Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 10. szám - Az utóajánlati árverés költségei

114 a megállapított, esetleg az új ajánlathoz mért magasabb bánompénzt letenni; de a legsúlyosabb föltétel mégis az utóajánlati árveréssel fölmerült költségeknek az árverési vevő által való viselése. Hogy a magasabb igéret összege aránytalanul magasan van megszabva, az még érthető, mert a törvényhozás csak valóban okadatolt esetben akarta megengedni, hogy a hitelezői követelés behajtása kitolassék; a bánompénz megfelelő mérvű kiegészítése a novella szelleméből folyik, amely az álárverési vevőket akarta kiküszöbölni. Ezek okadatolt dolgok; sok szó fér azonban ahhoz, hogy miért kellett az utóajánlati árveréssel fölmerült költségeket okvetlenül a vevő nyakába varrni, hiszen ő vagy a végrehajtatok, vagy a végrehajtást szenvedő, legtöbb esetben mindkettő érdekeit, a szabad versenyt mozdítja elő. Tökéletesen elég lett volna az utóajánlattevőt az új árverés pontosan körülírt (például a bírói kiküldött részére, a végrehajtató — esetleg a csatlakoztatott végrehajtatok részére az előző árverés alkalmából megállapított s számszerűleg kitüntethető) költségek előlegezésére kötelezni. A tapasztalás már megmutatta, hogy az utóajánlati árverés költségeinek viselése sok esetben magát az utóajánlati intézményt teszi lehetetlenné, mert a felüligéreten túl viselendő költségek nagy összege avagy bizonytalansága az utóajánlattételt és a vételt gátolja meg. A törvényhozás tehát kétségtelenül túllőtt a célon, mikor a végrehajtási tömeget mentesítendő intézkedésével az intézményt magát teszi illuzóriussá. Amint minden, az életfolyamattal ellentétbe kerülő törvényhozási intézkedésnél megtörténik, úgy ezúttal is a bírói gyakorlat igyekszik a bajt reparálni s az ingatlanok elkótyavetyélését meggátolni. Sajnos, ez a gyakorlat annyira ingatag s oly különféle, hogy e részben semmi garanciát nem nyújt. A bírói gyakorlat ugyanis a költségek viselését tudtommal (lehet, hogy mások többről is tudnak!) a következő módokon alkalmazza: 1. az egyik fölfogás szerint a törvény csak a bírói kiküldött költségeit (napidíj, kiküldött fuvarja, eljárási díj, doboltatás, ki-