Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 11-12. szám - Forradalmat a telekkönyv terén is! Az új igazságügyminiszter úr figyelmébe

81 El kell törölni az új perrendtartásnak azt a szerencsétlen rendelkezését, hogy telekkönyvi ügyekben másodfokon a törvényszék határoz. Tudjuk ugyanis, hogy általános a panasz a törvényszékek telekkönyvi határozatai ellen. Három jó telekkönyvi bíró ugyanis ritkán akad egy helyen. Tudjuk, hogy a járásbíróságoknál sincs a bírónak alkalma arra, hogy hosszú időn át szerezzen alapos telekkönyvi gyakorlatot. A törvényszékekhez kevés telekkönyvi ügy kerül. A törvényszék bíróinak tehát nincs is alkalma a telekkönyvi jogban a gyakorlatot folytatni, tudásukat fejleszteni. A tábláknál azonban a nagyobb területről feljött ügyek mindig foglalkoztattak egy-egy tanácsot. A telekkönyvi hatóságokhoz lehetőén bírákat tegyenek, még pedig praktikus bírákat, mert az önálló jegyzők intézménye sem igen vált a telekkönyvi jogélet előnyére. A telekkönyvi hatóságoknál ne váltogassák rövid időközönkint az előadókat, mert máskép sohasem fejlődik ki egészséges telekkönyvi gyakorlat. Máskép telekkönyveink ezután is tele lesznek jogi csodabogarakkal" és telekkönyvi analfabetizmussal. Alkossanak szigorú szabályokat arra, hogy minden ember nek lehetőén egy telekkönyve légyen. Most, ahányszor valaki ingatlant szerez, annyi új telekkönyvet nyitnak neki, mert a kérvény sohasem mondja meg, van-e az illetőnek már összesítésre alkalmas telekkönyve. Ezért azután a gazdának 10—20, vagy több telekkönyve is van, örökösen ennyi telekkönyvvel kell dolgozni a hivatalnak. Mire valaki meghal, egy sereg telekkönyvben kell átírni az ingatlanokat, bekeblezni az özvegyi jogot, a kikötményt és kincstári illetéket. Ez az oka annak, hogy egy óra helyett, sok ügydarabbal, két napig kell dolgozni. Ha a telekkönyvek az eddigi arányban szaporodnak tovább, bekövetkezik a telekkönyvi hivatalok teljes csődje. A fölöslegesen teljesítendő nagy munka mellett a tisztviselők kimerülnek, nincs kedvük a tanulásra, az alaposabb munkára. A kérelmek elutasításának megokolásával nem érnek rá vesződni. Ezért azután olyan tücskök-bogarak kerülnek sok telekkönyvi hatóság telekkönyveibe, legalább is időközönkint, hogy pirul az ember arca, hogy ez a magyar jogéletben történik. Az új miniszter úr alkottasson sürgősen új, kimerítő telekkönyvi bevezetési mintatárt, hogy telekkönyveinket egyöntetűen vezethessék. Most, ahol több telekkönyvvezető van, örökös a civódás, mert mindenki máskép akarja a telekkönyvet vezetni. A minisztérium által legutóbb kiadott végzés- és bejegyzési mintá-