Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 3-4. szám - A jogalap kérdése a telekkönyvi eljárásban

22 A szóbanforgó jogszabályok kétségtelen félremagyarázását mutatja egy szintén igen elterjedt fölfogás is. Gyakran találkozunk telekkönyvi bejegyzési kérelmeknek avval a megokolással történt elutasításaival, hogy az alapul fekvő okiratból (vagy az. okmányszerű kérvényből) nem tűnik ki a jogosított „elfogadása" (pl. az adós telekkönyvi tulajdonos kéri a zálogjog bejegyzését). Sőt egyesek ezt a kelléket akkor sem veszik meglevőnek, ha maga a jogosított (pl. engedményes) kéri a bejegyzést. Hát ez a fölfogás is a ferde, egyoldalú obügatorius gondolkozás szüleménye. A kétoldalú szerződések lényeges kelléke: a két összevágó akaratnyilvánítás. Ez a kötelmi szabály lebeg az illető elutasító urak szeme előtt. Hát hiszen igaz, hogy a dologi szerződés, a dologi ügylet is (a derelictiót, vagyis az elhagyást kivéve) kétoldalú szerződés, de korántsem osztja mindenben a kötelmi szerződések szabályait. Láthatta már pl. mindenki, hogy a piaci sátorban kirakott áruk előtt megáll valaki a járókelők közül, kiválogat azok közül egyet,, megkérdi az árát, kifizeti, az árut zsebre teszi s odább megy. íme: tulajdonátruházás történt átadás nélkül. A korábbi tulajdonos egyszerűen tűrte az átvételt, jobban mondva birtokbavételt. Az osztr. polg. törvénykönyvnek fönt ismertetett 433—435. §-ai (a parasztjavakra vonatkozó szóbeli átírási kérelmek eseteit kivéve) a kötelmi szerződésekhez hasonlóan követeli a „szerződő felek"-nek, de csak az aláírását. Tkvi rendtartásunk 82. §-a már ezt sem követeli, hanem csak a „kibocsátó"-nak, vagyis nyilvánvalóan annak az aláírását, aki a telekkönyvi jogot a 68. §. szerint engedi, átruházza,megszünteti stb., a másik (elfogadó, átvevő) fél pedig a 81. §. a) pontja értelmében csak „kijelölendő", tehát csak megnevezendő. Megütközni, fejet csóválni ezen — az érvényes jogszabályok világos rendelkezései dacára — valószínűleg sokan fognak, de ez. csak annak a bizonysága, hogy nálunk korántsem elég erős és> tiszta a helyes dologjogias gondolkozás. A kötelmi jog elveinek szemüvegén nézik általában a dologjogi jelenségeket is. És ez igen nagy hiba! Gondoljunk csak arra, hogy ugyan mire mennénk egy telekkönyvezetlen telek telekkönyvi fölvételénél — azzal a szemüveggel! Ha ilyen esetekben is megkövetelnők szigorúan az öss'zevágó akaratnyilvánítások igazolását, ugyan hány telket tudnánk telekkönyvezni?! Dehát nem is kell ilyen messzire menni, hiszen ott van az örökösödési eljárásról-szóló 1894: XVI. t.-c. 67. §-av amely azt rendeli, hogy „ha a hagyatékhoz tartozó ingatlan a