Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Bentham

40 a1 katholikusok' emancipátióját telyesedve látni, 'sa' reformbiir elkerülhetetlen szükséges voltát érzeni fogja? 'S még- ön is tart valamit a' szinészné' fiáról? váIaszolá Bentham olly arczulattal, melly jócskán savanyúnak mutatkozott, a' megvetés' hangján, mi tanúnágul szolgált, hogy a' radicalis férfiú koránt sem tudott megválni előítéleteitől. A' szinészné' fia, folytatá, már szülője' méhében láttatott el azon komédiásképességgel, melly ollyas érzelmeket ölt magára, minőket a' darab' czímszerepe kíván; a' pitteutúli tory igen jól játszá vala élete' utolsó éveiben a' boszús whiget, 's midőn magát a' minden népekhezi szólás' titkának birtokában lenni mondotta, akkor hitelt adott néki a1 parterre, 's a' fraucziák, kik csak szókat és szólásformákat kedvelleuek, emlékpénzt vertek nevére. Az a' férfiú kire ön úgy hivatkozik, mint fontos auctoritásra, színészhez illőleg, ármány által végeztetett ki, mert a' főszerepet, a' kincstár' első lordjáét, játszótársai megtagadták tőle. Ha bár egészen máskép gondolkozom CanningrőJ, mint őn, — válaszolám a' tüzes ellenzés után vigyázvábban, — még is hadd nyugodjanak a' holtak. De a' reformbill, mellynek menetét és kifejlődését, mint szemtanú , látni kívántam, csak ugyan nem egy könnyen fogja nekem legyalázhatni. Ön tehát a' refonnbill' kedvéért jött ide, hogy láthassa, miképen a' negyvenshillingnyi szabadosok most 4