Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 9-10. szám - Az elővásárlási jogról. 1. r.

75 megengedett bírói árverés csak akkor lehessen kérhető, amikor a háborús viszonyok megszűntével kibocsátandó kormányhatósági rendelet az ingatlanok bírói elárvereltetésére felállított korlátozást hatályon kívül helyezi. 7. Egymagában az a körülmény, hogy az osztály következtében külön tulajdonba átment és önálló jószágtestekké vált épületrészek egy házfedél alatt vannak, vagy hogy az így elkülönített épületrészek tulajdonosait a konyha vagy más helyiség közösen illeti, a telekkönyvi rendelet 49. § a értelmében a telekkönyvek vezetésénél is irányadó 1854. július 23-iki igazságügymin.' rend. 59. §-ából és a 19.665/1893. I. M. sz. betélszerkeszlési utasítás 114. §-ábóí kitűnően az elkülönített épületrészekre nézve a tulajdonközösséget elő nem idézi. A külön jósz;i^testekké váll épii lel részek mindenikének kiegészítő alkotó részévé lett közös konyhára nézve pedig egymagában a közösségnek kényszerű megszüntetését a fennálló joggyakorlat kizárja. Az elővásárlási jogról. Irta Hamar Gyula, szakolcai kir. ítélőtáblai bíró. A forgalom sokszor olyan alakulatokat teremt, hogy a jogász kész tények előtt áll s gondolkodik a fölött, hogy mivel a forgalom már létesített egy fogalmat, ennek jogi ruhát kell szabni, mert hiszen valamiképpen csak kell szabályozni azt, ami a forgalomban már testet öltött. Az elővásárlás joga nem ismeretlen fogalom ugyan, de máig sincs jogilag helyesen megszerkesztve. Kétségtelen, hogy ez nagy nehézségekkel jár. Beismerte ezt már a német ptkv. tervezőinek indokolása is. A kérdés lényege az, hogy ha biztosítani akarom azt, hogy a dolgot, amennyiben urat cserél, én szerezhessem meg — miként kell eljárnom, s különösen miként védekezzem, nemcsak az ellenv aki nekem biztosította, hogy a dolgot nekem fogja eladni, de más személlyel szemben is. A római jog is ismerte a pactum protimiseost, mely szerint az eladó, ha a vevő a dolgot eladni akarná, másoknak elébe teendő. Kimondja továbbá, hogy ez a jog személyes és sem az örökösökre sem más jogutódokra át nem ruházható. Ingóknál ennek a jognak kikötése nem valami nagy horderejű, mert az ingó nagyobbára kevesebb értéket képvisel, továbbá, mert az inkább van kopásnak, elnyüvésnek kitéve s így idők múltán az, aki a jogot kikötötte, maga is szívesen lemond