Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 11-12. szám - A telekkönyvi jog kodifikációjához

állana is, a polgári törvénykönyv előkészítésének fázisai azt mutatják, hogy túlönérzetes dolog a tkvi anyagi jogot a külön önálló, vagy az alaki joggal egységes szabályozástól olyan nagyon félteni. Hasonlítsuk csak össze a polgári törvénykönyv tervezetének első és második szövegében az elől említett helyeket. Az első szövegben 35 szakasz Í525—559. §§.) kodifikálja a telekkönyvi jog anyagi szabályait, a másodikban pedig csak 25 (370—394. §§,.). Aránylag bizony feltűnő sok, az első szövegben anyaginak vett szabályról állapították meg a második szöveg összeállításakor, hogy azok nem anyagi, hanem alaki szabályok. Meg kell eszerint állapítanunk, hogy a telekkönyvi anyagi jog szabályozásának a polgári törvénykönyvbe történt felvétele ^elfogadhatóan, meggyőzően indokoltnak egyáltalán nem tekinthető. Megállapítható azonban az is, hogy ilyen indokolás nem is Lehetséges, mert a telekkönyvi jogot helyesen csakis egységesen lehet szabályozni. Az anyagi és alaki jogszabályok megkülönböztetésének, az anyagi és alaki jogi jellegnek bárminő formában való törvényes .kifejezésre juttatása semmikép sem helyeselhető. Ez a megkülönböztetés ugyanis rendkívül fontos. Az anyagi jog megsértése semmisséget (nullitas) von maga után, míg az alaki jogszabály megsértése legfeljebb disciplinaris felelősséget keletkeztet. Ha pl. az a szabály, hogy telekkönyvi bejegyzésnek csak bejegyzett személy ellen van helye (tkvi rdt. 71. §.) anyagi jogszabály, akkor a telekkönyvönkívüli tulajdonos (pl. az, akiről hamis okirat alapján írták át a telket) által adott bekebelezési engedély alapján foganatosított bejegyzés érvénytelen, melynek kitörlése törlési perrel követelhető; ha ellenben a jelzett szabály alaki jogszabály, akkor az ilyen bejegyzés szabálytalan ugyan, de nem érvénytelen Ebből az egy példából is látható, hogy minő nagyjelentőségű e téren a megkülönböztetésnek, a minősítésnek helyessége! Mivel már most tévedés kizárva nincs (mint azt a polg. törvénykönyv tervezetének előkészítő munkálatai a fentiek szerint is mutatják). és mivel a törvényhozás nyílt, kifejezett állásfoglalása a jogalkalmazó ellenkező helyes megítélésének érvényesülését az esetek többségében a legnagyobb valószínűséggel lehetetlenné teszi, a correctío pedig — jól tudjuk milyen — nehezen megy: leghelyesebb, ha a törvényhozás tartózkodik attól, hogy kifejezetten nyilvánítsa az álláspontját abban a kérdésben, hogy valamely jog-