Themis, 1837 (1. évfolyam, 1. szám)

1837 / 1. szám - Ügyvéd

21 Van egy nevezetes hely Cicero' „officiumafban," mellynek betüértelmo meghatározottsághíjányt árulna el ezen nagy philosophusfean és tökéletes ügyvédben, vagy mindennapi környülményekre nem ügyelést, mi nála olly szokatlan, hogy más értelemben kelletik venni e' helyet, Minekutána elmondotta volna, mint tagadhatatlan tételt, hogy nincs mivel igazolhatni egy ártatlan személy' üldöztetését, — 's itt olly személyt kelletik értenünk, kit ártatlannak tart az üldöző, — beszédét így folytatja: „Nec tamen, ut hoc fugiendum est, ita habendum est religioni, nocentem aliquando, modo ne nefarium, impiumque defendere." Ez betűértelemben véve azokat, kik ollyasról vádoltatnak , mit Cicero a' legnagyobb véteknek tart, úgy látszik, eltiltja a' védelem' jótéteményétol : pedig ez , a' hogy észrevettük volt, annyi, mint azt kívánni az ügyvédtől, hogy előleges vizsgálat után, szűntesse meg a' védelmet olly esetben, melly védői kötelességét épen parancsszerüleg igénybe veszi. De itt a' védelem alatt Cicero alkalmasint a' véteknek védelmét érti, ha az meg van mutatva, vagy megismertetett. Ez kevésbé valótaianná teszi a' tételt, — de még ez' értelemben is csak ugyan alap nélkül szűkölködik. Mert védelemben, akár igazulóban, akár mentegetőben , illyes vádlottak is részeltethetnek, épen úgy, mint a' gyilkosság' vádja alá vonatott, 's azt, hogy Clodius általa megöletett, nem tagadó Milo. így példának okáért, ugyan azon Clodiusnak istentelen tette, hogy a' titkos szertartások' ünnepelése alatt Caesar' házába lopódzott, megismertethetnék , \s a' félnek nem tudása, hogy mi történik, hozathatnék fel védelműl;