Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 9-10. szám - Észrevételek a telekkönyvi rendtartás reformjához [1. r.]

74 nek, valamint a bejegyzett zálogjog pontos meghatározottságának érvényre juttatását célozza, ezenfelül a számszerűleg határozott összegű bejegyzés s félreértések, tévedések kiküszöbölésének s igy közvetve a megbízhatóságnak is hathatós biztosítéka, ami a telekkönyv helyes szerkesztésének és vezetésének ugyancsak egyik fő szabálya. Úgy vélem azonban, hogy a kamatlábnak az Osztrák Magyar Bank mindenkori kamatlábához viszonyított bejegyzése nem járna a fenti elvek számbavehető sérelmével, sőt a telekkönyv megbízhatósága tekintetében kedvezőbb helyzetet teremtene. A 65. § idézett rendelkezésének merev alkalmazása és az elutasítás ellen ugyanis azzal védekeznek a felek, hogy bejegyzés céljára kikötik a bejegyezhető legmagasabb kamatlábat, vagyis 8%-ot, míg egymás között a fent közölt megállapodást érvényesítik és fe^knek ez az eljárása azt eredményezi, hogy a telekkönyvbe a valóságnak meg nem felelő adatok kerülnek; a telekkönyv az érdekelt felek közti jogviszonynak többé már nem hű tükre. Az áttekinthetőség szempontjából a kérdés alárendelt jelentőségűvé válik azáltal, hogy csak járulékokról van szó, melyeknek megállapításánál a telekkönyvbe tekintő fél úgy sem szokott fillérre menő pontos számításokat végezni, hanem egy átalányösszeg beállításával kalkulálja a kamatok összegét. Különben is a zálogjogbejegyzések túlnyomó részénél a kamatozás kezdő időpontja nincs bejegyezve, — csupán a kamatláb van föltüntetve, vagy ha van is kezdő időpont, ez úgy sem nyújt megfelelő támpontot, mert időközben kamatfizetés történt; mely körülmények a kamatok összegének pusztán a telekkönyvi szemle alapján való pontos megállapítását a jelenlegi viszonyok mellett sem teszik lehetővé. Ha pedig valaki mindenképen pontos számítást akar végezni, ez is elérhető, mert az Osztrák Magyar Bank kamatlába mindenkor nyilvános köztudomásra hozott tény, melynek telekkönyvi célokra való fölhasználása megkönnyíthető volna oly egyszerű rendeleti intézkedéssel, hogy az Osztrák Magyar Bank az ország valamennyi telekkönyvi hatóságával külön közölni tartozik a kamatlábváltozásokat, s ezek a telekkönyvi hatóságoknál egy külön nyilvántartó jegyzék alakjában a felek rendelkezésére álljanak. Erre szükség volna a sorrendi tárgyalások alkalmával fölmerülő vitás fölszámítások eldöntése céljából is. A jogszabályok alapvető követelménye, hogy az élet szűk-