Telekkönyv, 1917 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1917 / 3-4. szám - A telekkönyvi hatóság szerepe a kisajátítási kártalanítás körében. 1. r.

18 a kisajátítóit ingatlanon bekebelezett terítek vannak, a/, illetékes telekkönyvi hatóságnál készpénzben leteendő". Mi a leendője már most a telekkönyvi hatóságnak az eme törvényes rendelkezés folytán nála letett kártalanítási összeggel? Erről a K. T. mit sem szól. Tapasztalataink alapján nagy a valószínűsége annak, hogy az ilyen depositumokkal általában úgy bánnak el. mintha azok árverési vételárak lennének. Vagyis sorrendi-tárgyalást tartanak s ennek eredményéhez képest a jelzálogos hitelezőket és egyél) jogosultakat követeléseikre nézve kielégítik, az esetleges maradványt pedig a kisajátítást szenvedett tulajdonosnak kiadják. Hát ez nagyon helytelen eljárás. Ismeretes ugyanis az az általános magánjogi szabály, hogy a követelés a teljesítési idő eltelte előtt nem válik esedékessé, vagyis nem jár le. A hitelező tehát a teljesítési idő elkövetkezése előtt teljesítést követelni jogosítva, s azt elfogadni kötelezve nincs. Es természetesen az adósnak sincs joga a lejárat előtt való teljesítéshez, s kötelezve sincs erre.. (Optkv. 1413. §.) Az adós tehát nem kényszeríthető annak a tűrésére, hogy egy Vele szemben fönnálló követelés, ennek lejárta előtt, az ő vagyonából kielégíttessék: a hitelező pedig nem kényszeríthető a követelése lejárat előtt való esedékessé tétele és kifizetése tűrésére. Ez alól a szabály alól jogunkban csak két kivétel van. Az egyiket az 1881:XVII. t.-c. (a csődtörvény) 14. §-a foglalja magában, mondván: „A csődnyitással a közadós elleni követelések . . . a csődtömeg irányában lejártaknak tekintendők"; a másik pedig a végrehajtási törvény 192. §-a ötödik bekezdésének eme szavaiból következik: .,Az árfelosztás napján még le nem járt . . . jelzálogos követelések . . . elégitendők ki . . ." stb. Olyan szabályt azonban, amely e kivételekhez hasonlóan kimondaná, hogy a kisajátítás a kisajátított földet terhelő, esedékessé még nem vált jelzálogos követeléseket szintén lejáratja, esedékessé teszi, — sem a K. T.-ben, sem más jogforrásban nem találunk. Ezek a követelések tehát az általános szabály alatt állanak, vagyis a teljesítési idő eltelte előtt lejártaknak nem vétethetnek. Ennélfogva egészen önkényes, jogtipró eljárás az, hogy a telekkönyvi hatóságok ezeket a követeléseket is egyszerűen lejárlak nak veszik és a telekkönyvi tulajdonos hozzájárulására való tekintet nélkül a kártalanítási összegből kielégítik. Az említett kivételek kiterjesztéséről természetesen szó sem