Telekkönyv, 1918 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1918 / 3-4. szám - A jogalap kérdése a telekkönyvi eljárásban

20 kellékeit állapítják meg. Valósággal elődei e szabályok a tkvi rdlás 68., 81. és 82. §-ainak. Különösen a 435. §. a tkvi rdtás 81. §-ával teljesen egybevágó rendelkezéseket tartalmaz. És mit látunk e szabályokban? Következetesen mindenütt átadóról, átvevőről, átadásról, átvételről van ebben szó, nem pedig eladóról és vevőről, ajándékozóról és ajándékbavevőről, avagy cserélő felekről. Kétségtelen tehát, hogy az osztr. polg. törvénykönyv értelmében a tulajdonjognak a telekkönyv által való átruházásánál csakis az ezt az átruházást létesítő dologi jogügyletet, az átadást kell igazolni. (Parasztjavaknál elég volt erre nézve az átadónak szóbeli nyilatkozata is!) A 434. §. különben világosan mondja, hogy a szerzési ügyletről kell az okiratot kiállítani s a telekkönyvi átíráshoz bemutatni. Hogy ez a szerzési ügylet: az átruházási, dologi ügylet, azt a föntebb ismertetett 425. és 431. §-ok teszik kétségtelenné. De legtöbbet bizonyít a tkvi rdtás 81. §-áva'l — mint már mondottuk — teljesen összevágó 435. §., amely a rdtás 81. §. b) pontjának megfelelő helyen a szerzés jogcímének szintén csak megjelölését kívánja. Itt tehát már egészen félreérthetetlenül meg van mondva, hogy az, amit a rdtás 81. §-nak b) pontja nem nagyon szerencsésen ,,a bekebelezés alapjául szolgáló jogügylet"-nek nevez, nem egyéb, mint a tulajdonátruházás jogalapjául szolgáló kötelmi ügylet (vétel, csere, ajándékozás stb.), amely csupán „előadandó", ismertetendő, de „nem igazolandó!" (Az osztr. polg. törvénykönyvnek a tulajdonszerzésre vonatkozó rendelkezései alkalmazandók a jelzett törvénykönyv 445. §-a szerint a többi dologi jogok szerzésére is.) A gyakorlat azonban alaposan félreértette s állandóan félreérti ma is a fejtegetett szabályokat. Adásvételi, csere- és ajándékozási szerződések, kötelezvények stb. forognak a telekkönyvi bíró kezén, aki kénytelen e jogalapul szolgáló kötelmi ügyleteknek gyakran nyomtatott oldalakra terjedő föltételeivel megismerkedni, hogy azután kihámozza azok* hatalmas burkolatából azt, amire neki a törvény értelmében szüksége van: a néhány sorban papirra vethető átruházási vagy dologjogot alapító dologi ügyletet és a bejegyzési engedélyt. A gyakorlat azt tette jelentőssé, fontossá, ami csak mellékes (t. i. az alapul szolgáló kötelmi causát) és azt homályosította el, szorította háttérbe, ami a fődolog (t. i. a dologi ügyletet, a dologi szerződést).