Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 10. szám - Téved az ember míg törekszik

nyek az ingatlanra vezetett végrehajtásra vonatkoznak, a 165., 178. és 245. §-ok meghatározzák azoknak a körét is, akiket az előterjesztés joga megillet, ellenben a 34—36. és 115. §-ok ilyen meghatározást nem foglalnak magukban, csupán a 48. §. mond annyit, hogy a lefoglalt ingóság bírlalóját az eljárás ellen előterjesztési jog illeti, kétségtelen azonban, hogy a 48. §-nak ezzel a kijelentésével még arra az esetre sincs meghatározva az előterjesztésre jogosítottaknak a köre, amikor a bírósági kiküldött nem a végrehajtást szenvedőnek a bírlalásában levő ingóságot foglal le. Az 1881: LX. t.-c. 34. §-a a Ppé. 40. §-ának utolsó bekezdése szerint hatályát vesztette ugyan, de a 34. §-nak az előterjesztésre vonatkozó rendelkezése azzal az egyetlen eltéréssel, hogy a „végzései" szó helyébe a „határozata" szó került, szószerint felvételt talált a Ppé. 40. §-ának utolsóelőtti bekezdésében, afelől azonban, hogy az előterjesztésre ki és minő korlátok között van jogosítva, a Ppé. sem intézkedik. Kifejezett törvényes intézkedés hiányában az előterjesztésnek a jogrendszerben való elhelyezéséből, természetéből, alapjából és céljából kell megállpítani azt, hogy a köztemető tulajdonosa, fenntartója, felügyelője a bírósági kiküldöttnek a köztemetőben levő sírnak vagy sírboltnak ott elhelyezett felszerelésére foganatosított végrehajtásnál követett eljárása, tett intézkedése, hozott végzése, illetve a Ppé. 40. §-a szerint hozott határozata ellen élhet-e előterjesztéssel. Az előterjesztés az 1881: LX. t.-c. 34. §-a és a Ppé. 40. §-a szerint a közpolgári bíróság kiküldöttjének, tehát magánjogi igény érvényesítése körül eljáró hatósági személynek az eljárása, intézkedése, végzése (határozata) ellen irányul, azt támadja meg, annak a megsemmisítését, megváltoztatását, a jog azzal okozott sérelmének a megszüntetését célozza, a kiküldött részéről megsértett jog helyreállítását kivánja a kiküldött felett hatóságot gyakorló bíróságnál. Az előterjesztés tehát jogorvoslat. Erre mutat az is, hogy úgy az 1881: LX. t.-c. 34. §-a, mint a Ppé. 40. §-a a felfolyamodással együtt ugyanabban a §-ban említi. Az 1881: LX. t.-c. alapjául szolgáló miniszteri javaslat az 526. §-hoz (1881: LX. t.-c. 34. és 35. §-a) kapcsolt indokolásában ismételten jogorvoslatnak nevezi az előterjesztést, ugyanilyenként említi a 670. és 671. §-okhoz (1881: LX. t.-c. 178. és 179. §-a) fűződő miniszteri indokolás is. Az előterjesztés alapja a jognak a bírósági kiküldött részéről