Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 6. szám - Gondolatok a bírósági ügyforgalmi és tevékenységi kimutatások szerkesztéséről kiadott 42.500/1914. I. M. számú rendelethez készített minták és Utmutatás olvasása közben

77 Különösen áll ez akkor, ha az árverésen befolyl vételár, vagy a lefoglalt követelés bírói letétbe került. Az 1881: LX. t.-c. 118. §-a szerint a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság a 114. § esetében lelett vételár felosztására rövid időre határnapol tűz, a 119. § szerint a vétel, árat azonnal felosztja, a 125. § szerint az ügygondnok felperessége alatt behajtott összeget a végrehajtató követelésének a törlesztésére utalványozza, illetve a 126. § szerint, ha arra több végrehajlatónak van zálogjoga, a készpénz feloszlására határnapol tűz s a befolyt összeget a 118. és 119. §-oknak megfelelően osztja fel. A 126. § negyedik bekezdése értelmében a 118. és 119. §-ok szerint kell eljárni akkor is, ha akár magánfél, akár közpénztár a nála többek részéről lefoglalt összeget a bíróságnál teszi le. Mindezekben a §-okban nem jut kifejezésre az. hogy a bíróság a sorrendi tárgyalás megtartása és a pénz kiutalása iránt nem az érdekeltek kérelmére, hanem hivatalból intézkedik. Ellenben az ingatlanra vezetett végrehajtási eljárás esetében az 1881: LX. t.-c., követve ebben a részben az 1868: LIV. t.-c 443. §-ának a nyelvhasználatát, a 188. § szerint hivatalból tűz ki halárnapot a sorrendi tárgyalásra s a 200. § szerint hivatalból intézkedik azoknak a követeléseknek a kielégítése iránt, amelyeknek a kifizetése sem a netán beadott felfolyamodásoktól, sem a perreutasítástól nem függ. Ha tehát az 1881: LX. törvénycikknek ezekből a rendelkezésekből kiletszőleg hivatalból történik a pénz kiutalása, a követelés kielégítése iránt a bíróság részéről az intézkedés akkor, amikor akár ingó, akár ingatlan vételára, ügygondnok útján behajtott követelés bírói létéibe került, amikor a közpénztár a nála lefoglalt követelést —- legyen az akár fizetés, akár más természetű készpénz — a bírósághoz leteszi, nincs ok, amiért ne ez az eljárás kövellessék akkor, ha a közpénztár a nála lefoglalt követelést a bíróságnál nem teszi le, hanem magánál tartja vissza. És erre nézve a fentebbiekből kitetszőleg nem tehet különbséget sem az, hogy a foglalás az 1881: LX. t.-c. 83. §-ához képest bírói kiküldött útján hivatalból-vagy a végrehajtató közbenjöttével történt-e, hogy továbbá csupán közpénztárból felvehető követelést vagy bírói letétben levő összeget vagy ezen felül egyéb ingót is foglaltak-e, sem az, hogy a foglalás az idézet t.-c. 84. §-ában előírt módon történt. Ilyen megkülönböztetést a 133. § sem tesz, sőt ez a § éppen hivatkozik a 83. §-ra. A zálogjog terjedelmére és hatályára nézve nem tesz különbséget az. hogy a bírói kiküldött hivatalból vagy a végrehajtató közbenjöttével foglalta-e le a közpénztárból felvehető követelést vagy a bírói letétét, valamint nem tesz különbséget az sem, hogy a foglalás tárgya csupán az ilyen követelés vagy bírói letét voll-e vagy más egyéb dolgok is. A közpénztárból felvehető követelésnek vagy bírói letétnek a jogi természetén és a kielégítésre alkalmas voltán sem esik változás azzal, hogy a foglalás a törvényben megengedett módok egyike- vagy másika útján történt.