Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 11-12. szám - A telekkönyvi jog kodifikációjához

í 1 szabálya anyagi, vagy alaki jogszabály-e? Álláspontját — mondjuk, — mert valójában nem a törvényhozó akaratán, tetszésén múlik az, hogy valamely jogszabály alaki avagy anyagi jogszabály-e, hanem azon, hogy a kérdéses jogszabály anyagi jogot érint-e vagy sem. A fentebb felhozott „nyilvánkönyvi előző" szabálya például bizonyára nem érint anyagi jogot, mert a nem bejegyzett személy elleni bejegyzés eltiltása nyilvánvalóan nem foszlhatja meg a tulajdon jogától azt, akiről hamis okirat alapján vagy tévedésből írták át a telket, — és nem teszi tulajdonossá azt., akire ily módon, kétségkívül érvénytelenül történt az átírás (nem lévén sem fennálló jogunkban, sem a tervezetben elfogadva a bejegyzés alaki jogerejének elve); ennélfogva az említett telekkönyvön kívüli tulajdonos engedélye alapján a tilalom ellenére, foganatosított tulajdonjogi bekebelezés által a telekkönyvi tulajdonosként szereplő bitorló ,.jogaiban sértett" (tkvi rdt. 148. §.) nem lehet, s így mai jogunk szerint sem hivatkozhatik érvénytelenségre. Hiába tüntet fel tehát a törvény valamely jogszabályt anyagi jogszabálynak, ha az valójában nem anyagi jogszabály,, vagyis ha anyagi jogokra (változtató, megszüntető stb.) kihatása nem lehet: akkor az nem is lesz anyagi jogszabály. A törvény ilyetén viselkedése éppen olyan, mintha például azt mondaná ki; hogy a telkeknek olyan nagyoknak kell lenni, mint amilyen nagyoknak azokat a telekkönyv feltünteti (mert kétségtelen ugyebár, hogy ilyent is hiába mondana ki, mivel a természeti valóságon ezzel mit sem változtathatna). Az azonban bizonyos, hogy mivel a jogszabály anyagi vagy alaki jogi minőségének kérdése sokszor éppen nem könnyű kérdés, és helyes eldöntése beható uí.uiimányozást igényel: az ilyen kérdésben való állásfoglalás törvényes enunciációja sok végzetes zavart és bajt okozhat. De nemcsak a tévedés, hanem az sincs kizárva, hogy a törvényhozás valamely anyagi jogszabály felvételéről megfeledkezik így jártak pl. a németek, elfelejtvén felvenni polgári törvényköny\ükbe azt a szabályt, hogy valamely részletre nézve telekkönyvnek az a telekkönyvi lap tekintendő, amelyen az a részlet felvéve van (hogy tehát nem tesznek eleget ama törvényes kívánalmaknak, melyek bizonyos jogok szerzéséhez tkvi bejegyzést követelnek akként, hogy azt valamely telekkönyvbe, ennek akármelyik lapjára bejegyzik, hanem csak akkor, ha arra a lapra jegyzik be, amelyen az illető részlet felvéve van), úgy hogy ezt a szabályt azután a telekkönyvi alaki jogot szabályozó törvénybe