Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 11-12. szám - Forradalmat a telekkönyv terén is! Az új igazságügyminiszter úr figyelmébe

85 kat, sajnos, nem vehetjük komolyan. Jellemzi jogi életünket, hogy a minták, mint lapunk 1914. évi számaiban kimutattuk, kö­vetkezetlenek, a végzések a bejegyzésektől törvénytelenül eltér­nek, mindkettő tele van tételes szabályokba ütköző hibákkal. Ezek a szerencsétlen minták a fejetlenséget fokozzák, a tisztviselőkel zavarba, tévedésbe ejtik és igen szomorúan: éppen ellenkező célt értek el, mint amit céloztak. Most, mikor milliónyi új parcella kihasításáról van szó, sza­bályozzák végre a részletek számozásának eddig olyan szeren­csétlenül kezelt kérdését. Szabályozzák, hogy a földrészeket mi­ként vezeti keresztül majd munkálataiban a felmérési felügyelő­ség, a község és a kataszter. Visszavonták a részletek számozá­sát szabályozó, sokat támadott rendeletet és most megint szörny­helyrajzi számok keletkeznek, vázrajzi megosztások esetén. Azt akarják, hogy a bekövetkező parcellázások alkalmával megint rőf hosszúságú számokat kapjanak a kis parcellák; a számokat örökösen csereberéljék és olyan fejetlenség keletkezzék, telek­könyvben, térképen, kataszterben, mint amilyenből kóstolónak éppen elég volt a visszavont balkezes rendelet siralmas ered­ménye? Hozzanak szabályokat, hogy a parcellázáskor keletkezett részletek keblezése végett beadandó kérvények rövidek legyenek, nehogy a szokásos terjengősség hátráltassa a sok ezer beadvány­nyal küzdő hatóságok idejét, nehogy a szokásos papírpocsékolás kapjon ebben a szűkös világban is lábra. Tereljék a dolgot oda, hogy érvényesüljön a telekkönyvi rend­tartásban biztosított szóbeliség a telekkönyvi kérvényezésnél. Ha a rokkant népnek adnak földet, ne kerüljön neki ennek keblezte­tése egy kis vagyonba. A hivatalokra nagy terhet ró a parcellázás, a földosztás. A minisztérium nézzen tehát jól körül, miként kell erre, telek­könyvi szempontokból, előkészülni, miként lehet majdan a szi­szifuszi munkával megbirkózni anélkül, hogy az ne váljon az ala­posság, a telekkönyv megbízhatóságának rovására. A miniszter úr pedig terjessze ki figyelmét az országban lévő, nem nagyon sok kiváló telekkönyvistára, vonja be őket az elő­készítő munkálatokba, mert sajnosán tapasztaljuk' a telekkönyvi rendelkezésekben, hogy azokat sokszor a gyakorlati élet behatóbb ismerete nélkül bocsátják világgá. Sági János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom