Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 9. szám - Kézjegy és hitelesítés

101 kézjegyet föltétlenül hitelesíttetni kell, s ez az okiratnak oly lényeges kelléke, mely nélkül a bekeblezés meg nem adható. A közjegyző úr cikke végén olyan kijelentést tesz, amely korántsem igazolja azt, hogy az új törvények ellen indított harcát kizárólag a közügyek önzetlen szeretete vezérli. Ezt írja ugyanis, szinte naivan, hogy fölfogásának elfogadása esetén: „eltekintve attól a csekély jövedelemtöbblettől, mely a hitelesítéssel jár s amely a végzett munkával korántsem áll arányban, kilátás nyílik arra, hogy a felek, látván, miszerint okirataikat a közjegyző vagy ügyvéd a közjegyző közbejövetele nélkül elkészíteni nem képes, az okirat elkészítésével is a közjegyzőt fogják megbízni. A közjegyző úr tart is attól, hogy a tkvi bírók majd nem így gondolkoznak. Ezért az illetékes közegek figyelmét föl akarja hivatni a nem hitelesített okiratok elutasítására, mert hát nemcsak „anyagi érdekeinket mozdítjuk elő, hanem hazafias kötelességet is teljesítünk". Szegény hazám, a világháborúban nincs is most nagyobb bajod, mint az, hogy a községi jegyzőktől és ügyvédektől a törvény csűrésével-csavarásával a kliensek a közjegyzőkhöz kerüljenek! . . . A törvénykészítő és jogász-szakíró urak véleménye után nézzük már most az életet. Katonai szolgálatban itt vagyok Dél-Torontálban több hónap óta, amiért jól ismerem itt a „terep"-et. Szerb ajkú polgártársunk: Stojkov Lázó az okiratra kézjegyét teszi. Mondjuk: állana az az igazság, hogy bekebelezés előtt közjegyzőileg vagy bíróságilag hitelesíttetni kell. Itt nálunk kiöntött hónapok óta a Duna, a Temes, a Karas, úgy, hogy valóságos tenger az egész vidék. Stojkov Lázónak tehát nagy vargabetűket kell megtenni a közjegyzőig. Nem kevesebb, mint 37 kilométert tesz csak oda, még pedig, mert szegény ember: gyalog. Aki gazdag is: az állam elvitte lovát háborúba. Ha a polgártárs azt akarja, hogy kilenc órára beérjen: akkor már előtte való nap el kell indulnia. A közjegyző úrnál azonban már öt zsíros, lármás tárgyalás van kitűzve. No majd éppen most ugornak Stojkov Lázónak néhány fűiért jövedelmező hitelesítési ügyében. A magyar hivatalokban nagy türelemre szoktatott polgár vár tehát délután is, amikor még a zsíros tárgyalások sincsenek lefolytatva, amikor még a jövedelmező váltóóvások is garmadában hevernek, amikor a közjegyző úr ideges, aminthogy a magyar hivatalokban általában nagyon idegesek az