Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 9. szám - Kézjegy és hitelesítés

98 Kévelem a kii*, járásbíróságok vezetőihez. Folyóiratunk melléklapjában megjelenő „Telekkönyvi Iskolá"-ból kellő anyagi támogatás hiányában havonkint egy ívnél többet ez idő szerint nem adhatunk. Ez értékes és nagy gyakorlati hasznú könyvet azonban szeretnők mielőbb megjelentetni és e végből havonkint — az anyagi támogatás mérvéhez képest — 2, 3, sőt több ívet is adni. Miért is azzal a kérelemmel fordulunk újból a kir. járásbíróságok igen tisztelt vezetőihez, hogy a címlapon közölt igen nagy kedvezményekre a vezetése alatti bíróság és telekkönyvi hatómig tagjainak figyelmét fölhívni és őket az előfizetésre s előfizetések gyűjtésére buzdítani kegyeskedjenek; hiszen e munkára nem csupán a bíróságok és telekkönyvi hatóságok, hanem az ügyvédi és kir. közjegyzői kar tagjainak, a községi és körjegyzőknek, sőt a pénzintézeteknek is szükségük van. A „Telekkönyv" című folyóirat szerkesztősége és kiadóhivatala. \ Kézjegy és hitelesítés. Irta Sági János. Űj törvény jelent meg, van tehát ismét mit csűrni-csavarni. A laikus ember abban a naiv bitben él: arra való a törvény, hogy világosságot derítsen. Azt látjuk azonban, hogy új és régi törvények helyei körül a pro és kontra vitatkozó cikkek, ellentétes bírósági határozatok kocsiszámra biztosítják azt, hogy az a bizonyos világosság valamiképp föl ne derüljön. Arról van szó, hogy: a tkvi rendt. szerint, ha valaki írni nem tud: kézjegyét teheti a neve mellé. Semmiféle hitelesítés nem kell hozzá. Az új polgári perrendtartás 317. §-a pedig így szól: „A magánokirat, ha valódisága nincs kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva, az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra