Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 9-10. szám - Észrevételek a telekkönyvi rendtartás reformjához [1. r.]

73 A rendelet 65. §-nak első bekezdése szerint ,,a zálogjog kölcsön — vagy más oly követelésekre nézve, — melyek csak pénzben igényeltethetnek, csupán számszerűleg meghatározott som mára nézve jegyeztethetik be". Ez a rendelkezés újabban mind gyakrabban összeütközésbe kerül a jogkereső felek érdekeivel, helyesebben: e rendelkezés szigorú követése nem egyeztethető össze a gazdasági viszonyok átalakulása folytán megváltozott hitelélet követelményeivel. A hitelt nyújtó pénzintézetek a nyújtott kölcsön után újabban nem a kölcsön egész időtartamára szóló számszerűleg meghatározott fix kamatlábat, hanem az Oszrák Magyar Bank minden kori kamatlábát bizonyos százalékkal meghaladó kamatot kötnek ki. A hitelt nyújtó, sőt sok esetben mindkét fél ily elhatározásának indoka kétségtelenül a változott gazdasági viszonyokban rejlik, melyek mellett már nem célszerű a kamatlábat hosszú időre meg merevíteni, hanem tanácsosabb és gazdaságosabb a gyakori kon junkturának alávetett hitelélet változásaihoz idomítani. Ily meg állapodás létesítése nemcsak a hitelezőnek áll érdekében, aki tudja, hogy az Osztrák Magyar Banktól mily kamatozás melleit juthat megfelelő tőkéhez és számítását ily megállapodással fektetheti biztos alapra, hanem érdeke lehet ez az adósnak is, aki nem lesz kénytelen esetleg hosszú időn át magasabb kamatterhet viselni, mint amilyen a mindenkori hitelviszonyoknak megfelel. Mindsüriibben találkoznak a telekkönyvi hatóságok a zálogjogbejegyzési kérvényekben és az okiratokban a fenti kamatkikötésekkel s ha csak a 65. § fentidézett rendelkezésétől eltérni nem akarnak, kénytelenek az ily kérelmeket elutasítani abból az indokból, hogy a kamatláb fenti meghatározása nem tekinthető számszerűleg meghatározott összegnek, mert oly zálogjog szerzését célozza, mely mindenkor változásnak van alávetve. A kérdés az: helyes-e a 65. §-t ily szorosan magyarázni, vagy utat nyithatunk-e itt a modern hitelélet követelményeinek. A kérdés megoldása ama további kérdéstől függ, hogy vájjon azok a célok, amelyeknek elérése és megvédése a 65. § föladata volt, ma is olyan elsőrendű érdekei és követelményei-e a jogéletnek, hogy azok némi háttérbe szorítása, illetve tágabb magyarázata szemben a gazdasági élet követelményeivel megengedhető nem volna. Kétséget nem szenved, hogy a 65. § első pontjában kifejezett szabály a telekkönyv egy sarkalatos elvének, az áttekinthetőség-