egész alapja fekszik, ez végre mi tömlöczeínk jobbítását egyik legszebb, de miután annak szükségét átláttuk, eg3rszersmind egyik legszorosabb kötelességünkké teszi. — Mert valyon a1 rab nem marad é embertársunk? nem marad é polgárja azon hazának, mellynek törvényei őt sújtják, de csak a1 mennyire vétkezett, midőn azokat megszegi, egyébként az ő, valamint mindenki' védelmére létezvén, — '» nem tartozunk ea' törvények védelmét fentartani még annak is, ki azokat mégbántá.— 'S ha mikor 1792-ki september' első napjaiban a' fellázzadt franczia pór a1 rabokat meggyilkold, egy iszonykiáltás hatá át egész Európát, 'a ha maiglan méltán átkozva emlékezik az emberi nem c" tettre, mellynek szennyét annyi győzelmi babérok el nem takarhaták, valyon felejthotjük e, hogy rabokat gondatlanság által halni hagyni, nem egy pillanatnyi kínnal, de az elhagyottság1 evekig tartó szenvedései után, semmivel nem jobb? felejthetjük é, hogy nem