Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 10. szám - Téved az ember míg törekszik

126 van, a kiküldött eljárását ebből ia szempontból kiindulva nem szabad megbírálnia. Nem ruházható fel döntő fontossággal a kérdés elbírálásánál az sem, hogy a sírnak, sírboltnak a felszereléseként alkalmazott dolog az alkalmazás folyományaként forgalmon kívül levőnek tekintendő-e. Az 1908: XLI. t.-c. 3. §-ának a következménye ugyanis az, hogy a sírnak, a sírboltnak a felszerelését nem teszi a foglalás alól mentessé az, mikép az a felszerelés forgalmon kívül van; a törvény szóbanforgó rendelkezése magában foglalja azt, hogy a zálogjog érvényesítése a forgalmonkívüliséget megszünteti épp ügy a sírnak és sírboltnak iá felszerelésére, mint például az idézett t.-c. 2. §-ának 1. pontjában felsorolt s az istentiszteletre közvetlenül szánt tárgyakra, a 2. pontban említett vallási ereklyékre. A lefoglalhatóság kérdésében nem kapcsolható nagyobb jelentőség ahhoz sem, hogy a foglalás tárgyául szolgáló felszerelés az ingó dolog jellegét elvesztette-e. Döntő csak az, hogy a dolog felszerelés legyen. A lefoglalhatóságot nem szünteti meg az, hogy például az emléktáblát a falba erősítették, hogy az emlékkövet a köztemető földjébe beépített talapzatra emelték és azzal szilárdul összekötötték, mert ezek a körülmények nem szüntetik meg a dolognak felszerelési jellegét. Nem lehet végül döntő a foglalásnál a felszerelésül szolgáló dolognak a művészi kidolgozásban, vagy az anyagban határozódó értéke sem, valamint nem lehet döntő az sem, hogy az a felszerelési tárgy ebbeli jellegétől megfosztva, értékében veszít-e. A törvény olyan megkülönböztetést, hogy csak a bizonyos összeget meghaladó értékkel bíró vagy csak az értékében valamely meghatározott százaléknál a köztemetőből való eltávolítás következtében többet nem veszítő felszerelés foglalható le, nem tesz, amiből folyólag a törvényt alkalmazó bíróság sem tehet ilyen megkülönböztetést. Ezek szerint az 1908: XLI. t.-c. 3. §-ának helyes értelme az, hogy sírnak és sírboltnak a köztemetőben elhelyezett felszerelése lefoglalható. Az előterjesztésről, amelyet új intézményként a végrehajtási eljárásba az 1881: LX. t.-c. hozott be, ennek a törvénycikknek 34—36., 48., 115., 165., 178. és 245. §-ai intézkednek. Amennyiben az előterjesztés elnevezése alatt összefoglalt különböző természetű s a bírósággal szemben végzendő cselekmé-