Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 9. szám - Kézjegy és hitelesítés

100 jegyű aláírással ellátott okiratnak nem annyi a bizonyító ereje, mint ai hitelesítetté, hanem kevesebb. A hitelesítés hiányában nem bizonyos, hogy a bíró az okiratot teljes bizonyítékul elfogadja. A Pp. új szabályának tehát az a célja, hogy megnyugvást, biztosítékot nyújtsanak a jogi forgalomban résztvevőknek afelől, hogy e szabályok szerint kiállított okiratuk hivatásukat be fogják tölteni, jogaikat feltétlenül meg fogják óvni, az említett szabály azonban csak a peres eljárásba illik be. A rendkívüli eljárásban ugyanis nincs bizonyítás. A perenkívüli eljárásban a felek nem egymással, hanem a hatósággal, az államhatalommal állanak szemben, mely maga szabja meg a föltételeket, melyek mellett valamely tényt olyannak fogad el, amelynek alapján valamiféle intézkedést megtesz. A peres és perenkívüli eljárások igényei nem azonosak. A Ppé. világosan kifejezi, hogy a tkvi perenkívüli eljárást nem érinti. Rojcsek Sándor érdekes és sok tanulságot nyújtó cikke így végződik: „Nem is volna logikus teljes bizonyító erejű okiratot követelni a tkvi bejegyzéshez, amikor maga a tkvi bejegyzés jogot bírói ítélet erejével sem nem konstituál, sem nem deklarál. Hiszen a korábbi jogosult a bejegyzést törlési pörrel támadhatja meg." Lapunk legutóbbi számában a tkvi irodalom igen kiváló művelője: Hamar Gyula táblabíró szól a kérdéshez. Ő is Rojcsek Sándor és dr. Engel Sándor álláspontján van. Azt írja: az okiratokra nem kívánjuk a közjegyzői hitelesítést, mert sok esetben arányban nem álló költséggel járna. Ajánlja azonban, hogy hitelesíttessenek, mert az esetleges pörben biztosítják maguknak az előnyösebb helyzetet. Ha ilyen kapacitások után az én véleményemre valaki kíváncsi lenne: azt mondanám, hogy a tkvi rendtartás megváltoztatva, eltörölve nincs, világos tehát, hogy a ^íem hitelesített kézjegyes okiratok alapján el kell rendelni a bejegyzést. Nem azért törvény azonban a törvény, a törvények nálunk nem azért utalnak keresztül-kasul egymásra, hogy azokat csűrnicsavarni ne lehetne arrafelé, amerre valakinek az) érdeke van. Ez a törvény a kir. közjegyzők érdekét érinti: világos tehát, hogy az d táborukból iparkodnak csűrni-csavarni. A kir. Közjegyzők Közlönye dr. Lukács Izsó kir. közjegyző tollából cikket közölt, melyet mi is bemutattunk. A cikk idézi az életbeléptetés 13. §-át és ennek megokolását. Ezt tévesnek tartja, mert hát a Pp. intencióját a megokolás szerkesztője nem értette (!) meg. A közjegyző úr szerint a