Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

30 elégségesek aimak megmutatására, hogy azon közönségesebb esetben ha egy fél védelmére szólítja az ügyvédet, a' nélkül hogy jogát bebizonyítaná, ezen védelmet késedelem és előleges vizsgálat nélkül felvállalni kelletik. Van egyeset, mellyben soha kétség nem támasztatott e' jog iránt, még akkor sem , midőn ügyvédének megvallotta a' fél, hogy védelme épen alaptalan. Ertjük azon esetet, midőn gonosztévő a' védencz, és a' fenyítő törvény alá került, vagy midőn polgári keresetben ugyan, de gonoszságról vádoltatik valaki. Soha sem vonatott kétség alá, hogy az ügyvéd köteles felvállalni illyenkor a' védelmet, 's mindenkép azon lenni, hogy sükerét lássa a' fél. Okúi ezt szokták adni: mert igazságosan csak az szenvedhet, kit szoros, törvényes próba vallott vétkesnek; 's ellenkező esetben joga van azon bánásra, melly illeti az ártatlant. Bajos volna mindenik esetre alkalmazni e' különböztetést: mert az sülne ki szorosabb vizsgálat után. hogy azon okadás, melly gonosztett' esetében vagy ehhez kőzeljáróban a' védelem' jogának' istápolására íordíttatik, hasonló jogot fogna más esetekben is alapítani. De most nincs alkalom, messzébb vinni e' vizsgálatot. Hogy a' fenyítő jog alá kerülő esetben , midőn büntetést rovunk valakire, nyilványos példaadás fejébe, élesen kijelelt különböztetést kelletik tennünk a' vádló' és a' védő' kötelességei között, 's ennek olly széles tért kelletik nyitnunk, minőt amaz egyáltaljában nem követelhet, — erről nem is kétségeskedhetni, >s eléggé ismeretes alapon nyugszik e' különböztetés.