Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 9-10. szám - Házparcellázás [3. r.]

76 dése pedig azt tartalmazza, 'hogy általános fölhatalmazás valakinek javára szóló bekebelezés vagy előjegyzés kérésére elegendő. A 119. § tehát csupán a kérvények benyújtására és pedig a meghatalmazó javára szóló kérvények benyújtására szükséges meghatalmazás tartalmát szabályozza. Nincs ellenben rendezve az a kérdés, hogy mikor kötelező különös meghatalmazás bemutatása, milyen legyen a telekkönyvi ügyekben használt meghatalmazás alakja, hitelesített avagy egyszerű, illetve mikor nem elegendő az egyszerű meghatalmazás, s végül hogy ki léphet föl mint meghatalmazott. (Foiyt. köv.) Házparcellázás.* Irta: Schuster Román, fiumei kir. jb. telekkönyvvezető. Ha mindezek dacára mégsem riad vissza attól, hogy célját, a nyugalmas otthon megszerzését ilyen úton elérje, akkor azt csakis az élet kényszerítő követeleményeinek hatása alatt cselekszi. — Erre különben alább még ^visszatérünk. Áttérve már most az összehasonlításra, rögtön látjuk, iiogv ez a még gyermekkorát élő gyakorlat a fiumei házfölosztási gyakorlattal lényegileg teljesen azonos. Tényleg az sem egyéb, mint egy nagyobb szabású házeldarabolási, „házparcellázási" művelet. A telekkönyvi állapotot tekintve azonban ég és föld a különbség a kettő között. Míg az országos gyakorlatnál a tkönyvi állapot és a tényleges birtoklás között áthidalhatatlan szakadék tátoní? amenynyiben az illető, a tkönyvben osztatlan egészként egy szövetkezet, egy cég, vagy akár több személy közös tulajdonaként fölvett épület, a valóságban egy oly testileg fölosztott ház, amelynek egyes emeletei vagy lakrészei a tkönyvi tulajdonossal egyáltalában nem azonos, különböző személyek kizárólagos tényleges birtokát képezik, — addig Fiúméban, ahol a fölosztás tkönyvi érvényesítése tiltva nincs, a tkönyvi állapot teljesen födi a tényleges birtoklást. III. Egy rövid visszapillantással összefoglalva az elmondottakat, igyekezzünk most már a részek szerint, testileg fölosztott házak létjogosultságát és jövőjét illetőleg némi következtetést levonni. Ismételjük, hogy hazánkban — Fiumét kivéve — a házak testi fölosztása tiltva van. így intézkedik az oszt. polg. törvénykönyv 358. §-a, így az 1855. évi augusztus 18-án és 1857. évi ok* Az előző közleményt lásd a XXIII. évf. 5—6. és 7—S. számában.