Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1915 / 6. szám - Gondolatok a bírósági ügyforgalmi és tevékenységi kimutatások szerkesztéséről kiadott 42.500/1914. I. M. számú rendelethez készített minták és Utmutatás olvasása közben
76 folyt le a végrehajtási eljárás, a bíróság kiküldöttje a közpénztárhoz és az a felett álló hatósághoz intézett rendelvénnyel foglalta le az ilyen pénzt és követelési s az eljáró hatóság és a kiküldött bírósági tag utalványozta. Az 1879. évi február hó 22-én a magyar országgyűlés képviselőházához a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában az igazságügyi miniszter részéről beterjesztett az a törvényjavaslat, amelynek a végrehajtási eljárásra vonatkozó §-ai később az 1881: LX. törvénycikket alkották, indokolásában kiemeli, hogy a végrehajtási eljárás átdolgozásánál vezérelvül szolgált, hogy a végrehajtási eljárás a jogbiztonság szükséges garanciáinak a feláldozása nélkül legyen egyszerű, a kíméletei nem tekintő s rögtönös eljárás veszélyeinek kikerülése mellett legyen lehető gyors és mellőztessenek a felesleges költségek. Szemben az f868: LIV. t.-c. 38b. §-ával. ez a miniszteri javaslat új intézményként illesztette be a végrehajtási eljárásba az 576. §-t. amely az 1881: LX. t.-c. 84. §-át alkotja és a 625. §-t. amely a lényeget nem érintő egy szó változtatásával, mint az 1881: LX. t.-c. 133. >-;: nyert életet s az 576. §-nak a miniszteri javaslatban az indokolása isméi az. hogy ennek a §-nak a rendelkezését az egyszerűsítés és a költségkímélés indokolják. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése szerint is ..vezérelvéül szolgál a javaslatnak, hogy a végrehajtási eljárás egyszerű és lehetőleg kevés költséggél járó legyen'". Egyszerűség és költségkímélés tehát az oka és célja annak, hogy az 1881: LX. t.-c. 84. §-a esetében bírósági kiküldött nincs, hogy a foglalásról a bíróság értesíti a pénztárt és az afölött álló hatóságot, hogy továbbá a 133. § szerint a foglalási eljárás jogerőre emelkedése után a bíróság az utalványozást rendeli el. Az 1881: LX. t.-c. nyelvhasználata a döntés tárgyát képezi") kérdésre nézve irányt nem mutat, mert az egyes végrehajtási lépések megtételére vonatkozó rendelkezések némelyikénél meghatározza ugyan, hogy az a cselekmény hivatalból vagy csak a végrehajtató kérelmére végzendő-e. más rendelkezéseknél azonban nem ad útmutatást sem arra. hogy hivatalból, sem arra, hogy csupán a fél kérelmére kell-e azt a cselekményt elvégezni. A törvény vonatkozó egyes helyeinek az egylx vetése mégis arra mutat, hogy a ..fél kérelmére"' kifejezést a törvény ott használja, ahol annak a cselekménynek hivatalból elvégzését egyenesen ki akarja zárni, a „hivatalból" kifejezést pedig ott alkalmazza, ahol a bíróságnak a figyelmét különösebben akarja felhívni arra. hogy az intézkedésnél a félnek a kérelmét nem kell bevárni. Ebből következőleg azt kell megállapítani, hogy azokat a végrehajtási lépések amelyeknek a megtételét a végrehajtási törvény a fél kérelméhez vaj jelentkezéséhez nem kapcsolja, hivatalból kell megtenni.