Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Bentham

4S szavaival, hogy egyedül négy személy, 's nem töfcb, fér el az asztalnál. Mert midőn fenn valánk, alig maradott elégséges hely az inasnak, tálaival körüljárni az asztalt. Lássunk már az ételekhez, monda Bentham, önök ízléssel, én ízlés nélkül. Hogyan? kérdéni. Tíz éve, hogy ízletesemet elvesztettem, hogy a' savanyút és édest, a1 keserűt és sóst nem tudom különböztetni egymástól, 's hogy ennélfogva közönbös reám nézve, a'mit eszem. Barátaim, folytatá mosolyogva, 's csaknem gúnyolólag, jobb' szeretnék ugyan, ha arra nézve, mit ök cselekesznek, vesztettem volna el ízlésemet, ha a' reformpillulát, mellyet most beadnak az angol népnek, hatalmasnak tartanám csak azért, mert nem érzem az ízét. De a' politikai ínnyel a' keserűt az édestől most is megkülönböztetni tudom. A' reförmbiir megtámadtatása boszontott volt, mert akkoron kinyilatkozott pártolója voltam lord Grey' mínisteriumának, 's a' régi Anglia' minden históriai alaptéteinek rögtöni megsemmisítését szintolly lehetetlennek tartottam, mint ízetlennek. Mi híja van a' felső házban közelebb visszavetett reformbillnek ? kérdém. Ha várhattak volna-é húsz évvel ezelőtt önök csak illyest is? vagy sejdíthette-e négy év előtt Canning, hogy halála után mingyárt az első lustrum a' test — és corporatioacták' eltöröltetését,